Bekopogtatott

Nyakó István szocialista képviselőjelölt nevetgélt tegnapi lapszámunk címoldalán, holott jobban tette volna, ha békében marad. A történet arról szólt, hogy nevezett államférfi – fütyülve a vonatkozó törvényekre – már három nappal a megadott időpont előtt elkezdte gyűjtögetni a kopogtatócéduláit. Az esetnek különös súlyt ad, hogy Nyakó politikus, mint pártszóvivő, állítólag ismeri a vonatkozó rendelkezéseket, hogy tudniillik a kopogtatócédulákat csak február hatodikán, hétfőn nulla órától lehet terjeszteni, megelőzően tilos. Ez azonban valószínűleg Nyakó Istvánra nem vonatkozik, ő már harmadikán elkezdheti szedegetni a cetliket, ő fölötte áll alkotmánynak, törvénynek, rendnek. Ő a Nyakó Pisti.
Működő demokráciában úgy kirúgná a pártja Istvánt, hogy a sziluettje is ott maradna mementóként a Köztársaság téri archívumban. De hát ez más világ, itt Nyakó István előbb kezdhet el kampányolni, mint a pórnép. Még az SZDSZ helyi vezetése is mélyen elítélte a címoldalunkon nevetgélő szocialista embert, sőt írásos bejelentést is tett a kacagó férfi ellenében. Igaz, azt mondja most Nyakó Gyűjtögető István, nem tudott arról, hogy túlbuzgó emberei máris a tettek mezejére léptek. Én meg azt mondom, nem kellene olyan jelöltre szavaznunk, aki nemhogy az ország dolgaiban, de saját választókörzetében sem ismeri ki magát.
Ha mégis kiismerné ott magát, akkor meg el kellene gondolkodni, kedves „szociáldemokraták”. Mert akkor ez nem lesz egy egyszerű kampány, barátaim. Brutális, törtető, övön aluli küzdelemre lehet számítani. Mint a kék cédulás korban.