Tisztelt Szerkesztőség!

Vízaknai Tamásné (Komló): „Jöjjön el az én országom!” – látható az SZDSZ óriásplakátján. Én nem csodálkoztam, sőt még meg sem botránkoztam rajta. A párt most őszinte volt. Ez a kívánsága. Ugyanis azt akarja, hogy Magyarország az SZDSZ országa legyen. Ő uralkodjon, az ő akarata érvényesüljön. Köszönjük szépen, mi nem kérünk belőle. Mi Isten országát várjuk Magyarországon is, ahol igazság, békesség, szeretet, öröm győzedelmeskedik. Ezért kérjük: Jöjjön el a Te országod! A magyar nép többsége erre mond áment.

Nádasdy Andrea (Budapest): Az MSZP-nek különös tehetsége van arra, hogy a nem létező bolhából hatalmas elefántot kreáljon. Én nem óhajtom magát a Magyar Vizsla című lapot boncolgatni. Még nem is láttam. De ami nálam kiverte a biztosítékot, az a „közszolgálati” tévé műsora volt. Orosz József minősíthetetlen stílusban, a szakmai etikát és tisztességet sárba tiporva szégyenítette meg, vallatta Horváth Évát, aki vendégként volt jelen. Én a hölgy helyében egyszerűen felálltam volna. Ha egy közpénzből fizetett, totálisan elfogult műsorvezető nem képes hivatásának megfelelni, akkor megérdemli, hogy faképnél hagyják. Egyébként már egyre türelmetlenebbül várom a lap megjelenését a postaládámban. Nem vitás, hogy jó nagy propagandát kerítettek neki. Feltételezem, hogy nem ez volt a szándékuk.

Kovács Anna (Budapest): Kulcsár Anna munkatársuk a Magyar Vizsla és a Magyar Posta közötti incidens analógiájaként a hírhedt levelezőlapügyet hozta fel (MN, január 12.). Húsz évvel ezelőtt még mindenki tudta, hogy a postán belül működött egy intézmény, amelynek feladata a levelezés megszűrése volt. A levelek meghatározott részét visszatartották, felbontották, elolvasták, majd vagy jókora késéssel, vagy nem is továbbították. Minderről akkor a több tízezer becsületes postai dolgozó nem tehetett. Miként arról sem, hogy rájuk hozott szégyent most a kormány, amikor politikai megrendelést adott le pénzügyminisztere útján, a posta pedig teljesítette a törvénytelen pártfeladatot: eljuttatta egy fax másolatát az MSZP alelnökéhez. A SZDSZ-es szakminiszter most láthatja, kik közé keveredett.
n
Dr. Bencze Zoltán (Budapest): Kormányunk közhírré tette, hogy januártól bevezette a nemzeti vízumot. Nézzük meg, hogy hogyan is van ez a gyakorlatban! Erdélyben élő rokonom ebben az évben meg akart látogatni. A nemzeti vízumhoz látogatási engedély szükséges. Első lépésként el kellett mennem a BM idegenrendészeti hivatalába a Budafoki útra, ahol megkaptam a szükséges nyomtatványokat. Erre fél napom ment rá. Ezután kiállítottam a „meghívóra” vonatkozó adatokat. Majd a „meghívottra” vonatkozó adatok kitöltése céljából a szükséges példányt elküldtem Erdélybe, ahonnan a rokonom a nyomtatvány kitöltése után visszaküldte. Az ember azt hinné, hogy most már minden rendben van. De nincs. Ekkor el kellett mennem a földhivatalba, ahol kikértem a telekkönyvi kivonatot, ami igazolta, hogy a saját tulajdonomban lakom. Ez 4000 forintba került. Ezután hivatalos igazolást csatoltam arról, hogy mennyi a havi jövedelmem. Ezután 2000 forintos illetékbélyeget ragasztottam az én példányomra. Hatezer forint kiadás és rengeteg szaladgálás után végül személyesen vittem be a papírokat a BM egy másik idegenrendészeti hivatalába (Üllői út 82.), ahol átvették, és közölték velem, hogy 30 napon belül kapok választ arról, hogy engedélyezik-e azt, hogy rokonom meglátogathat. Ezek után az is elképzelhető, hogy nem adják meg az engedélyt. Ha megadják, akkor még mindig nincs rendben a dolog, mert rokonomnak el kell küldenem az őrá vonatkozó papírokat, melyeket valamelyik erdélyi magyar konzulátushoz kell beadjon, és akkor talán végre megkaphatja a nemzeti vízumot. Nem lenne célszerűbb minden külföldön élő, magyar nemzetiségű embernek megadni a magyar állampolgárságot?