Miközben Washingtonban az éppen tizenöt éve lezárult „Sivatagi Vihar” sikerét ünnepelik, a szamarrai Aranymecset felrobbantása után elszabadult indulatok megint csak azt jelzik, Amerika képtelen a helyi értékén kezelni a Közel-Kelet haragját. A most Iránt fenyegető jelszavakból legalábbis nem látszik, hogy a Nyugatot foglalkoztatná a civilizációk közti törésvonalak megléte, azt pedig különösen nem akarja látni, milyen különbségek húzódnak Irak határain belül is. A háború megindításakor Szaddám Huszeint nevezték meg célpontnak, ám nem törődtek azzal, mivel lehet majd kárpótolni a hatalomból kiszoruló szunnitákat, hogyan lehet elejét venni a síiták bosszújának, s miként lehet megnyugtatni a mind nagyobb függetlenségre vágyó kurdokat és türkméneket. A keleti emberek fejével senki sem próbált meg gondolkodni. Irak eddig a szunniták haragjától volt hangos, elvégre Szaddám elmozdításával ők veszítettek a legtöbbet. Ma pedig aligha lehet csodálkozni azon, hogy fordult a kocka, s a síiták válaszcsapásai révén Irakot legföljebb a remény egyre gyengébben pislákoló lángja választja el attól, hogy polgárháborúba sodródjon.
Nyugaton azt mondják, Irán is felelős a történtekért. Hogy igazuk van-e? Valószínűleg igen. Csakhogy míg a Pentagonban térképek előtt nézegetik a muzulmán országok határvonalait, az ottani szélsőségesek egészen más kategóriák szerint gondolkodnak. Teherán ellen – alighanem nyugati sugallatra – az arab kisebbség mozgolódik, Irak síitái pedig feltehetően a keleti szomszédban élő „testvéreikkel” éreznek leginkább sorsközösséget. Kijárási tilalommal és a mérsékelt vallási vezetők szónoklataival persze ideig-óráig csillapíthatók az indulatok, ez azonban korántsem jelent hosszú távú biztonságot. Egy húr végleg elpattant. Emlékezetesek azok a felvételek, melyeken imámok próbálják megfékezni a Mohamed-karikatúrák miatt feldühödött tömeget – sikertelenül. Irak összeomlott, mégis vannak, akik máris szívesen nyitnának újabb frontot a térségben. A kérdés csak az, mi lesz, ha csatakiáltásaik egyszer felébresztik az alvó oroszlánt.
Dárdai Pál már a nézőtérről csodát tett, az Újpest megint szenvedett a Kazincbarcika ellen















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!