Nézd, Borikám, milyen fessek a fiaim! Amerikában dolgoznak egy chicagói gyárban három éve. Mint két úriember! – áradozott Anna nénje a fotográfiát nézegetve. Már harmadik napja járta a frissen küldött képpel a kis erdélyi falucskát, hogy mindenki láthassa, mire vitte két fia a tengerentúlon.
A testvérpár rendszeresen küldött édesanyjának pénzt. Anna nénje a falu árvája volt, a két fián kívül senkije sem maradt, mindenkit eltemetett már. Az öregaszszony abban bízott, hogy fiai megtollasodva térnek vissza, és a dollárjaikon földet vesznek, így szabadítva ki a családot a százados zsellérsorból.
– Meg sem ismerni őket, úgy megváltoztak! Szivaroznak és bort isznak! – jegyezte meg Palkó bátyja, a szomszéd.
– Nem bor az, hanem valami amerikai ital, valami whisky nevű – javította ki Anna nénje a műveletlen atyafit. Büszke volt Jánosra és öccsére, Jóskára, hiszen mindenki láthatta, milyen jómódú emberré váltak Amerikában.
A szegénység, amely egész életén át kísérte Anna nénjét, megtanította a takarékosságra, a negyedévente érkező dollárocskákat szinte érintetlenül átadta a tiszteletes úrnak, hogy nála sokasodjanak biztonságban. Csupán egyszer vett el belőlük, amikor a templomtorony javítására gyűjtött a falu népe.
A fiúk úgy tervezték, hogy öt évet töltenek Chicagóban, azután hazatérnek, és miután földet vesznek, megnősülnek, családot alapítanak. A világháború azonban közbeszólt. A testvérpár úgy döntött, hogy kivárja a végét, azután települ vissza. A trianoni döntés nyomán azonban a haza elveszett, falujuk Romániához került, minden megváltozott.
János és Jóska többé sosem látta viszont a szülőföldjét. Édesanyjukat számtalanszor hívták, hogy költözzön át hozzájuk, de ő nem állt kötélnek.
– Hová mennék én már ilyen idősen? Öreg fának hosszúak a gyökerei – ismételgette leveleiben. Igaz, a fiúk világosan megírták, hogy Romániában nem akarnak élni, Anna nénje mégis mindennap elnézett az országút felé, hátha megpillantja őket.
A papnál összegyűlt dollárok végül a református egyházat gyarapították, csupán Anna nénje szerény temetésére költött belőle a tiszteletes úr.

Sikertelen és buta emberekből csinál politikusokat Magyar Péter