Röviden

Hamvas Endre Ádám középiskolai tanár (Hódmezővásárhely): A Magyar Nemzet mostanában többször foglalkozott Hódmezővásárhellyel, a város életével. Szeretnék néhány személyes megjegyzést fűzni az írásokhoz. Az újság egyszer sem közölte a cikkekben névleg megemlített személyek – kivéve Lázár János – álláspontját. Így van ez a A KDNP kiáll Lázár János mellett című cikkben is (Magyar Nemzet, január 31.), amelyben ugyancsak nem közlik édesapám, dr. Hamvas Ödön álláspontját. Ugyanígy volt egy korábbi cikkben is, ahol Lázár édesapám kórház-igazgatói működését is minősítette, illetve szóvá tette dr. Erdélyi Miklós politikai hovatartozását. A mostani cikkel kapcsolatosan lenne néhány megjegyzésem: vajon a „Semjén Zsolt rendet tett Hódmezővásárhelyen” alcím nem kelt az emberben rossz érzést? Nem érzik-e a képviseleti demokráciával ellentétes, önkényuralmi eljárásnak azt a módot, ahogy a KDNP országos vezetése a helyiek véleményének megkérdezése nélkül dönt arról, hogy ki képviselje a jövőben őket? Nem kötelesség-e, hogy lapjuk meghallgassa a polgárok mint a közösség tagjainak véleményét?

Dr. Temesvári I. Péter egyetemi magántanár, az ORFI főorvosa (Budapest): 1974-ben lehetőségem nyílt – orvos feleségemmel együtt – Svájcban másfél évet dolgozni. Nagy volt a késztetés a kinn- maradásra. Visszajöttünk. Fiatal orvosaink, más diplomásaink ma tájékozódnak, készülődnek, s megkezdték a külföldre való kirajzást. Remény van, garancia azonban nincs arra, hogy érdemes lesz hazatérniük, mert évek múlva egy megváltozott, jobb országba térnek viszsza. Ne legyenek persze illúzióink: nyugaton az orvoslásnak alig van olyan területe, amelyen ne lenne érdemes körülnézni, újat látni, tanulni – szinte mindenben előttünk járnak. De nem mindegy, hogy orvosaink hova kerülnek. Hogy a külföldi munka csupán jó fizetés, kedvező élet- és munkakörülmények között végzett bérmunka, vagy ezen túlmenően tapasztalatszerzés, továbbképzés, tanulás. Mindnyájunk számára ugyanilyen fontos, hogy orvosaink egy idő után hazajöjjenek. Több országban orvoskodtam, húsz éven át Budapesten külföldről jövő betegek osztályát vezettem. Megtapasztaltam, hogy a beteg anyanyelvén kívánja baját megvallani orvosának. Az erőltetett migráció prófétái elgondolkozhatnak ezen a tényen. Orvosainknak nem csupán elutazását, de hazatérését is támogatnunk kell. Bizonyosan lehetne tenni valamit ezen a téren, csupán egyet nem tehetünk: azt, hogy tátott szájjal bámuljuk a dolgok alakulását.

Vincze S. Tamás (Budapest): Szeretnék én is hozzászólni a miniszterelnök ügyeihez, ha még nem késtem el vele. Az eddig megjelent olvasói levelek és véleménycikkek összességében jók voltak, és megfeleltek a kormány és fejének sajtó általi ellenőrzésének. De mi történt a nagyobb nyilvánosságban? Mikor a Fittelina- és Nomentana-ügyek kipattantak, aznap este rögtön megnéztem a tévéhíradókat. Az estieket és a késő esti kiadásokat is. Meg a következő napiakat is. De semmi. Egy árva szó sem Gyurcsány cégügyleteiről. Az aktuális miniszterelnök umbuldái, egy adóelkerülés és egy közokirat-hamisítás megalapozott gyanúja az RTL Klubnál és a TV2-nél egyáltalán nem volt hírértékű. Aztán a megdöbbentő hallgatás mára szégyenteljes szervilizmussá fajult. Csak nem megkérték őket, hogy a koncesszióhosszabbításért cserébe jobb, ha szépen csöndben maradnak? Mert a bánya- meg a szőlőügyek hírei valósággal dőlnek a kedves nézőre!

Rakáts Edit (Keszthely): Bíróságon szerzett és bizonyítékokkal alátámasztható saját tapasztalatom alapján tartok tőle, hogy törvényeink szándékosan vagy felelőtlenül, de úgy készülnek, hogy semmi baja nem lesz az azt megsértőnek. Ezért kellene ragaszkodni ahhoz, hogy jogilag pontosítsák, mit is jelent a „jogi pontatlanság”. Ezt végül is nem más, mint a magyar miniszterelnök mondta. Ezt nem lenne szabad elfelejteni. Kéretik állandóan emlegetni, hogy kinek van lehetősége a „jogi pontatlanságokat” kihasználni, és kinek nem. Mert hogy állítólag jogállamban élünk.

Kiss István (Budapest): Gyurcsány cége „jogi pontatlansággal” működött, mondotta Gyurcsány a rádióban. Ha jogi pontatlansággal működött, nem volt, mert nem lehetett adószáma. Ha nem volt adószáma, nem fizetett adót, és nem tett eleget társadalombiztosítási kötelezettségének sem. Ebből következik, hogy alkalmazottai feketén dolgoztak. Ha egy kisvállalkozó, kisiparos nem ad nyugtát száz-kétszáz forintról, a bírság legkisebb összege százezer forint. Ha nem Gyurcsány cége lenne, a jogi pontatlansággal vajon mennyi lenne az adóhiány és a bírság összege, ha érdemben vizsgálná őt az APEH? Egyébként őszinte elismerésem és tiszteletem a szerkesztőségnek a bátorságukért. Örülök, hogy országunknak van legalább egy ellenzéki napilapja, amelyik ki meri deríteni a disznóságokat.