„Kotnyeles a, kotnyeles a, züm-züm pogácsa”. Ebből is hallatszik, hogy a Mester nagyon szeretett üres óráiban dúdolni. Sokat dúdolt hát, mert szinte egész nap és éjjel mása sem volt szegénynek és fogadalmának, mint üres órái. (Nem számolta, de – ha jól számoljuk mi – huszonnégy is volt belőlük neki.)
„Kimozdult az idő…” „Idő, te bontsd ki e kemény bogot, ezt megoldani én gyönge vagyok.” „Az idő lassan elszivárog…” (kiszivárogtatták), idő-sebek-abba-hagyhat-jáka-gyakor-lator – teszi a mestert?
Ezzel a pár irodalmiaskodó példával még el-elvolt a Mester, bár kigondolni, nemhogy leírni is még, restelte… de az olyan szabadasszociációt már sehogyan sem kedvelte, ami főleg az idősebb generációé, nevezetesen, hogy az üres órákról nekik már csak ’45 és a ruszkik jutnak az eszükbe, a császik… és a szicsász… – ami eltartott a jó hidegben a Gulágon jópár évig…
De hogy a mába is beleragadva aktuálapolitikus is lehessek – ami esetemben sem negatív politizálást jelent, remélem –, kvázi a mai feltupírozott gazdasági mutatókat megelőzte a számlapokon az elzabrált órák kis és nagymutatói (plusz 45 plusz 15 szűk esztendő is).
Üres órái a l a t t a klasszikussá vált Mester (és Margarita)… illetve f e l e t t… – mert felülemelkedett mindenféle rabságon… Nem volt foglya a diktált (gyiktánt) diktatúrának és az időnek sem. Így nem is járt el felette… Tanórái és taní-tanításai időtlennek bizonyultak, miközben taní-tanítványai nála még csak időztek… ideig-óráig… a középiskolás fokozat után is… de az már megszentelt idő volt.
– Többet ér, mint a szenteltvíz-tartó? – kérdezték tőle nem egyszer (kétszer) az üresfejű tanítványok. – Vagy nekik már csak annyi…? mint halottnak a szenteltvizenyős csók? Ahol az é n országnyi vízfejűségre dagasztható?
[Nehezemre esik leírni – nem stílusom – (főleg, hogy már egy újszülöttnek se vicces nagyon), de ezen Kunczogni tud az egyébként tényleg jóhumorú egykori kecskeméti piarista nebuló ?!]
A Mester nem volt ennyire se szigorlatoztató, a megleckéztetés sem volt ínyére való, de azt sem tudta, erre egyáltalán mi az, ami válaszolható. (Mert távolról is csak a mélypontról és nem az ünnepélyéről volt e szomorú esetben szó). Stopperórájával sem – mivel nem volt neki –, nem tudta, de nem is akarta megállítani (kimerevíteni) ezt a szabadosan asszociációs áradó szózuhatagot. Pedig megszerette volna úszni… száraz lábbelivel, mert egyszer régen – megállapodtunk estében, hogy az időt és vasfogát nem számolom –. Szóval v a l a m i k o r réges-régen, a világnak kezdete felé… a mélységes mély idő-kút feneketlenségén… már majdnem Vörös tengeri betegséget kapott… (a hántásról most ne essék szó… se a disznók közé vetett gyöngyszemekről). Szerencsére előtte még nem a saját hazájában volt prófétai kinyilatkozó (a „jobb”, és „baloldalnak” is egyformán interjút adó… velük egyformán szóba álló).
Igaz, aztán már a sivatagi show… (rally), vagyis hogy a pusztába kiálthatott… nem vert fel olyan nagy (ideje válogatta, hivatalosan még porhintésnek is titulálódott). De ez a tanmeskete nem szóról, illetve showról szóra szól az egykori pusztai vándorlásról, kivonulásról, kísértésekről, mely később Európában bejárónő volt… (a ledér francia forradalmárnői reinkarnáci ó!), hanem szóról szóra csak a dúdolásról. „A rétek, utak csendesen úsznak a hűvös vizeken…” „Mért görbül kicsikém a szád…” „Senkije sincs, nem éri – kedved nem követendi –gyász, akire csak – több – párt vigyáz.” Vagy „talán dünnyögj (ek) egy új mesét? (fasiszta kommunizmusét”).
Elment az idő ezekkel… Ezékiel? (Próféta voltál szívem) – A tanítványok így hízelegtek, csak hogy kicsalják végre Mesterüktől az idő (bergsoni-einsteini-einstandon túli-inneni) ideális időelméletét és gyakorlatát, amivel mesterré válhatnak majd egy – jobb – koron. Hogy kicsalják végre valahára Mesterüktől a zord időjáráshoz és vízálláshoz való (illő) helyes viszonyt. De a szentéletű Mesternek nemcsak a vízzel, még az idővel – a gyorsulóval, haladtával – sem volt (v)iszonya (jaj!)
Az idős Mester – holott éveit nem számolta, nem is volt ezért megszámlálva… számlázva… de el tudott számolni élete összes derűs óráival… holott minden kornak azért megvan a maga középkora, ami ellentétben a hamis próféciáktól, a sötétségben is világított… (Jn 1,5). Végre kénytelen volt (Távol kelletlenül – nyugatiasan) előrukkolni. Tanmesketéje melyet nem fogalmazott meg, mert nem dogmatikáról életszentségről kellene hogy dúdoljon, mind nyáj(unk) okulására. Láthatásól okulásig… – de okkultizmusról és semmilyen izmusról se essék már a továbbiakban dúdolni való. Akkkor se, ha énekes miserend alá veti magát a minden szökőévben – tehát négyévenként se gyónó, de napi áldozatok nélkül is áldozó. (Kifelé áldozatos bárányt mutató, miközben a hidege már farkasordító.
origo.hu
Sikertelen és buta emberekből csinál politikusokat Magyar Péter
