Porfelhő

A Kossuth Lajos utca elvben védett utcaképe teljes védtelenségében tárult a napokban a járókelők szeme elé. Elképesztő körülmények között bontották az Úttörő Áruházat, a pesti belváros egyik jellegzetes épületét, amely a többszörös átépítés után is fontos kereskedelemtörténeti emlék – volt. Szálloda-irodaház épül a helyére mélygarázzsal.

Szerda délután, budapesti életkép. Bontják a Kossuth Lajos utca 7. és 9. számú épületet, az Úttörő Áruházat és mögötte a Reáltanoda utca 8. és 10. számút, néhány lépésnyire a most 150 éves Eötvös József Gimnáziumtól. Az Úttörő Áruház a hajdan forradalmian új szerkezetűnek számító volt „vasházból” lett Holzer Simon divatháza, azután a híres Nagykovácsy-üzletház. Bontása során részben áldozatul esik a Reáltanoda utca 8. szám alatti, helyi védettségű, 1840 körül épült klasszicista ház is. Tetőzete már lekerült, a homlokzat és a pince megmarad. Markológép zúzza, majd löki a járdára az épületek falának maradványait. A jégbordás, sáros úttest szélén botladoznak a gyalogosok. (Időnként locsolnak egyet a bontók.) A Szép utca sarkánál rendőrautó, előtte két rendőr fényvisszaverő mellényben.
„Senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább elkerítsék a bontás helyét”? – kérdezem. „El van az kerítve” – hangzik a válasz. „Hol?” „Ott” – mutat a rend őre a volt áruház előtti járdát körbevevő keskeny műanyag szalagra, amely letereli a gyalogosokat az úttestre. Közben föntről dübörögve hullik a törmelék, civilizált helyen ilyenkor legalább palánkkal körbeveszik a területet. Itt nem. De metropolist építünk. Lendületesen. „Luftwaffe-taktikával (ausradieren)” – hogy az épület történetét feldolgozó Vadas Ferenc művészettörténésznek, a Hild–Ybl Alapítvány munkatársának kifejezésével éljünk. Kell az üres telek.
Csütörtök délelőtti helyzetkép: zöld műanyag háló lengedez a Kossuth Lajos utca 7. és 9. földszintjéből megmaradt romhalmazon. A gyalogosok visszatérhettek a járdára, bukdácsolhattak a jégbuckákon, merthogy azzal volt tele a járda a fagyos időben.
Ghyczy Emil, az V. kerület főépítésze arról tájékoztat, hogy támogatták a fejlesztést, a beépítésre vonatkozó terv összhangban van a részletes rendezési tervükkel, tehát elfogadták a bontást, ahogy a főváros is. Az épület elegáns lesz, reményeik szerint föl fogja virágoztatni a környéket.
Bugár-Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója szerint rég védetté kellett volna nyilvánítani az épületkomplexumot, az átépítések ellenére. Eltér István, a Magyar Építészkamara elnöke nem tartja tragikusnak ezt a veszteséget, de ő is azon a véleményen van, hogy túlságosan sok a bontás a fővárosban. Bántó, hogy az új nagyobb arányban látszik, mint a régi, de a kamara nem tehet semmit. Az építési törvény szerint nincs vétójoga. (Vajon miért nincs? Készül az új törvény, itt az alkalom, hogy legyen.) Tőle tudom, hogy jó néhány terv készült erre a beépítésre, volt meghívásos pályázat és egyéni megbízás, és mindegyik terv a lebontással számolt. Volt köztük egy-két nagyon jó – mondja az elnök –, és volt egy nagyon rossz német terv is, amelyet addig gyúrtak, amíg valamennyire elfogadható nem lett, de mégsem olyan, amilyet elvárnának. Nem ezt engedélyezték.
Néhány éve Skardelli György (Középület-tervező Vállalat Rt.) is tervezett az Úttörő Áruház helyére klasszikus belvárosi áruházat éttermekkel a pinceszinten, lakásokkal a legfelső szinten, de abból nem lett semmi. A végül elfogadott tervnek meg kellett (volna?) járnia a Fővárosi Tervtanácsot, de amint mondja, ő nem találkozott vele, noha tagja a grémiumnak.
A „beadott terv a Mérték Építészeti Stúdióban készült” (vezetője Komjáthy Attila, ő tervezte a kecskeméti Malom Center néven ismertté vált bevásárlóközpontot is – F. M.) – mondja Ghyczy Emil, az engedélyezési tervet azonban Maczelka László (Materv Magasépítő Tervező Kft.) jegyezte. A Fővárosi Tervtanács 2004-ben háromszor tárgyalta a Mérték Építészeti Stúdió tervét. Általában erre egyszer kerül sor, de ha a tervtanács nem találja megfelelőnek a tervet, és az építés helye kiemelt fontosságú, javasolja, hogy az építésziroda mutassa be újra. A 2004. július 14-i ülésen, konzultáción a homlokzatokra kidolgozott változatokat vitatták meg. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy „a lyukasztásos, négyzetes formákból építkező homlokzat nem jó megoldás”. Megtették javaslataikat azzal, hogy különlegesen fontosnak tartják a magas színvonalú megvalósítást – tudtuk meg Somogyi Judittól, a Fővárosi Tervtanács szakmai titkárától. A tervtanács azóta nem tárgyalt erre a beépítésre vonatkozó új tervet.
Később az történt, hogy miután megszűnt a kapcsolat a Mérték és az építtető, a német Terra Consult Kft. között, Maczelka Lászlót bízták meg az új terv elkészítésével, az engedélyezett bontási tervet ő készen kapta. Az ő terve, amint mondta, nem került a Fővárosi Tervtanács elé. Az V. kerület 2005. május 2-án kiadta rá az építési engedélyt. A német cég 2005 végén a terület tulajdonjogával együtt megvásárolta az Úttörő Áruházat addig tulajdonló magyar Pretium Kft.-t. Az új tulajdonos meghívásos pályázatot írt ki a kivitelezésre, a határidő február vége.
Szerda délután felhőkben szállt a por, beterítette az egész környéket. A Kossuth Lajos (volt Hatvani) utca a belváros szíve, a bontás környékén ott sorakoznak a magyar történelem kiemelkedően fontos eseményeit idéző épületek. „Az egyes korszakok emlékeinek egymás mellett élése kifejezetten kívánatos. Múltunk és környezetünk újabb darabja tűnik el, újabb tétellel szaporítva az utolsó tíz-egynéhány év épített értékeinek már úgyis túl hosszú listáját” – írta Vadas Ferenc építészettörténészekkel egyetértve. A Hild–Ybl Alapítvány művészettörténésze 1992 óta foglalkozik az épülettel. Az Úttörő Áruház akkor még tökéletes műszaki állapotban volt, föl sem merült, hogy az állaga miatt kellene lebontani. Azóta persze biztosan romlott, de miért hagyták, ez a kérdés.