Neves vendéget fogadtak tegnap a fővárosi Jövő Házában: Jeffrey A. Hoffman űrhajóst, az amerikai űrhivatal (NASA) európai képviselőjét, aki múlt csütörtök óta tartózkodik hazánkban. Hoffman összesen öt űrrepülésnek volt részese, az 1986-ban megsemmisült Challenger kivételével mindegyik gépet kipróbálhatta. A tiszteletére rendezett fogadáson többek között megjelent Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója és Magyari Béla mérnök-ezredes, az iroda főtanácsosa.
Ezután negyedórás képzeletbeli „űrugrás” következett, amelynek úti célja a Jövő Háza Mars-bázisa volt. Ott a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, az Uránia Csillagvizsgáló, a Magyar Asztronautikai Társaság, valamint a Fasori Evangélikus Gimnázium többtucatnyi meghívott diákja várta Hoffmant. A világhírű űrhajós röviden beszámolt az amerikai Mars-elképzelésekről (President’s Vision of Space Exploration). Eszerint a közeli jövőben robotszondák sokasága kutatja végig a Naprendszert, előkészítve az emberek megjelenését a vörös bolygón. Később Sík András, a Mars installáció tervezője pár mondatban ismertette a magyar szakemberek Marssal összefüggő tevékenységét.
Jeffrey A. Hoffman 1944. november 2-án született Brooklynban (New York). Nős, két fiúgyermek édesapja. Érettségi után 1966-ban summa cum laude diplomát szerzett csillagászatból az Amherst College-ban, 1971-ben a Harvard Egyetemen asztrofizikából doktorált. Évekkel később, 1988-ban a Rice Egyetemen anyagtudományokból mester fokozatot ért el. Kutatási területei: nagy energiájú csillagászat, különös tekintettel a kozmikus gamma-sugárzásra és a röntgencsillagászatra. Doktori értekezésében ballonnal magasba emelhető, gamma-távcsövet tervezett.
Hoffman 1972–1975 között a Leicester Egyetemen röntgencsillagászati rakétakísérletekkel foglalkozott, és többek között az Európai Űrügynökség EXOSAT csillagászati műholdjának kísérletvezetője volt. Ezután 1978-ig a Massachusetts Institute of Technology űrkutatási központjának tudósaként főleg röntgencsillagászattal foglalkozott, és részt vett a HEAO–1 műhold programjában is.
Aktív űrhajóssá 1978 januárjában vált, s egészen 1997 júliusáig látta el e feladatkörét a NASA-nál, 2001. augusztus óta pedig a Massachusetts Institute of Technology repülési és űrrepülési tanszékének professzora. Első küldetésekor, 1985. április 12–19. között, a Discovery fedélzetén ő hajtotta végre az első, egy meghibásodott műhold javítására szolgáló űrsétát. Öt év múlva – 1990. december 2–10. között – a Columbia űrhajósainak fő feladata az űrrepülőgép rakodóterében elhelyezett ASTRO–1 ibolyántúli csillagászati műszercsomaggal végrehajtandó tudományos program volt, amelynek előkészítésében Hoffman 1982 óta vett részt.
Az 1992. július 31-én útnak indított Atlantis programjának részeként helyezték ki az Európai Űrügynökség által készített EURECA tudományos platformot. Ekkor próbálták ki először a NASA és az olasz űrügynökség közös vállalkozásaként készített, dróton lógatott műholdat (TSS). A kísérlet azonban nem hozta meg a várt sikert, ezért Hoffman az utolsó repülésén 1996. február 22.–március 9. között a Columbia fedélzetén ismételhetett – eredményesen.
Talán az 1993. december 2–13-ig tartó, Endeavour űrrepülőgéppel végrehajtott küldetése volt a legnagyobb jelentőségű. Négy űrhajós, öt űrséta alkalmával javította meg a Hubble űrtávcsövet. Hoffman volt az első NASA-űrhajós, aki ezer óránál többet utazott űrrepülőgéppel, és öt bevetésén több mint 1211 órát töltött a világűrben, 34,5 millió kilométeres utat megtéve.
origo.hu
Az EP-ülésen dühöngött Magyar Péter
