A polgári körök jelentősége

A rendszerváltás utáni ötödik országgyűlési választásra készül a nemzet. Tizenhat év elég arra, hogy tanulságokkal szolgáljon, és figyelmeztessen, a hibákat nem szabad újra elkövetni.
A magyar választókat a rendszerváltók túlságosan hamar a pártpolitika karmaiba terelték. Ebben az MSZMP és utódpártja is, miután embereit az új demokratikus pártokba beépítette, érdekelt volt. A választás kimenetelét illetően az utódpártot nagy meglepetés a hangulatjelentések alapján nem érhette. Már az első demokratikus választás alkalmával minden vagy fekete, vagy fehér volt.
Majd jött a csömör és a „szakértelem” ’94-ben, 54 százalékos többséggel. Az első választás vesztese, nehogy marginális szereplője legyen a parlamenti politizálásnak, felkínálta magát annak a politikai erőnek, melynek demokráciaképe és jogállamról hirdetett nézetei beszélő viszonyban nem voltak tetteivel. Az 1990-es győztes az első kormányzás nehézségeit azóta sem heverte ki. A második, 1994-es választások óta a baloldal meghatározó ereje az MSZP. Nagy az esély arra, hogy április végétől egyedüli lesz. Ideje lenne végre tisztán látni ennek okait.
A legfontosabb, megerősítette, mára már jelentősen gyarapította a „háborúhoz”, a politizáláshoz szükséges vagyoni hátterét. Időben marginalizálta lehetséges baloldali útitársait. Az újonnan alakult polgári pártokba gondosan beépítette embereit. Mára az SZDSZ-től átvette a meghatározó média felügyeletét. Vezetői az ország egzisztenciálisan legbiztosabb alapokon álló politikusai. És még sorolni lehetne az okokat, de egyet, talán a legfontosabbat ki kell mondani: az MSZP sikeresen átmentette a rendszerváltás kezdeti nehézségein a hálózatot, a kapcsolati rendszerét. Ez mára már mutyira torzult, de hatékonysága a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi.
És a másik oldal? Jó ideig mindent csak pártalapon akart felépíteni. A megelőző negyven év hatásai alól ők sem tudták magukat kivonni. Majd belekényszerültek a kétfrontos harcba. Ebben a legtragikusabb az azonos oldalon lévőkkel vívott küzdelem volt. Erre mára már ráment az FKGP, a MIÉP, a Giczy-féle KDNP. De két hónappal a választás előtt, a siker nagyobb esélye végett, tényként kell elfogadni a kialakult helyzetet.
Az okot a bizakodásra a polgári körök mozgalma adja. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, a polgári szerveződések nem vehetik le a pártok válláról a felelősséget. A társadalom boldogulását előmozdítani hivatott törvények megalkotása az Országgyűlés feladata. A kikényszerítés a társadalomé. A polgári szerveződések egyik feladata, hogy a parlamenti pártokat a közjó érdekében konszenzusra késztesse. Márpedig ehhez szervezett polgári társadalom kell, a legapróbb falutól a fővárosig. Keresztény-nemzeti értékrenddel, európai elkötelezettséggel. A családért, a településért, a kistérségért, a megyéért, az országért tenni kész közösségekkel. A polgári körök mozgalommá szerveződése a jobboldal rendszerváltás utáni legátütőbb sikere.
Dr. Kurucsai Csaba
volt országgyűlési képviselő, Pécs