A nyugdíjakon spórol a Türkmenbasi

Pánik, növekvő elégedetlenség, szociális krízishelyzet. Ezek a nemzetközi sajtóban leggyakrabban felbukkanó kifejezések a nyugdíjak türkmenisztáni megnyirbálása kapcsán. Innen, a világ valamivel szerencsésebb részéről nézve a kis közép-ázsiai ország történései valóban gyakran megdöbbenésre adnak okot, a türkmén társadalom azonban korántsem az európai logika szerint reagál a fejleményekre. Egyrészt a diktatórikus berendezkedés miatt egyelőre nehéz elképzelni, hogy szociális lázadások törnének ki. Nem szabad azonban kihagyni a számításból az emberek mentalitását s azt sem, hogy errefelé mások az árak is. Így nagyjából egy dollárért például tele lehet tankolni egy személyautót.
Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy immár nem csupán a világ, hanem a türkmének is elkerekedő szemmel figyelik „atyjuk”, a Türkmenbasi legújabb intézkedéseit. A 10 és 90 dollárnak megfelelő összeg körül mozgó nyugdíjakból eddig sem lehetett nagy lábon élni, Szaparmurat Nyijazov „racionalizálást” célzó lépései azonban ugyancsak szorítanak egyet azon a bizonyos nadrágszíjon. Az elnök úgy vélte, az időseken még lehet egy kicsit takarékoskodni, s így az új számítás alapján mintegy 100 ezren, így az egykori kolhoztagok, akiknek nagykorú gyereke van, leszázalékoltak egyáltalán nem, a fennmaradó 200 ezren pedig automatikusan húsz százalékkal kevesebb járadékot kapnak. A törvény szerint a nők esetében húsz, a férfiaknál huszonöt évi munkaviszonynak kell meglenni a nyugdíjhoz, ám ebbe az időbe nem számítanak bele a munkaszüneti napok, az ünnepek és a betegszabadság sem. Az állam ráadásul visszamenőleg igényt tart az e logika szerint jogtalanul kifizetett pénzekre. Kérdés sem lehet mindezzel kapcsolatban, hiszen a szociális ellátók az új nyugdíjak kiszámolásáig bezárnak.
A türkmén emberjogi szervezetek képviselői a külföldi sajtóban a költségvetési problémákról árulkodó intézkedések kapcsán felteszik a kérdést, hová tűnnek a gázexportból származó bevételek, megjegyzik azonban, hogy információik szerint az országban érezhető az elkeseredés, ám a „nyugdíjreform” sem hajtotta ki az embereket az utcára. Az ellenzék már rég az országon kívülre szorult, ráadásul a szintén új rendelkezés alapján a külföldieknek kiadott vízum is visszavonható, ha az illető „veszélyt jelent a társadalomra, avagy amorális életvitelt folytat”. Így aztán a bőségben eddig sem dúskáló lakosság legfeljebb a túlélési stratégiák tárházának bővítésén törheti a fejét, illetve abban bízhat, hogy a törvény végrehajtása hasonló lesz a vidéki kórházak bezárásáról hozottéhoz. Egy éve a nemzetközi sajtó világgá röpítette a meghökkentő hírt, ám emberjogi szervezetek szerint továbbra is működnek Asgabaton kívül is az egészségügyi intézmények.