Hamis tárcaadatok?

A környezetvédelmi minisztérium minden évben kiadja az ország környezeti állapotának összefoglaló jelentését. A Hulladék Munkaszövetség szerint azonban az idei, 2005-ös könyv hulladékos fejezetében elavult, régi adatok és helytelen vagy megtévesztő összefüggések találhatók, köztük az a hamis állítás, hogy a hulladékok mennyisége csökken. A civilek szerint a tárca nem teljesítette a kitűzött célokat, ezért kozmetikázta az adatokat.

A környezeti adatok gyűjtése a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából első rendű feladat – áll az előszóban. Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) elnöke szerint azonban ezek az adatok nem fedik a valóságot. Úgy véli, a hulladékgazdálkodásról szóló rész kiábrándító és felháborító, mivel jórészt becsült, 2002-es és 2003-as értékekre alapozták. Noha az Országos hulladékgazdálkodási tervet háromévenként felül kellene vizsgálni, és ezt az év végén meg kellett volna tennie a tárcának, még mindig nincs pontos összesítés, mennyi veszélyes és kommunális hulladék képződött 2003 óta. Pedig a termékdíjköteles tételekről negyedévente kap bevallást az adóhatóság, de a kommunális hulladékról is éves nyilvántartást kell vezetni 2004-től. A minisztérium március végére ígéri a feldolgozást.
A Hazánk környezeti mutatói című könyvet viszont már javában terjesztik. Szilágyi hozzátette, az is megtévesztő, hogy a kiadvány szerint a hulladékok összes mennyisége csökken, ami mögött azonban az áll, hogy az ipari, veszélyes megítélésű alkotók egy része 2002-től egy jogszabályváltozás folytán más kategóriába esik. Így nem is vethető össze a korábbi évek adatsorával. Nehezményezi azt is, hogy csomagolási hulladékról, mint fogalomról szó sem esik, pedig a lakosság által termelt szemét nagy része is az.
A legizgalmasabb azonban az, hogy a zöldtárca állítása szerint a települési szilárd hulladék is csökken. Pedig a visszagyűjtés igen csekély, a csomagolások 6-7 százalékát gyűjtik be a lakosságtól.
Márpedig ez a csökkenés a növekvő GDP és a fogyasztás szintje mellett egyenesen világcsúcs – fogalmazott Szilágyi. A 2002-ben írt Országos hulladékgazdálkodási tervben még évi hetvenmillió tonna hulladékról és növekvő tendenciáról beszélt, s a fent említett könyv 2003-ban 35 millió tonnát talál, az eredmény szédítő – fűzte hozzá. Továbbá arról sincs fogalmunk, hogy a mezőgazdaságban mennyi szemét képződik. A kimutatás szerint a települési folyékony hulladék, köznapi nevén a szippantott szennyvíz egyre kevesebb. Ezzel nincs is baj, hiszen lassan, de mégis záródik a közműolló. Azt azonban nehéz megmagyarázni, hogyan csökkenhet ezzel egyidejűleg a szennyvíziszap mennyisége is, amikor a csatornázottság révén egyre több szennyvíz kerül a tisztítókba. Szilágyi szerint hasznavehetetlen táblázatokból is akad, például: az oktatási ágazat veszélyes hulladéka egy év alatt 78 tonnáról 1168 tonnára növekedett. Az a megállapítás pedig, hogy Budapesten kétszer annyi a műanyag, mint a falvakban, illetve a nagyvárosokban kétszer annyi az üveghulladék aránya, mint Budapesten, nem mérvadó, mivel nem derül ki, milyen mértékegységben kell ezt érteni, tömegszázalékban, esetleg térfogatszázalékban.
A környezetvédelmi minisztérium sajtóosztályán nem kívánták kommentálni a civil szervezet észrevételeit és lapunk kérdéseire sem feleltek.
A Humusz kifogásait támasztja alá, hogy lapunkat nemrég több környezetvédelmi minisztériumi dolgozó is arról informálta: számos területen új összegzési módszereket vezettek be, így a korábbi környezeti mutatókat már nem lehet összehasonlítani az ideiekkel.