Vártúra

Ha jobbra néznek, teljes pompájában láthatják Deregnyő várát, amelynek alapköveit Barsa fia Hóstát rakta le a tatárjárás után. Autóbuszunk most nekivág a szerpentinnek, és felkapaszkodik a sasfészekhez, amelynek bevételét mindenkor reménytelennek látta az ellenség, mégis mindig játszva elfoglalta. Ne tévessze meg önöket, hogy sem a várfalat, sem a sarokbástyákat nem látják, köveit a környék lakossága az elmúlt évszázadokban apránkét elhordta. Biztos forrásokból tudjuk, hogy Kun László királyunk 1289-ben baskír származású kegyencének, Karafisztánnak ajándékozta a várat, s ez a rossz emlékű férfiú puszta kedvtelésből szétverette a palotaszárnyat, aztán lemészároltatta a vár teljes népességét. Az bizonyára legenda, hogy az ártatlanul kivégzett magyarok vérét összegyűjtötték, és Karafisztán négy besenyő szűz társaságában lubickolt benne, mindenesetre, ha most balra tekintenek, a romba dőlt várkapu mellett láthatják azt a hatalmas kőkádat, amelyet ma is Karafisztán fürdőjének hívnak.
Most haladunk el az egykori pestisoszlop hűlt helye előtt! A középkor végén kimerült óséri bányából származó húsztonnás kőtömbből kifaragott emlékmű – amelyet sajnos Lipót császár a francia udvarnak ajándékozott – annak a kétezer embernek állított emléket, akik az 1396 nyarán tomboló gyilkos kórban pusztultak el. Az elnéptelenedett erődbe Zsigmond király rokkant német hadfiakat telepített, azonban a várra igényt tartó morva martalócok egy éjszaka bürökfőzettel megmérgezték a kutakat, így aztán megint senki nem maradt életben. Éppen most gördülünk be a felismerhetetlenségig átépített díszudvarra. Az egyetlen megmaradt kút szánalmas maradványait ott láthatják a barbár módon elpusztított Szent Lázár-kápolna romjaival szemben. A kúton elhelyezett domborművet, amely az áldozatoknak állít örök emléket, ismeretlen tettesek ellopták.
A kápolna egyébként arról volt híres, hogy Szanakóc herceg, azaz a halicsi rém, a szentélyében négyeltette fel Atyinai Boldizsárt, a deregnyői nyomda alapítóját, miután ugyanazon a napon puszta kedvtelésből elevenen megnyúzatta Bertold aquileai pátriárkát, s bőréből ruhát szabatott magának. Említésre érdemes, hogy évszázadokig a kápolnában állt három segítő szent, Erazmus, Ciriakus és Kristóf szobra, a páratlan tehetségű Bodogán mester alkotásai. Bodogán egy darabig a vár lakója volt, szemeit azonban Gyatyel temesi bán kitolatta, mint utóbb kiderült, tévedésből. A szobrokat a visszavonuló szovjet alakulatok magukkal vitték. Két szobor még lappang, Szent Erazmus viszont megkerült, jelenleg a szibériai Szeljugyenka vasútállomásának szolgálati melegedőjében tekinthető meg.
A kápolna szomszédságában állt a II. Ulászló uralkodása idején román kori alapokra épült vártemplom, amelyet azonban a törökök gőzfürdővé alakítottak át. Falait annyira porózussá tette az állandó nedvesség, hogy a bámulatos szépségű építmény 1669-ben kártyavárként omlott össze. Freskóin a kassai Rehó Joakim három esztendeig dolgozott. Az ő munkái díszítették a tér déli sarkán álló kolostor falait is, de sajnos az az épület nincs már meg, porig égett a mögötte lévő johannita ispotállyal és a sóházzal együtt. A bosszúra éhes Hölzlein császári generális gyújtotta fel a Thököly-felkelés idején, miután feldúlta a vártemetőt, és porrá zúzatta a csodálatos mozaikokkal kirakott északi lépcsősort, valamint azt a kivételes szépségű lakótornyot, ahol Bádeni Lajos őrgróf törvénytelen fiát tartották fogva.
Kérem, most tekintsenek balra! Befordulunk a kézművesek utcájába, amely európai mércével is egyedülálló látnivaló volna, ha az 1805-ben bekövetkezett földrengés le nem szakítja a várhegy jókora részét. Páratlan értékű épületek omlottak akkor a mélybe. A kézművesekkel nemcsak a természet, de némelyik várúr sem volt elnéző. A Cilleiekkel rokon Ablánc például tőből lecsapatta az összes mesterember karját. A gazdátlan végtagokat a XV. század végén épült királyi lak előtti téren tették közszemlére. Ezt csak azért mondom, mert a királyi lak, a korabeli magyar építészet csúcsteljesítménye jobbra látható, helyesebben nem látható, mert 1974-ben lebontották, s köveit felhasználva kedves kis gyermeküdülőt emeltek a helyére.
Most rövid pihenőt tartunk, fújják ki magukat, fényképezzenek, s készüljenek az újabb látnivalókra!