A dozmati Szent György-templom

Dozmat mindössze 170 lakosú falu a nyugati országhatár szomszédságában, a Szombathelyről osztrák területre átvezető 89-es számú főút mentén. Az Árpád-korban királyi várbirtok volt. Neve egy iratban tűnik fel 1238-ban, amikor a helybeli várjobbágyok perlekednek egy Mikedas nevű úrral a birtok részeiért. 1260-ban már a Dozmati famíliáé a falu, amelynek a nevét ekkortájt Druzmothnak írják. Az etimológiai szótár szerzője déli szláv gyökerűnek mondja a helynevet, s a drozgometnek nevezett ősi madárfogó pózna itteni használatából vezeti le a dozmat szót. Ennél jobb magyarázatot nem ismervén, csak abban lehetünk biztosak, hogy a helynév még két ízben felbukkan a XIII. század folyamán – 1289-ben és 1291-ben – a fentebb írt alakban.
Templomáról csak jóval később, 1453-ban olvashatunk, bár a község neve már néhány évtizeddel korábban, 1413-ban Egyházasdozmat néven szerepel. Az Arany-patak jobb partján, kis dombháton álló épületet a korábbi műemlékjegyzék barokk stílusúként tartotta számon, amely az 1700-as évek elején épült. Az 1988-ban elvégzett régészeti kutatás azonban feltárta a részben a föld alatt, másrészt az újkori átépítések mögött rejtőző román kori részleteket, s ezek alapján a dozmati templomot immár a XIII. századi Vas megyei falusi templomok csoportjához sorolhatjuk.
Az ásatás során tisztázott alaprajz szerint az 1200-as évek első felében téglából készült épület hajója hét méter széles és 12 méter hosszú volt, amelyhez keleti irányban az átlagosnál szintén nagyobb ívű, félkörös szentély csatlakozott. Bejárata a nyugati oldalon volt, amelyet később – a barokk torony építésekor – befalaztak és csak a legutóbbi restauráláskor találtak meg. A lépcsőzetesen szűkülő, gazdagon faragott hármas bélletű portálé a közeli Ják bencés templomának XIII. századi részleteivel mutat rokonságot, amint az ottani apátság Szent György titulusa is megismétlődik a dozmati plébánia patrocíniumán.
A középkorban temetővel övezett Szent György-egyház az 1500-as évek végétől 1676-ig a reformátusoké volt, majd a katolikusok visszafoglalták. A három esztendővel későbbi egyház-látogatási jegyzőkönyv romos, elhanyagolt állapotúnak írja le, tornya összedőlt (gótikus), sekrestyéje beomlott. Ekkor még megvolt a román kori, boltozatos szentélye, amelyet az 1710. évi újjáépítéskor lebontottak, és a helyébe emelték a most látható sokszögzáródású apszist. Ekkor készült az új sekrestye a szószékre felvezető lépcsővel. A legutóbbi renoválás láthatóan meghagyta a hajó déli homlokzatán a román kori falazatot, egy tölcsérablak kontúrjával. Egy szintén 1988-ban megtalált belső falfülkében helyezték el a templom régi, fából faragott angyalszobrát.