A január 14-i Magazinban indult 1956-os dokumentumsorozat, helyesebben annak bevezető cikke kapcsán szeretnék formainak látszó, egyben tartalmi megjegyzéssel élni. Az írás szerzője utal a méltán nemzeti emlékezetünkben élő Kossuth-címerre, mi több, azóta szerepelteti is illusztrációként annak egy sajnálatosan csonkára sikeredett formáját.
Mint ismeretes, a XIX. századi reformkor szellemi erjedést, forradalomig izzó hevületet hozott közéletünkben. Megerősödött alkotmányos különállásunk a neoabszolutista Habsburg-uralomtól. E folyamatok hordozója kollektív tudatunkban többek között és elsődlegesen a Szent Koronára épülő államrendfelfogás volt, az egységes politikai nemzetben való hit – Deák Ferenc terminológiáját idézve. Az integráló magasztos eszme másik apostola Kossuth Lajos volt, aki a jogkiterjesztés eszközével élve a jobbágyságot is részeltetni kívánta az egyenrangú nemzetpolgárságban. „A magyar parasztot személyében és vagyonában szintén senki sem háborgathatja, hogy ő is birtoki joggal bír, hogy ő is tagja a nemzetnek, a Szent Koronának” – írta. Nem véletlenül formálódott tehát a kor emblematikus heraldikai mesterműve, a „turini remetének” elnevezésével is tisztelgő Kossuth-címer címerpajzsa, a tőle elemelkedetten lebegő – két angyal által tartott – Szent Koronával.
A XIX. század második felében a bécsi uralkodóház az ősi magyar alkotmány semmibevételének kifejezésére az országcímert megfosztotta a felette elhelyezkedő Szent Korona képétől. A második világháború utáni második magyar köztársaság az 1946. augusztus 1-jén kibocsátott ötforintos érméinek hátoldalán ezt a kurta címert minősítette Kossuth-címernek. Így, ebből az eredetileg császári önkényuralmi torzításból keletkezett a mára tudatlanságra támaszkodó úgynevezett liberalizmusból nemzeti jelképpé emelni próbált Kossuth-címer téveszméje. A fentiek szellemében fájlalom a hiányosra sikerült ábrázolást a Magazin sorozatában, hiszen akaratlanul is segít fenntartani a felületes ismerők téves hiedelmét, mindeközben nem szolgálja a hiteles emlékezést. Mindazonáltal üdvözlendőnek és elismerésre méltónak tartom a kezdeményezést az emlékév kapcsán, kívánok további jó munkát közös múltunk feltárásában és hasonlóan kiváló folytatást!
Eőri Áron
Olvasónk észrevételét megköszönve – és nem vitatva igazát a szent koronás magyar címer történelmi szerepét illetően a XIX. századi magyar nemzettudat alakításában – érvelésével szemben arra a tényre szeretném felhívni a figyelmét, hogy az 1956-os felkelés napjait, sőt utóéletét egyértelműen az általunk mementóként felidézett Kossuth-címer használata jellemzi. Ez a „köztársasági” címerpajzs látható a nevében az 1848-as hagyományt őrző ötvenhatos Magyar Nemzeti Bizottmány által kiadott proklamációkon, plakátokon és röpiratokon, ezt a jelképet festették a forradalom oldalára átállt páncélosokra, segélyt szállító teherautókra is. Választásunk tehát nem heraldikai vagy államjogi szempontok alapján történt, hanem az 50 évvel ezelőtti események és történelmi tények iránti tiszteletből fakadt.
Ludwig Emil
origo.hu
A rendőrség ismét betiltotta a Pride-felvonulást
