Vendég

Ólmos, téli alkonyat telepedett a Vág völgyére, odafent varjúcsapatok köröztek. Báthory Erzsébet a csejtei vár egyik félreeső termében múlatta az időt két bizalmas szobalánya társaságában. Ilus terítőt hímzett, néha megállt a keze, szájtátva figyelte úrnőjét, aki unottan turkált a színes fonalak között, Milián pedig A rajtunk eshető csapásokhoz előre való készület című könyvecskéből olvasott fel. Bármilyen halkan is betűzte a szöveget, vékonyka hangja felerősödve visszhangzott a nyers kőfalak között, így aztán a tölgyajtó nyikorgását sem hallották meg, és csak akkor vették észre Köpő Ambrus porkolábot, amikor már ott állt a fáklyák ugráló fényében. Megilletődve pislogott, és egy viharvert reverendát viselő, talpig mocskos, zilált szakállú vénembert tartott a nyakánál fogva.
– Diabolus barátnak híjják. Mindenáron úrnőnk színe elé akart jutni – szabadkozott. – Hajnalban érkezett, az istállóban aludt. Azt állítja, hogy látomásai voltak.
– Lám csak! Miféle látomásai? – érdeklődött fenséges arccal Báthory Erzsébet.
– Válaszolj, te rühös! – kiáltotta a porkoláb, és jókorát rúgott Diabolus barátba, akinek több se kellett, a térdén csúszva Báthory Erzsébet elé vonszolta magát.
– Virradatkor az istállóban megjelent nekem Bileám próféta. Vörös frígiai sapkával legyezte magát, mert pokoli melege volt… – kezdte a barát, mire mindjárt kapott a porkolábtól még egy rúgást az oldalába.
– Térj a lényegre, te lópös! – kiáltott rá Köpő Ambrus, aztán hűséges tekintetét úrnőjére függesztette.
Diabolus barát a rúgástól elnyúlt a földön, onnan folytatta.
– Bileám próféta velem üzeni, hogy eljön az idő, midőn egy ládika mozgó képeket varázsol elétek, úgy kell majd belebámulni, mint a tűzbe. Az egész bűnös világ a ládika előtt fogja csorgatni a nyálát. Bizonyságul a próféta elém is delejezett néhány képet.
– Halljam, miféléket? – csattant fel Báthory Erzsébet.
A barát rövid ideig vakarózott, aztán beszélni kezdett. – Például egy nőnek öltözött zsernyák valami kiszáradt külvárosi víztározóban megerőszakolta egy taxisofőr özvegyét, aztán amikor végzett, a késével felboncolta az özvegyet, kosárban hazavitte a beleket, és reggel mindet felaggatta egy kisegítő iskola kerítésére. Nem volt mindennapi látvány, tessék elhinni. Másnap az özvegy testvére megszökött az elmeklinikáról, elemelt egy motoros körfűrészt a fatelepről, és éjszaka bemászott a lánykollégiumba. Szépen nekilátott lefejezni a szüzeket. Zümmögött a fűrész, fröcsögött a vér szerteszét, szegény kis csajok sorban felébredtek, de képtelenek voltak menekülni, ugyanis lebénultak a látványtól. Ott tátogtak tehetetlenül, amíg az a szadista barom le nem fűrészelte a fejüket.
– Nagyon érdekes. Sőt, kellemes – mosolygott Báthory Erzsébet, és a szobalányaira nézett. – Ti is élvezitek, kedveseim?
– Ó, milyen gyönyörű történet – válaszolták a szobalányok.
– Figyelem, van még tovább is! – rikoltott a barát. – A zsaru féltestvére egy heroincsempész banda főnöke, de elkapják a macáját, és megpróbálják kiszedni belőle, hol a titkos raktár. Meztelenre vetkőztetik, eloltanak a mellén és a nyelvén néhány cigarettát, de még így sem hajlandó beszélni, mire kínai evőpálcikát tolnak az egyik szemébe, és kettéharapják három ujját. Továbbra is semmi! A fiúk berágnak, felpeckelik a száját, és kihúzzák tizenkét fogát, utána borotvával összekaszabolják az arcát, és háztartási sósavat öntenek a sebekre. Még mindig semmi. Erre azok a mocskok vákuummal kiszívják a maradék szemét, slutty, lenyúzzák a fejbőrét, slutty, barkácsfúróval kilyukasztják a dobhártyáját, szegeket vernek a bokájába és a térdébe, puszta kézzel letépik a fülét, késsel lefeszegetik a lábkörmeit, benzines vattát dugnak az ülepébe, aztán meggyújtják. Az a poén, hogy a csaj addigra már nem is tudta volna elárulni, hol a raktár, mert rég meghalt. Na, mit szólnak? Szerintem óriási!
Báthory Erzsébet szórakozottan kivette Ilus kezéből a hímzőkeretet, és a sarokba hajította, aztán elgondolkodva nézte a földön fekvő barátot, aki alázatos tekintettel pislogott vissza rá.
– Jól figyelj, Ambrus! – mondta egy idő után a porkolábnak. – Tüstént kísérd ezt az embert a vendégszobába, kapjon tiszta gúnyát, és bőségesen enni, inni. Tejbe-vajba fürösszétek! Na, igyekezz már, mit tátod a szád!