Nem tehettek mást?

A múlt héten megjelent a sajtóban egy többoldalas cikk, ami arról szól, hogy Szabó István Oscar-díjas filmrendező 1956 után jelentéseket írt a rendőrségnek – ezzel a mondattal kezdte Rózsa János filmrendező a Millenáris Teátrum színháztermében tartott tegnap délelőtti sajtótájékoztató-kerekasztalbeszélgetést, amelyen a két filmrendező egykori főiskolai osztálytársai, Elek Judit, Kármentőné Singer Éva és Kézdi-Kovács Zsolt is részt vett. Rózsa János kifejezésével élve, „ez a vacak kis hetilap” – az Élet és Irodalom – leleplezések és önleleplezések lavináját indította el, hiszen az aktuális számból azt is megtudhatjuk, hogy az utolsó pártállami bíboros-érsek, hercegprímás, Paskai László is besúgó volt. Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező pedig ugyanebben a számban írja le annak történetét, hogyan építették be harmadmagával az ügynökhálózatba őt, Kardos Ferencet és Szabó Istvánt egy nyomasztó, 1957-es januári napon. A Petőfi Színházban voltak, a szünetben három civil személy jelent meg, és az elbeszélés szerint pisztolyt nyomtak az oldalukba. Zárt kocsival szállították őket a jelenlegi Meridian Szálló, az akkori rendőrség épületébe. Egymástól elszigetelt, sötét lyukakba zárták őket. Háromnapi megfélemlítés után megtörtek. Fizikailag csak egyszer bántalmazták Szabó Istvánt, akkorát rúgtak belé, hogy fejjel a falnak zuhant. Kézdi-Kovács Zsolt elfúló hangon ismerte be: nem bírta volna ki az esetleges bebörtönzést, abba pedig, hogy a főiskoláról eltávolítják, belehalt volna. Úgy érzi, nem tehetett mást.
A három osztálytárs, Rózsa János, Elek Judit és Kármentőné Singer Éva biztos abban, hogy ha Kardos, Szabó és Kézdi bárkinek is komolyan ártottak volna, akkor az 1956-os forradalomban és szabadságharcban részt vevő társuk, Gábor Pál rendező, az Angi Vera és a Járvány alkotója, valamint az egykori recski hadifogoly, Gyöngyössy Imre soha nem végezhette volna el a főiskolát. Ezért úgy gondolják, inkább köszönet, mint megbélyegzés illeti három megtévedt társukat. A három ügynök életműve – szerintük – önmagában is igazolja, hogy helyesen cselekedtek. Szabó István Oscar-díjas rendező azzal egészítette ki a hallottakat, hogy azért nem vallotta be ügynökmúltját már a rendszerváltozás kezdetén, mert nem volt joga lelepleznie két társát. Elmondása szerint két elhunyt, általa mindvégig fedezett egykori ötvenhatos, illetve recski osztálytársa, Gábor Pál és Gyöngyössy Imre tudtak arról, hogy jelentéseket ír a rendőrségnek, és egyetértettek vele.