Mi a szlovák?

Azt gondolná az ember, ha valahol tudják a világon, mi a szlovák, akkor éppen Magyarországon. Merthogy jó ezer évet éltünk egy országban, gyakran ugyanazokban a városokban-falvakban. Mikszáthnak vagy Bartóknak nem kellett magyarázni, hogy mennyire hasonlít egymásra népi kultúránk, mentalitásunk, gasztronómiánk. Hogy mekkora lehetett századok alatt a keveredés közöttünk, még ma is meggyőződhetünk róla a neveket nézve a pozsonyi vagy budapesti telefonkönyvben.
Nem tudom, hogyan járná végig a hazai érdeklődő azt az izgalmas pozsonyi kiállítást, amelynek óriásplakátja a Redoute-tal szemben látható: Botticelli egyik szőke tavaszlánya, arcára festett szlovák címerrel. Attól tartok: úgy, mintha messzi, egzotikus tájakon sétálna, pedig a közös hagyomány számos elemét is felfedezhetné a képeken, fotókon, az egykori népélet tárgyain.
Tavaly ősszel nyílt meg – és február 28-ig látható – a Szlovák Nemzeti Galériában (az egykori Vízikaszárnya épülete), valamint a Nemzeti Múzeumban a Szlovák mítosz című kiállítás, amely művészi alkotások, tárgyak és dokumentumok segítségével kívánja bemutatni, mi a szlovák. A rendezők arra törekedtek, hogy a szlovák nemzeti önkép képzőművészeti reprezentációjával ismerkedjék meg a látogató. Azzal, hogy mit tartottak jellegzetesen szlováknak. Főként a XX. század első felében. A romantika által megformált képet a plebejus nemzetről. A hegyvidéki tájat, a pásztort, a drótostótot, a megaláztatásokért bosszút álló betyárt, a népviselet sajátos szlovák darabjait, a széles karimájú kalapot, a pásztorsípot. Mindazt, ami a közösség emlékezetében szlovák jelképnek számít. Mintha a rendezők két reflektorral kívánták volna megvilágítani a látványt. Az egyik belülről kívánja megmutatni a mítoszt, azonosulásra hívja a kiállítás nézőjét, a másik távolságot sugall, azt hangsúlyozza, hogy mítoszról van szó, valami képzeletbeliről. A mai befogadó talán a ráció szellemében demitizálni szeretne. Kérdés azonban, hogy lehet-e közösség mítoszok nélkül. A kiállítás prospektusából Aurel Hrabu¹icky végszavát idézem: „A szlovák mítosz örök visszatérésre van ítélve.”

Hol van a haza? Ezzel a címmel beszélget ma 18 órai kezdettel a Tolcsvay Klubban (Budapest XIV., Thököly út 76.) Gecse Géza Kiss Gy. Csabával A haza mint kert című könyvének megjelenése alkalmából.