Brüsszeli főhajtás 1956-nak

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. és Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából a magyar néppárti delegáció Brüsszelben meghirdette a „magyarok évét”. A 2006. évi eseménysorozatot Szájer József, a magyar néppárti delegáció vezetője nyitotta meg a magyar forradalomról tartott emléküléssel, amelyet márciusban egy ’56-ról szóló film vetítése, majd ezt követően július és augusztus kivételével minden hónapban rendezvények követnek.

2006. 02. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A február 23-án megtartott félnapos konferencia célja az volt, hogy egyrészt fejet hajtson a kommunista diktatúrák áldozatai előtt, másrészt pedig értékelje 1956 világtörténelmet átformáló jelentőségét és azt, hogy a magyar forradalom öröksége miként tud hozzájárulni a mai Európa és nem utolsósorban a meglehetősen rossz időket átélő EU sikeréhez. A meghívott előadók között voltak EP-képviselők: Alain Lamassoure korábbi francia miniszter, a magyar történelem alapos ismerője, valamint Vytautas Landsbergis volt litván elnök és a lengyel Jacek Saryusz-Wolski képviselő.
Az ülésen a delegáció vezetője után Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatónője tartott előadást Európa ébredése címmel, amelyben elmondta, hogy a második világháború után Európára leereszkedő vasfüggöny a kontinens nyugati és keleti felét egy évtizeden át szinte hermetikusan elvágta: nemcsak az embereket, de még a telefon- és a levélforgalmat is korlátozták. Egészen 1956. október 23-ig, egy keddi napig, amikor Budapesten az egyetemisták és munkásfiatalok kitódultak az utcákra, hogy kifejezzék mélységes együttérzésüket a kommunista rendszer ellen fellépő lengyel tüntetőkkel. Schmidt ugyanakkor elmondta, a fél évszázadon át lezárt magyar irattárak bizonyítják, hogy a kommunista hatalomátvételt követően ’56 előtt is folyamatos volt az ellenállás.
1956 két hétig tartott, mégis megrengette a világot, és lemeztelenítette a szovjet típusú terrorrendszerek rideg valóságát. Európa pedig egyszer s mindenkorra kiábrándult a kommunista illúziókból. Annak eltiprását követően már nem lehetett cáfolni, hogy a Szovjetunió megszállta országokban népellenes diktatúrák tombolnak.
Schmidt Mária ezután az elnyomás számaira kitérve ismertette, hogy a Szovjetunióba deportált 700 ezer magyar mellett mindenfajta indok nélkül csaknem 50 ezer embert internáltak, miután a kommunista párt a háború utáni választások eredményeit sutba dobva magához ragadta a hatalmat. A kommunista belügy és a 28 ezer fős államvédelem felmorzsolta a magyar társadalom erőtartalékait. Nem volt olyan család, amelyiknek egyik vagy másik tagját ne zaklatták volna vagy ne zárták volna börtönbe. A forradalom leverése után 20 ezer embert ítéltek el „államellenes” bűncselekmények címén. Mintegy négyszáz embert végeztek ki, 18 ezret internáltak, és tízezreket bocsátottak el állásukból. Ez volt a bosszú része, amiért csak a magyarok mertek szembeszállni a kommunista állammal. E világtörténelmi esemény az, amelynek pillanataiért élni érdemes, mondta a történész asszony, és e pillanatokból áll össze egy nemzet – fejezte be előadását az Európai Parlamentben.
A Schmidt Mária után előadást tartó Vlagyimir Bukovszkij történész, a Szovjetunió egykori illegális ellenzékének egyik legismertebb tagja elmondta, hogy korosztályát három esemény formálta. Kilencéves volt Sztálin 1953-as halálakor, amikor barátaival együtt egy lakóház tetejéről nézte az alatta hullámzó, gyászoló milliókat, és rájött arra, hogy egy „istennek” kikiáltott diktátor nem lehet valójában „isten”, ha emberként ő is csak halandó. Generációja életét formáló másik nagy fordulópont Hruscsovnak a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán Sztálin bűneit leleplező beszéde volt, és az, hogy ennek, valamint a gulágról kiengedett milliók ellenére a félelem még ott élt az emberekben.
Majd jött az 1956-os magyar forradalom, amikor „kölyökkorú” barátaival együtt úgy érezték, társaik harcolnak Magyarországon. Bukovszkij elmondta, hogy a magyar forradalom tiszteletére megalakították saját, Petőfiről elnevezett társaságukat, amely a zaklatások ellenére minden héten Moszkva szívében jött össze. Először forradalmi verseket szavaltak, amelyeket legépelve terjesztettek, majd kiértékelve a magyar forradalom tanulságait, megindították a később oly nagy hírű „szamizdatmozgalmat”, amelyből három, későbbi irodalmi Nobel-díjas is kikerült – mondta az orosz Bukovszkij a szamizdat megszületésének eddig kevéssé ismert történetét, azt a magyar forradalomhoz kapcsolva.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.