Belgrád dilemmája

Nem véletlenül ismételgeti Tomiszlav Nikolics, a Szerb Radikális Párt alelnöke, hogy Ratko Mladicsnak nem szabad Hágába kerülnie. Ő mondhatja hangosan is, amiről a szerb kormány hallgat. Nem véletlenül tanácsolja a radikális politikus a tábornoknak, hogy inkább válassza az öngyilkosságot, mint a hágai kiszolgáltatást. A boszniai szerb parancsnok ugyanis bizonyítja Szerbia, pontosabban a milosevicsi Jugoszlávia felelősségét a boszniai népirtásért. Jóllehet Ratko Mladics a boszniai szerb erőket vezette, de érdemeiért a jugoszláv államfő tüntette ki, s ezt az okmányt is követeli a hágai törvényszék. Nyugdíjba pedig nem más, mint Vojiszlav Kostunica akkor államfő, mostani szerb miniszterelnök küldte mint a jugoszláv vezérkar tagját, Belgrádból kapta a nyugdíját is. Mladics, illetve a hozzá kapcsolódó okmányok tehát mindent nyilvánosságra hoznak, amiket eddig jórészt titokban tartottak, illetve másképpen állítottak be, ezért olyan nagy a riadalom most egyes szerb politikai struktúrákban.
Belgrádnak két rossz közül kell választania. Úgy tűnik, nem lehet kibújni a választás alól. Vagy kiszolgáltatják Mladicsot annak minden belpolitikai és nemzetközi konzekvenciájával a szerb államra nézve, vagy megszakadnak a társulási tárgyalások, szintén annak minden belpolitikai és nemzetközi következményével. Minden jel szerint Szerbia az előbbit választja, Mladics csatlakozik majd ahhoz a 48 fogolyhoz, akik jelenleg Scheveningenben vannak, ám Belgrád azt szeretné még kialkudni, hogy Radovan Karadzsics kiszolgáltatása már ne az ő dolga legyen.