Amikor tegnap délelőtt telefonon érdeklődtünk a fejleményekről Szakadáti Lászlónál, az Európai Úszó Liga, a LEN igazgatójánál, úgy tűnt: a másfél hete elcsattant ütés már – vagy még? – csak nekünk fáj. A magyar vízilabdából elszármazott sportdiplomata legalábbis meglepő választ adott: „A LEN-nek e pillanatban nincs hivatalos álláspontja, de nem is lehet, mert Egerből semmiféle értesítést nem kaptunk, a mérkőzés játékvezetői és ellenőri jelentése pedig információim szerint nem tartalmazza az esetet. Különféle pletykákat természetesen hallottam, de itt lenne az ideje, hogy ezeket felváltsák a tények.”
Ezért is tárcsáztuk rögvest Jacob Matosicot, az egri negyeddöntő horvát delegátusát, aki máris szolgált egy ténnyel, amely alapvetően ellentmondott Szakadáti nyilatkozatának: „A jelentésben leírtam, hogy az olaszok hetes számú játékosa megütötte magyar ellenfelét, aki azonnal elhagyta a medencét, és láthatóan súlyosan sérült állapotban szállították kórházba. Én egyebet nem tehettem, és ezután sem tehetek, mert a mérkőzést nem szakíthattam félbe, a játékvezetőket nem bírálhattam felül, és a büntetés mértékét sem én határozom majd meg. Hasonló esetekben mindig rövidebb-hosszabb eltiltás az ítélet, de hogy most mekkora lesz, arra nem tippelnék.”
Mindezek hallatán ismét hívtuk Szakadátit, aki újabb beszélgetésünket követően azonnal intézkedett, majd erről nekünk is beszámolt: „Utánanéztem, valóban megjött a jelentés, és tartalmazza a Matosic által elmondottakat. A dokumentumot már továbbítottam is a fegyelmi bizottsághoz, azzal a megjegyzéssel, hogy tekintettel a LEN-kupa további menetrendjére, sürgős ítélethozatalt kérek.”
Így azért megnyugtatóbb. De hogy mégse nyugodjunk meg teljesen, arról a Brescia női csapatának edzője gondoskodott. Ő nem más, mint Rafael Irén, az egykori magyar világ- és Európa-bajnok, aki érdekes adalékkal szolgált: „Egerbe sajnos nem tudtam elmenni, de a mérkőzést láttam a televízióban, az ittenit pedig természetesen élőben. A Brescia egyáltalán nem durva csapat, ehhez képest Hegedűst már az első mecscsen nagyon megütötték, a visszavágón pedig akkorát kapott, hogy abba bele is lehet halni. Nem tudom, mi ennek az oka, és miért éppen őt pécézték ki. A két csapat viszonyát sem ismerem, de azt tudom, hogy az őszi selejtező után az olaszok nagyon fel voltak háborodva, mert az egyik egri játékos akkor úgy belenyúlt Barac szemébe, hogy levált a retinája, egy hónapig nem is edzhetett.”
Rafael Irén nem állította, de sejtetni engedte, hogy a bosszú lehetőségét sem zárja ki, ám mint utóbb kiderült, ez nem irányulhatott Hegedűs Gábor személye ellen. Ő valószínűleg csak rosszkor tempózott rossz helyen, a mészárosmunkára nem először vetemedő Csirics mellett. Halmos R. Péter, az egriek ügyvezető elnöke szerint ugyanis ősszel nem Hegedűs bántotta Baracot, az olaszok akkor különben is Bacóra nehezteltek. Halmos R. Péter mindenesetre nem hagyja annyiban, mint alább elárulja, Róma felé veszi az irányt, és egyáltalán nem Canossát járni indul: „Magammal viszem a mérkőzés videóját, kikockázva és kinagyítva a kérdéses jelenettel, nálam lesznek az ügyben tett feljelentéssel kapcsolatos rendőrségi dokumentumok és a szükséges fordítások is. Tudom, az Eger már nem juthat tovább, és Hegedűs sem gyógyulhat meg hirtelen, de a történteket nem szabad következmények nélkül hagyni, mert ez mindannyiunkat minősítene. Minket is, a sportágat is, a LEN-t is.”
Valami hasonlót éreztünk a botrányos verekedésbe fulladt 2002-es magyar bajnoki döntő után; az első zsigeri felháborodást és viszolygást követően az egyre racionálisabb igényt a legalább utólagos rendteremtésre és az igazságszolgáltatásra.
Többet most sem akarhatunk. De kevesebbet sem.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
