Műveltséggel mérve

K ö n y v e s h á z

Hiánypótló feladatot vállalt magára a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, amikor elkezdte huszadik századi literatúránk nagyjainak életműkiadását, akiket az utóbbi időben mintha nem kezelne érdemeikhez méltóan a honi irodalmi közvélemény. E sorozat részeként látott napvilágot az esszéíró nemzedék egyik legjelentősebb alakja, Cs. Szabó László önéletrajzi írásainak gyűjteménye, amelyet Hűlő árnyékban címmel adott közre a könyvműhely.
A barátai által csak Csé néven emlegetett szerző pályája során többször is nekiült, hogy papírra vesse élete különböző szakaszainak történetét – így íródott meg a Gyermek Kolozsváron (1971), a Hazán innen, hazán túl (1982), valamint az Illyés Gyulára utaló Hunok nyugaton (1967) című munkája. Azonban tévedés volna azt hinnünk, hogy „hagyományos” önéletírások ezek a szövegek, ugyanis Cs. Szabó ezen művei sem hagynak kétséget afelől, miért forrt egybe a szerző neve az esszéíró nemzedékével s tanári pályájával, amelyet oly kegyetlenül tört derékba a tragikus huszadik századi magyar történelem. Cs. Szabó ugyanis saját életéről szólván is mindvégig értekezik és ismereteket közöl: ha például arról ír, hogyan töltötte napjait egy itáliai kisvárosban, akkor hirtelenében az olasz reneszánsz építészetről szóló kisesszét csempész élménybeszámolójába, s amikor apja vadászélményeiről szól, azon kapja magát az olvasó, hogy néhány bekezdés után a versailles-i udvar mindennapjaiba, valamint Krakkó szárnyas oltáraihoz kalauzolja el a szerző. Persze Cs. Szabó művének nem csupán az önéletírás ürügyén előadott páratlan ismeretanyag az értéke, a szerző ugyanis roppant fordulatosan, a legmagasabb szépirodalom igényével tárja elénk élettörténetét, az anekdotikus elemeket sem nélkülözve. A Hűlő árnyékban legélvezetesebb része azonban mégis a Kolozsváron töltött gyermekkorról szóló írás. Cs. Szabó talán itt adja fel leggyakrabban a rá jellemző távolságtartó szenvtelenséget, hogy érzelgősség nélküli nosztalgiával, szívhez szólóan számoljon be egy erdélyi városról, amelyet azóta igencsak megváltoztatott a történelem. Aki kedveli Márai Egy polgár vallomásai című művét, az bizonyára Cs. Szabó kolozsvári krónikáját is legkedvesebb olvasmányai között tartja számon. Ebből az írásból az is kiderül, amire a kassai születésű pályatárs csak a bécsi döntést követő erdélyi utazása során döbbent rá: a klasszikus értelemben vett magyar polgárság nem csupán a Felvidéken, hanem a Király-hágón túl is virágzó, nagy érdemeket szerzett társadalmi réteg volt a boldogabb időkben.
A kötet anyagát összeállító Biernaczky Szilárd jóvoltából a szerző olyan, könyv alakban korábban meg nem jelent írásai is helyet kaptak a gyűjteményben, mint A farkastanya című alkotás, amely arról szól, hogyan juthatott be Cs. Szabó a második világháború végnapjaiban Hitler dolgozószobájába, valamint a Puska, kötszer, kucsma, amely az 1956-os forradalom ügyéért Magyarországra utazó brit egyetemisták előtt tiszteleg. A Hűlő árnyékban című gyűjtemény írásainak mindegyikét áthatja a jellegzetesen Cs. Szabó-i, talán csak Márai látásmódjához hasonlítható ars poetica, amelyet a szerző egyik munkájában ekképpen fogalmazott meg: „Európa elsősorban a kis népek közös hazája, az egyetlen világrész, ahol nagyra hivatott kis népek élnek… s én úgy is mint író, úgy is mint egy kis nép fia, csak a műveltséggel mérhetek.”
(Cs. Szabó László: Hűlő árnyékban. Önéletrajzi írások. Szerkesztette: Biernaczky Szilárd. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)