Néhány napja jelent meg az ukrán elnök hivatalos portálján a szűkszavú rendelet, hogy visszahívták állomáshelyéről. A hír hazai tálalása mintha azt sugallná, hogy mindez összefüggésben lehet azzal, hogy önt még az előző elnök, Leonyid Kucsma nevezte ki. Szokványos döntésről van szó, vagy esetleg politikai okokat is kell keresnünk mögötte?
– Nem érdemes, hiszen egy diplomata életében normális dolog, hogy egyszer kinevezik, aztán valamikor hazahívják. Az pedig ugyancsak nem meglepő, hogy engem a korábbi elnök nevezett ki és az új hív vissza, hiszen közben választások voltak. Nem látok semmilyen politikai okot a hazarendelésem mögött. Normális rotációs folyamat zajlik és nem én vagyok az egyetlen, akit hazahívnak, illetve majd kineveznek más országokba, illetve más posztokra a külügyben. Egyébként pedig van, aki kicsit hosszabb időszakot tölt el egy állomáshelyen, van, aki még kevesebbet, mint most én. Nincs ezzel semmi gond.
– Az ukrán belpolitika viharait látva az sem lenne meglepő, ha a választások előtti láz elérné a diplomáciai kart is. Láttunk ilyet már az ukránnál erősebbnek tartott demokráciákban is! Egy szó, mint száz, Ukrajna elég nehéz időket él át. A választások előtt durván két hónappal hogyan fogalmazná meg e megmérettetés tétjeit?
– Először is, bizonyos értelemben hálás vagyok az újságíróknak, hogy ilyen figyelmet fordítanak Ukrajnára, és ez a fontos. Megjegyzem, az utóbbi időben inkább pozitívan vagy minimum semlegesen közelít a magyar sajtó Ukrajnához. S hogy mi az előttünk álló választások igazi tétje? A jövő, ezen belül pedig az, hogy tovább haladunk az euroatlanti úton, avagy visszatérünk oda, ahol voltunk. Én személy szerint az előbbi utat választom, mivel abban a régi világban én már eleget voltam, nem kívánok oda visszatérni.
– Az elemzések is gyakran felvetik, hogy a „narancsos” tábor ellenzékének győzelme bizonyos értelemben visszarendeződést hozhat. Lát-e ilyen veszélyt, avagy ezen a határon már túllépett Ukrajna?
– Ettől nem kell félni, hiszen a demokratikus intézmények azért már működnek Ukrajnában. Attól viszont lehet tartani, hogy lelassul ez a folyamat. Fontos megértetni az ukrán társadalommal is, hogy az euroatlanti út valójában egy értékrend. Mi tehát nem a NATO-t mint szervezetet választjuk, hanem azt az értékrendet, amit megjelenít. Az Európai Unió sem csupán piacot jelent, hanem értékrendet, magasabb életszínvonalat és az ehhez szükséges normákat. Valamerre fejlődnünk kell, s az emberiség, ha úgy tetszik, jobbat, mint az európai demokrácia, még nem talált ki. A cél tehát nem egyik vagy másik szervezet tagsága, ez legfeljebb eszköz ahhoz, hogy az emberek jobban, demokratikusabb társadalomban, biztonságban éljenek. S ez utóbbi a közbiztonságtól a gázig sok mindent magába foglal.
– Apropó, gáz! Az év eleji orosz–ukrán gázárvita, hogy finom legyek, a két szereplő egyikének imázsát sem emelte. Ukrajna kapcsán például fölmerült, hogy megcsapolják a vezetéket. Nem lehetett jó érzés szembesülni azzal a ténnyel sem, hogy Európa bizony nem igazán állt ki Ukrajna mellett. Milyen tanulságokkal járt Kijev számára ez a konfliktus?
– A legfontosabb talán az, hogy végre Brüsszelnek meg kell értenie Ukrajna szerepét! S nemcsak taktikai, hanem stratégiai szempontból is. Szerintem itt még nem tartunk, hiszen akkor az Európai Unió már régen kijelentette volna, hogy Ukrajnát a feltételek teljesítése esetén várja a tagjai sorába. Brüsszel azonban eddig elég furcsán viselkedett, és nem hallotta meg a kérésünket. Most mintha fordulna a kocka, az EU ugyanis piacgazdaságnak ismerte el Ukrajnát, folyamatban van a vízum enyhítése, tehát jó irányban haladunk. El tudnék azonban képzelni egy kicsit gyorsabb tempót is. Ami pedig a gázproblémát illeti, szerintem a legfontosabb az egészben nem az ár vagy a csapolás, hanem az, hogy a gáz nem lehet a zsarolásnak, a politikának az eszköze. Itt gazdasági kategóriáról van szó, és e keretek között kell maradni a felmerülő problémák tárgyalásakor is.
– Megjegyzem, a gázvita komoly politikai vitát gerjesztett Ukrajnán belül is. Ráadásul a „narancsos” forradalom után a Moszkva iránti elfogultsággal aligha vádolható Viktor Juscsenko elnök mellett éppen orosz partnere, Vlagyimir Putyin állt ki, megvédve őt a támadásoktól…
– Ami az elnököt illeti, úgy vélem, meg tudja védeni magát, tudni kell ugyanakkor azt is, hogy Ukrajnában javában folyik a kampány, s ebben bármilyen eszközt felhasznál az ellenzék.
– Ez a választás egyfajta ítéletet is mond a „narancsos” forradalom óta megtett útról. A népszerűségi mutatókból egyértelműen kiderül, hogy a társadalom nagy része kiábrándult, s mélyen a várakozásai alatt maradt a régi-új elit elmúlt évi teljesítménye…
– Nézze, én külpolitikával foglalkozom, az ön felvetéséhez pedig elsősorban a közvélemény-kutatásokat kell elemezni. Egyrészről természetesnek tartom a mai helyzetet, hiszen a reform olyan, mint a pirula: először keserű, s a hatást csak később érezzük. Az ország jó irányban halad. Az eredményre ugyan még kicsit várni kell, de az már most siker, hogy a külvilágban egyértelműen javult Ukrajna megítélése.
– Ukrajna mozgásterét meghatározza geopolitikai helyzete. Gondolok itt arra, hogy az ország Oroszország, Európa és az Egyesült Államok hatalmi játszmáinak egyik metszéspontjában van. Mennyire képes például Kijev megjeleníteni az európai irányultságát, s mennyire került az ukrán külpolitika Amerika holdudvarába?
– Ez jó kérdés egy elnöknek, de nem egy nagykövetnek. Nem én vagyok a külügyminiszter, s nem szeretném elvenni az elöljáróim kenyerét, ugyanakkor azt látom, hogy az általunk választott értékrend euroatlanti. Én e két irányt nehezen tudnám szétválasztani. Egyébként pedig külügyminiszteremet idézve azt emelném ki, hogy a mi külpolitikánk proukrán. Az a fontos tehát, hogy meg tudjuk védeni az ukrán érdekeket.
– Az ukrán–magyar kapcsolatokat az elmúlt években különösebb probléma nem terhelte, s még a sokszor emlegetett kisebb problémák közül is több megoldódott. Gondolok itt a szelmenci határnyitásra, amely Magyarországot csak közvetetten érintette, haszonélvezői azonban mind a szlovák, mind pedig az ukrán oldalon magyarok. Ugyanakkor többen aggodalommal tekintenek Kárpátalján a közelgő választások elé, hiszen az új, listás rendszer miatt valószínűleg 15 éve először nem lesz majd magyar képviselő az ukrán parlamentben. Mennyiben érintheti ez a kisebbség érdekérvényesítő képességét?
– Nem hiszem, hogy gyengítené. A cél ugyanis nemcsak az, hogy legyen magyar nemzetiségű képviselő a parlamentben, hanem a kisebbségi politika érvényesülése. Önmagában ehhez egy magyar képviselő még kevés. Fontosabb ennél, hogy milyen ideológiát vall egy párt. Kisebbségek ellen fellépő komoly pártokat pedig az ukrán politikában én nem ismerek. Ukrajna eleve többnemzetiségű állam, így itt nem lehet nem figyelembe venni a kisebbségek jogait. Felhívnám a figyelmet arra, március 26-án helyhatósági választások is lesznek, s mivel van magyar párt Kárpátalján, nagy az esélyük arra, hogy az önkormányzatokban helyet kapjanak. Ráadásul az itt élő magyarok elsősorban mindennapi problémái nagyrészt ezen a szinten orvosolhatók. Hála istennek, ma már ott tartunk, hogy alapvetően olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek messze nem stratégiai, hanem mindennapi kis taktikai lépéseket igényelnek. Nem az a kérdés például, hogy nyissunk-e magyar iskolát, hanem a meglévők helyzetén kell javítani. Sajnos, mind a magyar, mind pedig az ukrán iskola hasonlóan hátrányos helyzetben van, mert az oktatásra, a kultúrára mindig kevesebb pénz jut.
– Az imént említett mindennapi problémák közé tartozik az is, hogy áldatlan körülmények uralkodnak manapság a magyar–ukrán határon…
– Ezt látjuk, s mind a két oldalon azon dolgozunk, hogy növeljük a kapacitást. Beregsuránynál, illetve Tiszabecsnél nemsokára már három és fél tonnát meghaladó súlyú gépjárművek is átléphetik majd a határt, bár nagyobb kamionok az infrastruktúra kiépítetlensége miatt még nem. Folyamatban van több határátkelő korszerűsítése is, s közös erővel igyekszünk csökkenteni a jövedékitermék-csempészet leszorítása érdekében tett magyar intézkedések miatt megnövekedett várakozási időt. A kétoldalú kapcsolatokról szólva ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az árucsere-forgalom rekordszinten van, eléri a másfél milliárd dollárt, ráadásul kiegyensúlyozottabb lett. Fontos az is, hogy Magyarország a gyakorlatban is támogatja Ukrajna európai integrációját, így voltak itt uniós tanfolyamon kormányzóhelyettesek, s ezen a héten jöttek diplomaták. Elindult tehát egy folyamat, Magyarország átadja a tapasztalatait, sőt, viseli az ezzel járó költségeket is.
origo.hu
Megszólalt az ügyvéd: mi vár a Palatinuson vízbe fulladt kislány édesanyjára?
