Ilyen a brit tolerancia: házról házra járva terjesztik az antiszemitizmust

A brit tengerparti Brighton szívesen mutatja magát az Egyesült Királyság egyik legprogresszívebb és legnyitottabb városaként. A szivárványzászlók és hangzatos nyilatkozatok mögött azonban sokak szerint ellentmondás rajzolódik ki: miközben a befogadás jelszava dominál, az antiszemita jelenségek erősödéséről érkeznek beszámolók, és a zsidó közösség egyre nagyobb nyomásról számol be.

Kipát viselő zsidó férfi (Fotó: AFP) Fotó: MAGALI COHEN Forrás: Hans Lucas

A városban önkéntes csoportok járnak házról házra, és arra biztatják az embereket, hogy ne vásároljanak izraeli árut. Az akció egyik szervezője, egy bizonyos Seymour nyíltan, morális meggyőződésének teljes tudatában közölte: céljuk egy apartheidmentes övezet kialakítása Brightonban és Hove-ban.

Az irónia éles: az antirasszizmus retorikáját használják fel arra, hogy egy konkrét kisebbséget elszigeteljenek és kirekesszenek a társadalomból.

A szervezők ugyanakkor visszautasítják a vádakat. Seymour szerint abszurd azt feltételezni, hogy antiszemiták vagy rasszisták lennének; állításuk szerint ők csupán anticionisták. Ez az érvelés azonban régóta ismert a nyugati baloldali diskurzusban: politikai véleménynyilvánítás mögé rejtett gyűlöletkeltésként írják le bírálói.

Bármilyen Izrael elleni kampány egyben a brit zsidók elleni kampány is. Ezt nem lehet szétválasztani

– mutatott rá Vicky Bhogal zsidó aktivista.

A félelem kézzelfogható, a kampányok pedig szorongást keltenek a helyi zsidó közösségekben. Gillian Lazarus a közösségi médiában tette fel a kérdést: vajon mit tesznek ezek az aktivisták, ha meglátják a mezuzát – a zsidó otthonok ajtófélfájára rögzített szent tekercset – az ajtón? Akkor is bekopogtatnak, vagy egyszerűen feljegyzik a címet egy listára?

Az aktivisták azzal érvelnek, hogy udvariasak, és mindenkit egyenlően kezelnek. A történelem azonban figyelmeztet: a diszkrimináció gyakran udvarias külsővel jelenik meg. 1933-ban a náci aktivisták is hasonló módszerekkel indították a zsidó üzletek bojkottját: röplapokat osztogattak, az üzletek előtt álltak, és arra kérték a polgárokat, hogy ne vásároljanak zsidó árut. Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amely a zsidóság tömeges megsemmisítésének normalizálásához vezetett. 

Bár a történelem nem ismétli önmagát pontosan ugyanúgy, a társadalmi és gazdasági elszigetelés eszközei ismerősek lehetnek. A „házról házra járó” kampány nem pusztán a diszkrimináció határát súrolja, hanem átlépi azt – hívja fel a figyelmet a cikk. Ahelyett, hogy igazságtalanság ellen lépnének fel, az aktivisták szomszédot fordítanak szomszéd ellen, és indulatokat keltenek. Felháborodásuk pedig sokak szerint szelektív.

Az ellenszenv kizárólag Izraelre összpontosul. Hol vannak az iráni rezsim elnyomása elleni kampányok? Vagy az afrikai tömeges mészárlások miatti tiltakozások?

A bojkottra buzdítóknak érdemes lenne saját bevásárlókosarukba és zsebükbe is betekinteniük. Ha következetesek lennének, le kellene mondaniuk a koktélparadicsomról, amelyet izraeli kutatók fejlesztettek ki. Törölniük kellene a Waze navigációs alkalmazást, és meg kellene válniuk iPhone-juktól is, amelynek arcfelismerő technológiája szintén izraeli eredetű. Egy valóban következetes bojkott jelentősen megnehezítené modern életvitelüket.

A kérdés azonban túlmutat a paradicsomon vagy az alkalmazásokon. 

A brit zsidóság körében erősödik az érzés, hogy a közélet egyre kevésbé befogadó és biztonságos. 

A jó szándéknak feltüntetett kampányok csak tovább fokozzák ezt az aggodalmat. Nem véletlen, hogy a Community Security Trust (CST) adatai szerint 2025-ben 4 százalékkal nőtt az antiszemita incidensek száma az előző évhez képest.

Borítókép: Kipát viselő férfi (Fotó: AFP)