Szent Ferenc fiai Erdély országútjain

Az erdélyi ferences rendi szerzetesekről, illetve rendtartományaik és kolostoraik történetéről ír cikket Bodó Márta a marosvásárhelyi Látó legújabb számában. Tulajdonképpen egy könyvet, P. Benedek Fidél Ferences kolostorok című könyvét ismerteti, amely Csíkszeredában jelent meg a közelmúltban.
„Az első ferences valószínűleg már az alapító életében eljutott magyar nyelvterületre: 1229-ben. Érkezése után nem sokkal meglehetősen nagy befolyásra tettek szert II. Endre és IV. Béla uralkodása idején. Alig két évvel az alapító halála után már két úgynevezett őrség alakult. Erdélyben az idők során négy ferences rendtartomány létezett. Ezek közül az első a 13. század közepén a magyar provincia keleti részeként volt jelen…” – írja a szerző. Megállapítja továbbá, hogy Szent Ferenc fiai Erdélyben mindig jelen voltak és helytálltak a legkritikusabb időkben is. „Amikor a vallásújítás hullámai söpörtek át a fejedelemségen, ezt a katolikus rendet, képviselőit és tevékenységét a protestánssá lett elöljárók megtűrték, az egyszerű nép a megtisztelő »barát« elnevezést adta nekik, s amikor a világi papság kicsapongó életével olykor megütközést, megbotránkozást keltett, a ferencesekre hiteles lelki vezetőkként tudtak tekinteni…”
Bodó Márta röviden ismerteti P. Benedek Fidél szerzetes életútját is, aki feldolgozta az erdélyi ferencesek sok száz esztendős történetét (Az erdélyi ferences rendtartomány). Az 1907-ben született, 1930-ban pappá szentelt Benedek atya, akit tartományi elöljáróvá választottak 1948-ban, később a máriaradnai kolostor rendfőnökeként élt (ide kényszerítették a kommunisták az összes erdélyi ferencest, 122 szerzetest), s „tőle várták volna 1959-ben az állami hatóságok, hogy elrendelje a rábízottak szerzetesruhából való kivetkőztetését”. A parancsot nem hajtotta végre, kéziratai jó részét elkobozták, jobb esetben pártarchívumok mélyére süllyesztették, roszszabb esetben megsemmisítették.
Több munkáját társai őrizték meg, másokat kénytelen volt – mint írja – „emlékezet után” újra papírra vetni.
„Sokakat, jegyzi a cikk szerzője, egy ilyen történet végleg eltántorított volna a munkától, életkedvét megcsappantotta volna.” Fidél atyát keményebb fából faragták. Bodó Márta sorra veszi, mi mindenről értekezett a hányatott életű szerzetes. Írt a csíksomlyói, a szárhegyi, az esztelneki és a mikházi kolostorról. Tanulmányban mutatta be a ferencesek máriaradnai és temesvári tevékenységét, továbbá a rend női ágának, a klarisszáknak munkálkodását. És tanulmányokban számolt be, amelyek címe Egykori magyar templomok és építési hatások Moldvában, illetve Egykori ferences kolostorok Havasalföldön, a moldvai magyar alapítású templomokról és Havasalföld ferences rendi kolostorairól, amelyekről a közvélemény, beleértve a „tudományos közvéleményt” is, alig tud valamit.