Az őshonos magyar állatfajták támogatását az agrártárca eredetileg 2004 őszén hirdette meg. A pályázatra jelentkező mangalicatartók az anyakocánként járó húsz- ezer forintos juttatásért cserébe több mindent felvállaltak. Így például azt, hogy legalább húsz anyakocát tartanak, és öt évig nem csökkentik minimális szint alá az állomány létszámát.
A 170 tenyésztő abban a hiszemben adta be pályázatát, hogy a nyerteseket még 2004-ben kifizeti a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Ezzel szemben a pályázók információink szerint több mint fél évig semmiféle értesítést nem kaptak. Tavaly júliusban az érdeklődőket az MVH-nál arról tájékoztatták, hogy pályázatuknak hatszoros ellenőrzésen kell átesnie, kifizetés csak 2005 szeptemberében várható. Augusztusban a hivatal közel száz mangalicatartó pályázatát elutasította. A kifizetésre vonatkozó szeptemberi ígéretből pedig előbb október, majd november lett, miközben a nyertes pályázók egy része még a két ünnep között között sem jutott hozzá a pénzéhez.
– Valóban nem volt zökkenőmentes a mangalicák után igényelhető támogatások folyósítása, de a szerencsések egy része már megkapta a pénzt, amit november végétől utaltak ki számukra – nyilatkozta lapunknak Tóth Péter. A Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke érthetetlennek nevezte, hogy a beadott és minden pályázati feltételnek megfelelő igénylések közül miért utasítottak el jó néhányat, ráadásul mindenféle indoklás nélkül. A mangalicatartók helyzetét tovább súlyosbítja, hogy a vezető felvásárló szerepét a Gyulai Húskombináttól a Délhús Rt. vette át, amely mintegy tíz százalékkal csökkentette az átvett hízók kilónkénti árát.
A magyar szürke szarvasmarhák után igényelhető, tehenenkénti 28 ezer forintos támogatás is több mint egy év késéssel érkezik meg a tenyésztőkhöz – mondta munkatársunknak Gera István, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének ügyvezetője. Ezt az úgynevezett kiegészítő állatbeállítási támogatást 74 szürke marhát tartó vagy tenyésztő gazda igényelte, mintegy négyezer állat után, amelyek között mintegy 600-700 bivaly is szerepel. Gera István elmondta azt is, hogy a pályázati feltételek annyira bonyolultak voltak, hogy többen bele sem kezdetek a pályázatírásba, és így csak az elméletileg támogatható 6-8 ezres anyatehén létszám felére nyújtottak be igénylést a tenyésztők.
n
Válság ellen javaslatcsomag. Az állattenyésztés nemcsak a rendszerváltás, hanem – rövid távon – az uniós csatlakozás vesztesének számít. Az utóbbi tizenöt évben a honi agráriumon belül a két fő ágazat egyensúlya megbomlott. Jól mutatja ezt, hogy míg például tavalyelőtt a mezőgazdaság bruttó kibocsátásából a növénytermesztés 57 százalékkal részesedett, az állattenyésztés mindössze 35 százalékot mondhatott magáénak. Napjainkban az elmúlt száz év átlagos állatsűrűségének felét jelzik a statisztikák. A legnagyobb visszaesést a sertés- és a szarvasmarha-állománynál tapasztalhatjuk, a jelenlegi létszám nem éri el a rendszerváltás előtti szint felét sem. A juhágazatban a csatlakozást megelőző időszakban a beígért támogatások hatására emelkedett az állomány, azonban tavaly újra enyhe visszaesést érzékeltek a szakemberek. A baromfik száma az elmúlt évtizedben szépen ívelt felfelé, ugyanakkor uniós tagságunk megállította ezt a kedvező tendenciát.
E problémák megszüntetésére készített javaslatcsomagot a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ) a korábban működő, de mára elsikkadt állattenyésztési alap ismételt fenntartására és működtetésére – tájékoztatta lapunkat Wagenhoffer Zsombor, a MÁSZ ügyvezető igazgatója. A szakember szerint az alap konszolidálásának pénzügyi fedezetét a nemzeti borítékból finanszírozott kifizetések – például a hízottbika-, anyatehén-, anyajuh-támogatás – ki nem használt része jelenthetné. A MÁSZ számításai szerint a hízottbika-támogatást tavaly legfeljebb 50 százalékon vették igénybe a termelők, ami mintegy 1,5-1,7 milliárd forint „megtakarítást” jelent a szaktárcának. Az érdekvédelmi szervezet szerint az alap kezelésével a MÁSZ-t – mint az állattenyésztésről szóló törvény szerint illetékes társadalmi szervezetet – kellene megbízni.
Wagenhoffer Zsombor szerint az alap működtetése a tenyésztő szervezetek megerősítése miatt szükséges, ugyanis ezeken nyugszik a hazai állattenyésztés jövője. Az alap létrehozása azért is szükséges, mert a tenyésztésszervezési feladatok, illetve a biológiai alapok fenntartása olyan mértékű terhet jelent az állattartóknak, amit nem tudnak felvállalni. A rendszerváltás előtt a tenyésztésszervezés központi irányítás alá tartozott, így azt az állam finanszírozta. A kilencvenes évek elejétől ezeket a feladatokat fokozatosan a társadalmi szervezetek kezébe adták át a kormányok, ám ez a folyamat még nem zárult le. Az utóbbi időben kialakult bizonytalan helyzet részben ennek a befejezetlen folyamatnak az eredménye.
A MÁSZ és tagszervezetei az elmúlt egy évtized folyamán bizonyították: szakmailag képesek a tenyésztésszervezési feladatok magas színvonalú elvégezésére, ezért elvégezhetik az ezzel kapcsolatos munkát, ahonnét az állami intézmények kivonulnak – állapította meg az ügyvezető igazgató. A szakember arra figyelmeztetett, hogy amenynyiben ez a finanszírozási forma megszűnik, úgy összeomlik a tenyésztésszervezés, amely az állattenyésztőkre nézve végzetes lehet, ráadásul egy sor fontos állami intézet sorsa is megpecsételődhet.
orosz-ukrán háború
Befagyasztott vagyon, forró viták: Európa új kihívások előtt
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!