Németh Sándor vezető lelkész, a Hit Gyülekezetének frontembere minap élesen elhatárolódott az úgynevezett Szabad Demokraták Szövetségétől. Ugyanezt tette Hack Péter egykori SZDSZ-ügyvivő is. Utóbbi a Hetek friss számában mint a gyülekezet veretes tagja ostorozta volt pártját, amelynek egyetlen reménye, hogy (innét idézet következik) „az a kicsiny szubkulturális réteg, amelynek érdekeit képviseli, elég nagy lesz ahhoz, hogy a párt az ötszázalékos küszöböt elérje”. Hack Péter azt is mondta, hogy hajdanvolt pártjának abba kéne hagynia a választók lenézését, és bocsánatot kellene kérnie a fejre állított karácsonyfán álló menórát ábrázoló, idétlen üdvözlőlapért. A volt államférfi felrótta a haverok közpénzért való támogatását is.
Kíváncsi lennék, mit mond az egészre Kuncze (Brummogó) Gábor, a nemzet bölcse (egyelőre csak így, kisbetűkkel), ha már a Hit is ellenük, ki velük? Lenne mit mondania, itt van például a vadkender mint olyan. Meg kellene magyaráznia, teszem azt, Fodor Gábor pártideológusnak, miért annyira fontos, hogy a kábulat része legyen a magyar közéletnek. Az SZDSZ-szózat Jöjjön el az én országom mondatrésze egy nemzetet irritált – és közben visszaadta a szabad demokrácia lényegét. Csak remélni lehet, hogy a Hit Gyülekezete szívéből ítélte el Brummogóékat, indulat, presztízs, haszonlesés nem lapult mögötte.
Az „én országom” a mi országunk. És az is marad.
origo.hu
Brutális gázolás a főúton
