A közelmúltban több hazai médium beszámolt Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium című műve második, 1566-os kiadása egy példányának előkerültéről, amely a ljubjanai nemzeti és egyetemi könyvtár dolgozóinak köszönhető. Legalábbis a hír szerint, amely körbejárta a világsajtót is. Kopernikusz fő művének története mind az első megjelenés, mind a könyv utóélete szempontjából meglehetősen bonyolult, számtalan félreértésre – vagy szándékos félremagyarázásra ad lehetőséget. Talán mindkettőre találhatunk példát a hír hazai interpretálásában. Az egyik internetes hírportál például pergamenre nyomtatott ősnyomtatvány előkerüléséről számol be, valamint megemlíti, hogy Kopernikusz az inkvizíciótól való félelmében csak halála előtt engedte megjelentetni munkáját.
Természetesen az 1566-ban Bázelben nyomtatott könyv nem ősnyomtatvány, és bár teljesen nem zárható ki, mégis elég valószínűtlen, hogy egy példányát igen-igen költséges módon pergamenre nyomtatták volna. A frauenburgi kanonok, Mikolaj Kopernik (1473–1543) pedig sokféle okból késlekedett a De revolutionibus orbium coelestium megjelentetésével – melyet nem egészen mellékesen III. Pál pápának ajánlott –, de ezen okok között az inkvizíciótól való félelem nem különösebben reális.
Kopernikusz rendkívül színes egyéniség volt, reneszánsz sokoldalúsággal foglalkozott az élet legkülönbözőbb problémáival. Egyetemi tanulmányai során leginkább kánonjogot és csillagászatot tanult, de Padovában orvosi tanulmányokat is folytatott. Amikor hazatért Lengyelországba, volt jószágkormányzó és személyi titkár. Nagybátyja, Lucas Watzenrode, az ermlandi püspök mindenben támogatta. Kopernikusz egységesítette a tartomány súly- és mértékrendszerét, ő szervezte meg sikeresen Ermland védelmét, amikor a Német Lovagrend 1520-ban rátámadt, de emellett orvosi praxist is folytatott.
Nevét azonban csillagászati munkái tették ismertté az egész világon. A nagy elmélet, a heliocentrikus világkép nem egyik pillanatról a másikra született meg. Még itáliai diák volt, amikor a bolygómozgást kezdte megfigyelni, és eközben erősödött meg benne a kétely a ptolemaioszi világkép helyességével kapcsolatban. Feltevését azonban, hogy a Naprendszer középpontjában nem a Föld áll, nem tudta elég meggyőző módon igazolni. Kéziratban megfogalmazta nézeteit, és e munka Commentariolus címmel sok emberhez eljutott. Könyvkiadásra egyelőre mégsem gondolt. Csak barátai és tisztelői, többek között Tiedemann Giese püspök és Nikolaus von Schönberg kuriális bíboros unszolására, valamint Rheticus közbenjárására egyezett bele abba, hogy elméletéről összefoglaló készüljön. Ez a levél formájában megírt munka, melyet Rheticus készített, 1540-ben nyomtatásban is megjelent Narratio prima címmel. Azután a lelkes Rheticus (aki egyébként Magyarországon, Kassán fejezte be életét 1574-ben) 1542-ben megjelentette Kopernikusz munkájának trigonometriai részét is De lateribus et angulus triangulorum címmel; már csak a teljes munka kiadása volt hátra, melyet Kopernikusz III. Pálnak készült ajánlani, és csatolta mellé Schönberg bíboros levelét is. A kinyomtatott könyvet azonban, amelyben végül megváltoztatták az előszót, már csak halála előtt néhány órával tudta kézbe venni. Ebből az első, 1543-ban Nürnbergben, Johann Petreiusnál nyomtatott kiadásból Budapesten is őriznek egy példányt az Egyetemi Könyvtárban; amennyire a címlapról el lehet olvasni, Kecskés János ajándékozta 1639-ben a pozsonyi jezsuita kollégiumnak, bizonyára onnan került Pestre. Az inkvizíciónak ebben a történetben tehát nemigen volt szerepe.
Száz évvel később viszont valóban teológiai viták középpontjába került Kopernikusz műve, elsősorban azért, mert hipotézisét tényként fogalmazta meg. 1616-ban a De revolutionibus orbium coelestium fölkerült a tiltott könyvek listájára, és csak négy évvel később engedélyezték ismét a mű terjesztését, de azzal a megszorítással, hogy a heliocentrikus világképet nem biztos tényként, hanem csak feltevésként hirdethetik az új kiadások. Eredeti szöveggel csak 1758 után lett olvasható.
Természetesen változó, hogy hol mennyire szigorúan tartották be a tiltást, elvileg lehetséges, hogy a ljubjanai jezsuiták nem ismertek tréfát e téren. Azonban mint látható, a pozsony–budapesti példányt is épp egy jezsuita könyvtár őrizte meg az utókornak, méghozzá úgy, hogy a könyvet katalógusba is vették. Különösen érthetetlen, hogy ha a ljubjanai jezsuiták a könyv második kiadását tévesen 1754-re datálták, miért nem katalogizálták a munkát, hiszen a korábbi tiltásnak 1754 után már alig-alig volt jelentősége, és Róma 1758-ban minden megszorítás nélkül fel is oldotta azt. Aligha valószínű, hogy a kiváló fizikusokat, matematikusokat, csillagászokat nevelő rend azért nem vett tudomást Kopernikusz könyvéről 1754 után – mint azt a magyar hírportál írása állította –, mert a De revolutionibus orbium coelestium ellenkezett az egyház tanításával. Ez éppoly szamárság, mint a pergamenre nyomtatott XVI. századi „ősnyomtatvány”.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
