Két tanéven át, 1911-től 1913-ig élt Szakolcán Juhász Gyula, a Nyitra megyei kisváros fojtogató levegőjében. A helyi katolikus gimnáziumban tanított. Itteni hányódásának legismertebb emléke az Orbán lelke című önéletrajzi fogantatású kisregény. A műben – többnyire áttételesen, de felismerhetően – feltűnnek a régi szerelmek, költőtársak és barátok: Babits, Kosztolányi, Gulácsy Lajos. Nyomasztó álmok és szegedi emlékek. Egy tragikomikus jelenet erejéig feltűnik maga az „örök Anna” is egy leromlott, züllött színészkompánia tagjaként. A regény főhőse végül megadja magát sorsának, nem úgy a költő, aki épp e mű megírásával bizonyítja, hogy – szemben a főhőssel, Orbán Gergellyel és szemben az álmait feladó rajztanár kollégával – ő tovább küzd az álmokért.
Sok kevésbé ismert Juhász-mű is született Szakolcán, melyeket most először olvashatunk kötetbe foglalva.
„Voltam mindenütt a magyar végeken, jártam a rongyos, toprongyos, állati sorban tengődő rutén parasztok kalyibáiban, és éltem a nyitrai határon a jámbor tót nép köreiben, ismerem a bihari oláh bocskoros szomorú, nyomorú lelkivilágát és a bácskai szerbség kultúréhségét, tanítottam kis orosz és kazár csemetéket a honfoglalás történetére, tót növendék fiúkat az édes magyar nyelv törvényeire, beszéltem román és szerb fiatalokkal a magyarság és emberség jövendő feladatairól…” – írja a költő 1918 szeptemberéből datált Többet ésszel című hírlapi tárcájában, tragédiák előszelével terhes pillanatban, hozzátéve: „Nekünk évtizedek hibáit, tévedéseit és mulasztásait kell pótolnunk a nemzetiségi politika ötlettelen vagy nagyon is ötletszerű váltógazdaságos mezején…” Akkor még nem lehetett tudni, talán csak gyanítani, hogy az önvizsgálat, a korrigálás igénye és szándéka már megkésett, hogy a tragédia, melyet költőtársa és barátja, Ady sejtett meg már régen, hamarosan bekövetkezik.
Ahogy Babitsnak a fogarasi évek, Juhász Gyulának is keserves, ám annál tanulságosabb időszak volt, melyet a „világ végén” eltöltött. Látnia és tapasztalnia kellett, amiről a hivatalosság makacsul nem akart tudomást szerezni. Nevezetesen a következőket: „A magyar végen alacsony viskók, ódon omladékok, egyetlen gyár, az is idegen kézen, idegen vezetés alatt, sötét, sáros utcák, sok korcsma, semmi kultúrélet az iskolán kívül.” Csoda-e, hogy „véres és könnyes” események következtek, s hogy „ellenséges hideg szél támadt a védtelen Kárpátokra”?
(Juhász Gyula: A szakolcai dombokon. Felső-Magyarország Kiadó, Miskolc. Ára: 1500 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
