Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke sajtótájékoztatóján példátlannak nevezte, hogy Budapesten gázpisztolylyal arcon lőttek egy fiatal aktivistát, aki a párt számára ajánlószelvényt gyűjtött. A pártelnök úgy vélte, azoké a felelősség, akik évek óta az indulatok gerjesztésére játszanak, és abból akarnak maguknak politikai tőkét kovácsolni. És ezt nem a legendásnak tartott humorizálási életműve keretében bocsátotta közre.
Minden együttérzés a meglőtt fiatalemberé – ebből is látszik, hogy a gázpisztolytartás és -beszerzés lehetőségét ugyanúgy a minimálisra kell szorítani, mint az emberi agyból akár gyilkos ösztönöket is felszínre hozó kábítószerek élvezetét. (A szabad demokraták ezek után bizonyára támogatnának a parlamentben egy ezekre vonatkozó nulltoleranciás törvénytervezetet – feltéve, ha még módjuk lenne országgyűlési tevékenységre.) Mindazonáltal az SZDSZ-aktivista elleni atrocitás sajnos nem példátlan: pár napja egy idős Fidesz-aktivista hölgyet vertek véresre Pécsett szórólapok terjesztése közben. Ilyesmi négy éve is előfordult: akkor a baloldali támadók kezében a baseballütő volt a fegyver. Kuncze tehát megengedhetetlen megkülönböztetést tesz politikai célzatú súlyos testi sértések között – annyiban persze valóban példátlan az eset, hogy első ízben SZDSZ-szimpatizáns volt az áldozat. Amikor viszont a pártelnök azt deklarálta, hogy a gázpisztollyal lövöldöző brigantik helyett „azoké a felelősség, akik évek óta az indulatok gerjesztésére játszanak, és abból akarnak maguknak politikai tőkét kovácsolni” – ez akár töredelmes önkritikának is felfogható. Ki tolvajbandázott minden alap nélkül az ország házában? Ki mondta azt, hogy a politikai ellenlábasok „húzzanak el”. (Azt a Magyar Narancs nyomán, csak utána gondolta, hogy pontosan hová.) Ki forgatta ki óriásplakáton a miatyánkot, hívő emberek millióit sértve meg az indulatok gerjesztésével, a politikai tőkekovácsolás leplezetlen szándékával?
A Jöjjön el az én országom projekt pedig közvetlenül átvezet egy másik projekthez: Fiala János Sickratman-projektjéhez. A volt rádiós (aki elkerülhetetlen bukása óta bolygó hollandiként kereng marginális médiumok között) teret adott a provokatív „művész” felolvasásának, aki dalszövegében konkrétan, névvel és kapuszámmal vezető jobboldali politikusok és újságírók fizikai megsemmisítésére szólított. (Nem gázpisztollyal: sokkal kegyetlenebb emberölési módozatokkal példálózva.) Hiába keresem az archívumokban: az SZDSZ-ből senki nem határolta el magát tőle. (Talán úgy vélték: ez nem példátlan, hanem egyenesen példás.) „Csak a hús irdatlan tömege” feliratú transzparensével ugyanez a „művész” a Tilos Rádió előtt provokálta a tömeget, ahol amiatt volt tüntetés, mert egy másik „művész” szenteste, élő adásban az összes keresztény kiirtásának olthatatlan vágyát röpítette az éterbe. Kuncze ingerküszöbét ezek a dolgok sem érték el, noha a piaristáknál végzett. (Szégyellik is Kecskeméten magukat. Pedig még csak ezután bukkant fel az ugyancsak egyházi iskolából szalajtott másik SZDSZ-sztár, Kóka János.) Jó urak: hogy is van akkor ez? Kik játszanak az indulatok gerjesztésére?
Mielőtt bárki is félremagyarázná a szavaimat: lakoljon a Btk. vonatkozó tételei szerint minden aljas, sötét lelkű támadó, akár politikai tőkét akar kovácsolni, akár csak egyszerűen a pénztárcákat akarja. De gázpisztollyal meglőtt aktivista bajából csuklás nélkül politikai tőkét kovácsolni legalább annyira kárhoztatandó. Gáz. Beérett a politikai gyűlölet vetése, de a magvető szabad demokraták nem törődnek vele. El vannak foglalva szegény Kovács Pistivel.

Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével