Még mindig üveg a tigris

Második részt mindig kockázatos készíteni, ám Rudolf Péter és „ízi rájder” csapata belevágott. Az előző rész kultikussá vált, igaz, inkább utólag, DVD-n, úgyhogy nem igazán volt kétséges a folytatás. Lali, a büfés és lepukkant szesztestvérei: Gaben, Csoki, Róka, Cingi és Sanyi maradtak, tovább nagyon nem léptek, inkább csak tovább süllyednek sörrel a kezükben a tó közepén.

Rajongói klubok, „ízi rájder, öcsém” feliratok a középkategóriás autók hátsó ablakain, Üvegtigris-fesztiválok, szállóigékké vált mondatok. Való igaz, nem sokaknak sikerült, ami a szakadt, lepukkant, igazi magyarosnak vélt ügyeskedő, örök vesztes csapatnak, magyar karakterekként beépültek sokak hétköznapjaiba. Mint ahogyan szerényen az alkotók is megjegyzik: „Ezek a mondatok megtalálták a közvetlen kapcsolatot a nézőkhöz, és nem értelmiségi klubok mélyén bukkannak fel újra, hanem kocsmákban hallhatók, autókra ragasztott matricákon olvashatók.”
A bemutató előtt már hetekkel beindult a reklámgépezet, hiába, a forgalmazó nem akar kockáztatni. Mindenhonnan figyel minket Lali, még a netről is, innen-onnan, a különböző letölthető variációkban. Állítólag. De szerencsére van egy eredeti verzió, méghozzá most már a mozikban is. Falu végén kurta utánfutó, ahol a sör hideg, a virsli akár tejszínhabbal is kérhető, s bármikor megvásárolható egy fodrászbúra is. Lali (Rudolf Péter) még nem lépett tovább, a bolt továbbra se megy, de a haverok annál inkább jönnek. Továbbra is itt van velünk a nem éppen százas Sanyi (Horváth Lajos Ottó), az ügyeskedő Róka (Gáspár Sándor), az exautónepper Gaben (Reviczky Gábor), az immár sörmotoron az anyja és a büfé közt száguldó Csoki (Csuja Imre) és a meg nem értett zenész, Cingár (Szarvas József). Magvas és mély történet ezúttal sincs: a sör fogy, a napok múlnak, néha egy meteor csapódik be a környéken, néha egy kínai turistacsapat vagy éppen egy körhinta. A kis csapat különleges feladata leginkább azonban az, hogy a „jól bejáratott” Üvegtigris helyére tervezendő lakópark építési vállalkozójával kell megküzdeniük. Pénz, tigris vagy a haverok, merül fel, majd inkább el a kérdés.
A hangulat már ismerős, ahogyan a karakterek is, a változás, fejlődés kevés. Mindenki maradt, aki volt, próbálkoznak egy kicsit, de csak nem megy. A második részből is lesznek-vannak bőven idézhető beszólások, ebben most sem fukarkodtak a forgatókönyv írói. Ugyanakkor egy-egy jelenet túl hosszúra sikerült, a párbeszédek itt-ott kevésbé olyan erősek, mint azt gondolták az alkotók, ezek miatt a film ritmusa is ingadozó. Helyzetkomikum azonban most is bőven van, nem kevés alpári humorral elegyítve. A lezárás, megoldás igazából nincs, a hajó süllyed, s aki számít, ott iszik rajta.
(Üvegtigris 2, színes, magyar vígjáték, 107 perc. Rendezte: Rudolf Péter. Forgalmazza a Budapest Film.)