Az idei versenynaptár a Vk és az Eb mellett a Világligával teljes, ám Kemény Dénes szövetségi kapitány a válogatottak kizsigerelését elkerülendő, a klubok pedig a bajnokság menetrendjét és komolyságát megőrzendő úgy látták: a kevesebb ezúttal több, a Világligát ki kell hagyni. A Vk-t és az Eb-t ugyanis képtelenség; nemcsak azért, mert patinásabb, rangosabb versenyek, hanem mert előbbit júniusban Budapesten rendezik, utóbbit pedig szeptemberben Belgrádban, a legfőbb rivális otthonában. Sőt, tavaly fordult a kocka, már nem a szerbek üldözik a magyarokat, hanem a mieink őket. Szerbia és Montenegró együttese megnyerte a montreali vb-t, majd röviddel később, hazai pályán, a Tasmajdan uszodában a Vl-fináléban 16-6-os „történelmi” verésben részesítette a tartalékos magyar csapatot. Mindezek ismeretében nem is annyira meglepő Kemény Dénes kijelentése, amellyel szezonnyitó beszélgetésünket kezdte:
– Az ezüstökkel szemben 2006-ban inkább bronzokat szeretnénk nyerni.
– Aranyakról már szó sincs?
– Persze, természetesen aranyakat, de úgy értettem, amit mondtam, hogy idén nem akarunk döntőt veszíteni. Akkor inkább be se kerüljünk oda. Éveken át ugyanis döntőspecialistának számítottunk, de tavaly Montrealban a szerbek legyőztek bennünket – a belgrádi vereséget nem sorolom ebbe a kategóriába, ott az volt a bravúr, hogy egyáltalán addig eljutottunk –, és két ezüst emléke bizony már beépülhet a „haj alá”. Emlékszem, milyen fontosnak tartottam 1999-ben, hogy Eb-t nyertünk Firenzében, hiszen előzőleg 1997-ben a sevillai Eb-ről aranyat, 1998-ban pedig a perthi vb-ről ezüstöt hoztunk, ezért az volt a kérdés: úgy megyünk Sydneybe, hogy a döntők kétharmadában győztünk, vagy úgy, hogy veszítettünk.
– Ma még élesebbek a frontvonalak, hiszen abban a bizonyos, 1997–99 közötti három döntőben egyszer-egyszer voltak ellenfelek a szerbek, a spanyolok és a horvátok, most viszont szinte egyöntetű a vélekedés: Magyarország és Szerbia-Montenegró kimagaslik a mezőnyből, Pekingig egymás között oszthatja el az első és a második helyezéseket. Egyetért ezzel?
– Nem értek egyet vele, bár megértem ezt a véleményt. Csakhogy a 2003-as vb-n az elődöntőben és a döntőben is hosszabbításban vertük a görögöket és az olaszokat, a tavalyi vb-n is alig egy góllal kerekedtünk felül a görögökön, és az oroszok is mindig ott vannak a dobogón. Ezért mindegyikükkel számolnunk kell.
– Ha teljesülne a kívánsága, azaz 2006-ban ezüst nélkül maradna a magyar válogatott, viszont egy-egy aranyat és bronzot kellene elosztania a pesti Vk és a belgrádi Eb között, hogyan határozna? Melyik viadal a fontosabb?
– A budapesti Világkupa, mert a 2001-es margitszigeti Eb óta tartozunk a hazai közönségnek, és most szeretnénk törleszteni.
– Mindezek mellett úgy tekint 2006-ra, mint az átmenet egyik évére Peking felé?
– Sydney és Athén előtt két négyéves ciklust építettem már fel, és mindkétszer az volt a célunk, hogy az olimpiát megelőző évben feltétlenül nyerjünk valamit. Ez most 2007-re érvényes. Egyrészt, addigra legyen kész a csapatunk, hogy hatalmas változtatásokat már ne kelljen végrehajtani rajta. Másrészt, aki az olimpia előtti évben a legjobb, az esélyessé lép elő. És az ugyan már előfordult, hogy az esélyes lemaradt a dobogóról, de az még nem, hogy az esélytelen lett az olimpiai bajnok.
A vízilabdára valóban nem jellemző, hogy a tegnapi névtelen ma hőssé válik. Ez a kontinentális klubkupákra is érvényes, különösen az Euroligára, amelynek a Domino-BHSE évek óta a végső győzelem céljával vág neki. A döntőig – nem csupán a Final Fourba, hanem mindjárt a legjobb kettő közé – el is jutott az előző négy alkalommal, ám nyernie csak egyszer, 2004-ben sikerült. Éppen abban a kiírásban, amelyből hiányoztak a sértettet játszó olaszok. 2003-ban viszont a Pro Recco, 2005-ben pedig a Posillipo végzett az élen, előbbi Genovában, utóbbi Nápolyban. Az is igaz persze, hogy 2002-ben és 2004-ben Budapest volt a helyszín, úgyhogy idénre valószínűleg változtat a LEN; az a kérdés, Dubrovnikban, Montenegróban vagy Barcelonában kell megvívni a hazaiakkal. No meg természetesen az ebben a sportágban klubszinten mindenütt otthonos olaszokkal.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
