A strasbourgi precedenspert egy bizonyos John Hrst elítélt indította meg hazája, Nagy-Britannia ellen. Az ítéletről magyar nyelvű, hivatalos fordítás még nem készült – a döntést kérésünkre Széplaki- Nagy Gábor, a Legfelsőbb Bíróság (LB) nemzetközi kapcsolatok és európai jogi irodájának vezetője ismertette. A határozat lényege szerint Nagy-Britannia megsértette az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikkét: a szabad választásokhoz való jogot. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt John Hrst ugyanis nem szavazhatott. A jogot akkor vonták meg tőle, amikor több év letöltése után már szabadulhatott volna, de bent tartották. Az ottani rendelkezés szerint ugyanis az erre hivatott hatóság úgy döntött: még maradnia kell, mert a személye továbbra is veszélyes a társadalomra. A hosszabbítás idején nem adhatta le szavazatát.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint sérti a nemzetközi egyezményt, vagyis az alapvető emberi jogokat, ha az elítélteket automatikusan, minden mérlegelés nélkül megfosztják attól, hogy részt vegyenek a szabad választásokon. Az automatizmus aránytalan hátrányt okoz. Nagy-Britanniában a rövid időre, mondjuk egy hétre elítélt személyt ugyanúgy sújtja a rendelkezés, mint azt az elítéltet, akinek éveket kell odabent töltenie. A választás időpontjától függően ugyanis előfordulhat, hogy a rövid ideig fogva tartott emberek nem szavazhatnak, mert éppen a voksolás idején töltik büntetésüket, a több évre elítéltek viszont részt vehetnek a választáson, hiszen büntetésük esetleg a két választás közötti időre esik.
A jog automatikus, aránytalan korlátozása Nagy-Britannia jogsértő magatartásának megállapításához vezetett. Széplaki-Nagy Gábor szerint a döntésből az Európa Tanács összes országa okulhat, hiszen Strasbourgban precedensítélkezés zajlik. Az LB európai jogi irodájának vezetője emellett hangsúlyozta: egy korábban megindult folyamat új állomásához érkeztünk. Az akkor elsőfokú fórumként eljáró bizottság ugyanis 1998. április 14-én, Patrick Holland Írország elleni ügyében még úgy határozott, nem jogsértő az elítéltek választójogának megvonása, ha nem önkényes szelektálással történik. Strasbourg most túllépett korábbi álláspontján: a jogértelmezés mindenképpen a választójog védelmének irányába halad. A tavaly október 6-i ítélet emellett végleges: a bíróság úgynevezett kamarája 2004. március 30-án döntött a perben, majd – miután a vesztes Nagy-Britannia kifogást emelt – a nagykamara tett pontot az ügy végére 12:5 arányú, szintén elmarasztaló ítéletével.
Széplaki-Nagy Gábor elmondta azt is, az emberi jogok bírósága áttekintette az Európa Tanács tagállamainak jogszabályait az elítéltek választójogának kérdésében. Úgy találta, hogy az országok három csoportra oszthatók. Teljes egészében kizárja a jogerősen szabadságvesztésre ítéltek választójogát Magyarország, Örményország, Azerbajdzsán, Bulgária, Észtország, Grúzia, Írország, Lettország, Moldova, Oroszország, Szlovákia, Nagy-Britannia. Részlegesen fosztja meg e jogtól fogva tartott polgárait Törökország, Románia, Lengyelország, Norvégia, Hollandia, Málta, Luxemburg, Olaszország, Görögország, Németország, Franciaország, Belgium, Ausztria. Szabadon választhatnak viszont az elítéltek Albániában, Bosznia-Hercegovinában (a nemzetközi büntetőbíróság által elítélt személyek kivételével), Cipruson, Horvátországban, Csehországban, Dániában, Finnországban, a volt Macedón Jugoszláv Köztársaságban, Izlandon, Litvániában, Szlovéniában, Spanyolországban, Svédországban, Svájcban és Ukrajnában.
A Legfelsőbb Bíróság irodavezetője közölte, az emberi jogok szempontjából nincs jelentősége, hogy idehaza nem a választójogi törvény, hanem az alkotmány zárja ki az elítéltek voksolási lehetőségét. Mivel ugyanis az ország 1992-ben csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, minden rendelkezésével köteles azt tiszteletben tartani.
Itthon az előzetes letartóztatásban lévők szavazhatnak ugyan a börtönökben, a jogerős szabadságvesztés-büntetését töltő 11 ezer ember azonban nem adhatja le szavazatát. Ők a nem választók listájára kerülnek. Akit a bíróság még a közügyektől is eltilt, az a szabadulás után sem választhat, és nem is válaszható, hiszen az eltiltás a szabaduláskor kezdődik. A Hrst-ügy ítéletének meghozataláig senki sem vetette fel, helyes-e az alkotmánynak ez a szabálya. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa, Tóth Balázs úgy véli, ennek az az oka, hogy a zsúfoltság közepette a mindennapi feltételek, például a higiéniai körülmények okozzák a fő gondot a börtönökben. Ugyanakkor szerinte ezt a kérdést most már itthon is fel kell tenni. Az Országgyűlésnek el kell döntenie, megszünteti-e az alapvető emberi jogokkal ellentétes alkotmányos helyzetet: módosítja-e az alaptörvényt. Ehhez kétharmados többség kell. Arra ugyanis nincs mód, hogy az Alkotmánybíróság egyedül oldja fel az ellentmondást, hiszen az AB nem vizsgálhatja az alkotmányt. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa lapunknak elmondta, amennyiben a törvényhozás nem lép, egy lehetőség marad, a per Strasbourgban. A Hrst-ügy után ez nagy valószínűséggel az ország elmarasztalásához vezetne. Tóth Balázs szerint a Magyar Helsinki Bizottság nem zárkózna el attól, hogy – az elítéltek képviseletében – szükség esetén megindítson egy próbapert.
A 3. cikk. „A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, amelyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítják a nép véleményének kifejtését.”
origo.hu
Halálosan megfenyegették Magyar Péter emberei a HírTV műsorvezetőjét
