Pokoli szövetség

„Évente vagy kétszer el kellett mennem vadászni” – mondta Michel Fourniret az őt kihallgató rendőröknek. Szüzeket cserkészett be. Bűnlajstromát legalább kilenc ártatlan élet terheli, és még így sincs meg majd tíz év elszámolása. Belgium a közelmúltban adta ki aa bűnözőt Franciaországnak, perére jó fél év múlva kerül sor, addigra kell a nyomozóknak megpróbálniuk az áldozatok listáját teljessé tenni.

Átlagos, alacsony termetű, 64. évében járó sovány ember. Ad a megjelenésére: rövidre vágott őszülő haj, rendezett szakáll és bajusz, kicsiny fémkeretes szemüveg. Nem véletlenül adta ki magát rajztanárnak, amikor 2003 nyarán a belgiumi Cineyben a 13 éves Marie-Ascensiont próbálta meg elrabolni. A kislány mégsem akart beszállni a furgonba. Akkor a férfi arra kérte, vezesse el az iskolához. „Egyáltalán nem szép, hogy enynyire nem bízol meg az emberekben” – dobta be varázsmondatát Fourniret. Marie-Ascension megváltoztatta véleményét, és beszállt. A kocsiban a férfi megkötözte, és a hátsó ülésre dobta. Ám a kislány megszabadult a köteleitől, egy kereszteződésben kiugrott a járműből, és leintett egy arra haladó gépkocsit. Később megmentőjével meglátták az emberrabláshoz használt furgont, sőt a rendszámát is fel tudták jegyezni. A belga rendőrök órákon belül megtalálták Michel Fourniret-t: a vád ellene kiskorú sérelmére elkövetett emberrablás.
A sorozatos kihallgatásokon sorra vették a környéken eltűnt személyeket, különösen a gyermekeket, de Fourniret-re semmit sem sikerült rábizonyítani. A belga–francia határvidéken történt esemény felkeltette a francia hatóságok érdeklődését, ők is összegezték a környéken eltűntek listáját. A borzalmak aztán 2004 nyarának elején tárultak fel a kihallgatók előtt, ugyanis akkor zajlott a tárgyalás és az ítélethozatal a belga Marc Dutroux ügyében, amelyben a tettes – többek közt a feleségével együttműködve – kislányokat tartott fogva és ölt meg. Michelle Martin, a feleség harminc év börtönbüntetést kapott.
Ez az ítélet elgondolkodtatta Michel Fourniret feleségét is, aki vallomásra jelentkezett a hatóságoknál. A ma 57 esztendős Monique Olivier tíz olyan gyilkossággal gyanúsította meg férjét, amelyek egy részénél ő is jelen volt. Bűnrészesség vádjával őt is letartóztatták. Másnap Fourniret elismerte, hogy 1987 és 2001 között hatszor gyilkolt. Később még három gyilkosságot vallott be. A belga és francia rendőrök szerint korántsem teljes a listája, ezért folyik még ma is nyomozás a határ mindkét oldalán.
A tettével a legnagyobb francia sorozatgyilkosok közé emelkedett Fourniret korántsem volt ismeretlen a francia hatóságok előtt. Az 1942-ben az ardenneki Sedanban született férfi 24 évesen került először kapcsolatba az igazságszolgáltatással, leselkedésért és magamutogatásért ítélték el. Hasonló cselekmények miatt 1973-ban ismét bíróság elé állították. Az 1980-as években egy lépéssel megint továbbment: 1984-ben Rambouillet-ben letartóztatták fiatalkorúak elleni hétrendbeli nemi jellegű erőszakos cselekmények miatt. 1987 elején a bíróság hét évre ítélte, amelyből kettőt felfüggesztve kapott, így kevesebb mint egy év után – az előzetesben eltöltött idővel együtt –, még októberben szabadulhatott. A börtönben egy újsághirdetés révén ismerkedett meg Monique Olivier-vel, aki gyakran meglátogatta a beszélőn.
Fourniret nem az a bűnöző, aki sokak fejében él: rendkívül olvasott, magabiztos. Egy „intelligens perverz számológép”, jellemezte az egyik kihallgatója. Pontosan, már-már irodalmi nyelven fogalmaz. Szeret írni, mindig három különböző színű füzettel mászkál a börtönben, az egyikben üzeneteket rögzít az ügyvédjének, a másikban a feleségének, a harmadikba írja magánfeljegyzéseit.
Két áldozata kihantolásánál a rendőrök alig akartak hinni a fülüknek. Szinte centiméterre megmondta, hol ásta el a lányokat, milyen testhelyzetben fekszenek, milyen ruha volt rajtuk, s mindezt rendkívül kifinomult nyelven tette. Ám a pszichológiai vizsgálat más jellemvonásaira is rámutat: „Szexuális képzeletének hatására számtalan bűncselekményt követett el. Nem fogja fel tettének társadalomellenességét, csak akkor, amikor áldozata ellenkezik. Az ismétlődő támadások azt jelzik, hogy egyre veszélyesebb állapotba kerül.”
Monique és a bebörtönzött naponta levelet váltott, kapcsolatuk elmélyült, ennek ellenére Fourniret elhallgatta az előző két házasságából született négy gyermekét. Szabadulása után elhatározták, hogy öszszeházasodnak; nem sokkal később megszületett fiuk, Sélim. Az Auxerre környéki Saint-Cyr-les-Colons-ba költöztek, itt örökölt Fourniret egy házacskát. Zárkózottan éltek, a feleséget a szomszédok nem is nagyon látták. Különösebb figyelmet nem keltettek, százezrek élnek hasonlóan.
Ám valami pokoli szövetség alakult ki közöttük a csendes napokon. A pszichológusok szerint sokáig Monique volt az alávetett fél, akit fizikailag és lelkileg is kihasználtak. Ám a közelmúltban egy belga lélekgyógyász, aki kivizsgálta a feleséget, másra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy milyen szerepet játszott a nő férje sorozatgyilkossá válásában. Szerinte a pár megállapodást kötött: ha Fourniret megöli Monique előző férjét (amire nem került sor), akkor a feleség közreműködik a „vadászatban”, s Fourniret kiélheti szexuális vágyait. A szakértő szerint ez döntő lépés volt abban, hogy a szexuális eltévelyedőből sorozatgyilkos váljék.
Kevesebb mint két hónappal Michel Fourniret szabadulása után történt az első gyilkosság. Egy auxerre-i külvárosi gimnázium előtt látták meg a 17 éves lányt. A feleség a kocsival előrehajtott, majd kitette Fourniret-t egy üres benzineskannával. Monique visszahajtott, és útbaigazítást kért a lánytól, aki beszállt a kocsiba. A messzebb várakozó Fourniret, mint valami stoppos, jelezte, hogy üzemanyagra lenne szüksége. A „stoppos” is beszállt, Isabelle élete megpecsételődött. Amikor bealkonyodott, hazavitték a megkötözött lányt, ott Fourniret harminchat órán át kedvét töltötte rajta, majd megfojtotta. „Talán az én lányomon már nem lehetett volna segíteni – mondta el Isabelle apja. – De a többin igen. Miért nem tudtak a rendőrök arról, hogy pár kilométerre az emberrablás helyszínétől lakott egy épp a közelmúltban szabadult szexuális bűnöző?”
Hasonló mesékkel csalták lépre a többi áldozatot is, akiknek kora 12 évestől 22 esztendősig terjedt. Monique nem egy alkalommal magával vitte a pár hónapos kis Sélimet is, ugyanis orvos iránt érdeklődött a leendő áldozatoktól. Fourniret nem egy esetben már a „vadászat” előtt megásta a gödröt, ahova később a lányokat eltemette. A Franciaországban meggyilkoltakat átvitte Belgiumba és fordítva. Nem egy áldozatát egy korábban ismert sorozatgyilkos „területén” helyezte el. Végül mindenfajta információadás nélkül átköltözhetett a határ túloldalára, így a belga hatóságoknak fogalmuk sem volt Fourniret előéletéről. Nem csoda, ha egy állami gimnáziumban alkalmazták…
Szinte a hihetetlenség határát súrolja Fourniret kastélytulajdonossá válásának története. A nyolcvanas években együtt ült egy zavaros személyiséggel, Jean-Pierre Hellegouarche-sal, aki szélsőbaloldali nézeteket vallott, de inkább egyszerű és igen kemény bűnöző volt. Korábbi olasz cellatársától tudott egy akkoriban hírhedt banda párizsi temetőben elrejtett pénzéről. Arra kérte a bizalmába férkőzött Fourniret-t, hogy ha kiszabadul, akkor feleségével, Farida Hamiche-sal vigyék biztonságosabb helyre a kincset, ugyanis a bandafőnök, bizonyos Gianluigi Esposito megszökött itáliai börtönéből.
Tizenkét kiló aranyat találtak a megadott helyen egy virágtartóban: csupa Lajos-arany, ékszerek, drágakövek. Fourniret az osztozkodás helyszínén egy óvatlan pillanatban megfojtotta Farida Hamiche-t, de azért nem feledkezett el barátjáról sem: hagyott némi pénzt az új rejtekhelyen Hellegouarche-nak a szabadulása utánra. A feleség holttestétől pedig megszabadult jó messze a helyszíntől. Így lett Fourniret-ből kastélytulajdonos: elhíresztelte, hogy felesége nagy összeget örökölt, és 1988-ban megvette az ardenneki Donchéryben a felújításra váró Sautou-kiskastélyt.
Hellegouarche a vártnál korábban szabadult. Meglátogatta volt cellatársát, aki nejével egy csöpp sedani garzonban fogadta. Bár feleségét elvesztette, megnyugodott, hogy legalább barátja nem csapta be, ám egy rendőrségi ügy folytán hamarosan kiderült, hogy Fourniret kastélytulajdonos is. A haláltól a felesége mentette meg, aki kitartóan állította, hogy valóban ő örökölte a kastélyvásárlásra szánt összeget. Mindenesetre a Fourniret család gyorsan megszabadult a kastélytól, és áttelepült Belgiumba.
Hellegouarche a kilencvenes évek végén tett még egy kísérletet, amikor a rendőrségen bejelentette, hogy gyanúja szerint feleségét Fourniret ölte meg. Amikor előadta a történetét, a nyomozók nem vették komolyan, pedig ha nem így tesznek, talán három lány még élne.
Vajon tényleg leállt-e Fourniret majd tíz esztendőre? Az 1991-től 2000-ig terjedő időszakban eddig egy erőszakos közülést ismert el, vallomása szerint az áldozatot elengedte. Az őszi tárgyalásig a hatóságoknak igyekezniük kell a bizonyítékok gyűjtésével, ugyanis azt állítják, hogy Fourniret áldozatainak száma az eddig bevallottak majd kétszerese volt.