Tavaly plusz 190 kilométerrel gazdagodott az ország autósztráda-hálózata, amely összesen több mint 12 ezer kilométert tesz ki. Új szakasznak számít a Drezda–Prága (A17), a Nürnberg–Prága (A6), a Göttingen–Halle–Lipcse (A38) és az Erfurt–Schweinfurt (A71) kapocs. A hetvenhárom évvel ezelőtt épült első autópálya óta Köln és Bonn között a gyors közlekedést biztosító és a hazai gépko-csiipar színvonalának megfelelően elkészült hálózatot két meghatározó tényező jellemzi: nincs alapvető sebességkorlátozás, használatuk a személykocsik számára ingyenes. A teherautóknak is csak 2005. január 1. óta kell a megtett távolságok után fizetni.
Az ugrásszerűen megemelkedett építési és karbantartási költségek ismételten felvetették a fizetéses rendszer gondolatát; a köztársaság egyik legnagyobb és legbefolyásosabb érdekképviselete – a Német Általános Automobilklub (ADAC) – azonban, hasonló szervezetekkel karöltve, sikeresen elejét vette minden ilyen elképzelésnek, azzal indokolva elutasító magatartását, hogy a kocsikra meg a nyersolajra kivetett adón keresztül az autótulajdonosok már eddig is tetemes részt vállalnak a befektetések fedezéséből. A német autópálya-hálózat komoly vagyont jelent, összértéke 180 milliárd euró. Így nem tagadható az a veszély, hogy az államháztartásban mutatkozó deficit fedezésére a kormány mégiscsak elszánja magát a javak áruba bocsátására. A kompromisszumos megoldás lényege: a jelenlegi autópálya-hálózatot négy részre felosztják, azok üzemeltetését koncessziós alapon magánkézbe adják, a bérlők pedig kötelezik magukat a karbantartásra és a szükséges kiegészítésre – na meg a használati díjak beszedésére. A közlekedésügyi miniszter határozottan állítja: „Semmiféle kiskapun sem jöhet be az autópályadíj!” Az autózás számtalan polgár számára az életminőség egyik fontos tényezője.
origo.hu
Brutális kutyatámadás történt Magyarországon
