Figyelemre méltó cikk jelent meg nemrég a Honvéd Altiszti Folyóiratban Novotnik Mihály ezredes tollából. A szerző egy NATO-tanfolyamról számol be, ahol a Balkánra küldött humán kapcsolatokkal foglalkozó, úgynevezett Cimic- (Civil Military Cooperation) tiszteknek tanítják meg, hogyan ismerhetik fel az ember- és drogkereskedelemmel foglalkozó bandákat és az általuk becsempészett, rabszolgasorba taszított lányokat és asszonyokat. A NATO oberammergaui iskolájában elindított képzés abban is segítséget kíván nyújtani, hogy a tisztek az alapvető ismeretek birtokában képesek legyenek azonosítani a hatásos intézkedéseket sorra megakadályozó korrupciót.
A NATO-iskola tanfolyamainak alapjául egy román forrás felhasználásával készült esettanulmány szolgál. A dokumentum szerint a nemzetközi és helyi rendőrökből álló alakulat egy hadműveleti területen közösen hajtott végre rajtaütést. Ennek során 12 fiatal lányt mentettek ki egy bárból. Amikor egyesével hallgatták ki a lányokat, azok bevallották, hogy túszként tartották fogva, és erőszakkal kényszerítették prostitúcióra őket. Az áldozatok írásos vallomást is tettek; az egyik helyi rendőrtiszt azonban kapcsolatba lépett az emberkereskedővel, és visszaadta neki azt a két lányt – fejenként 2000 dollárért –, akiket ő hallgatott ki. A prostituáltakat ezek után egy héten át mindennap súlyosan bántalmazták és csoportosan megerőszakolták. A két áldozatot négy hónapig tartották fogva egy bárban, de az egyiküknek sikerült megszöknie és kapcsolatba lépnie a nemzetközi rendőrökkel. A másik, továbbra is rabszolgaként tartott lány mindössze 16 éves volt, hat hónapos terhes és szifilisszel fertőzött. A fogvatartója naponta fenyegette, hogy ha nem szabadul meg erőszakkal magzatától, akkor a születést követően feldarabolja a csecsemőt, és megeteti vele. A kereket oldó lány azért kockáztatta az életét a szökéssel, mert meg volt győződve arról, hogy a bandita nem a levegőbe beszél.
Az esettanulmányban állítottakat megerősítették más vizsgálatok is. Boszniába hazatelepített lányok beszéltek például arról, hogy milyen módszerekkel kényszerítették őket hallgatásra. A megérkezésüket követően minden lánnyal közölték, hogy az emberkereskedőknek jól kiépített kapcsolataik vannak, a helyi és a nemzetközi rendőrség legjobb barátjaként tevékenykednek. Ezzel egyértelművé tették, hogy ők lesznek az elsők, akik tudomást szereznek arról, ha egy lány szökni próbál, vagy segítséget kér valakitől. Ennek fejében az emberkereskedő „legjobb barátai” lettek az első klienseik, természetesen a nekik dukáló „diszkont áron”. A modern rabszolgatartók csak egyet kérnek cserébe a „szolgáltatásért”: azonnal értesítsék őket, ha egy lány panaszkodik vagy menekülni próbál.
A modern kori rabszolgatartó azonnal intézkedik, ha ilyen tartalmú információt kap, és kegyetlenül, a többiek szeme láttára megbünteti a bűnöst. Gyakorta alkalmazzák azt a módszert, hogy égő cigarettát nyomnak a test minden részére arcmagasságig, és az arcot az utolsó sorozatra hagyják. Előfordul az is, hogy székhez kötik az áldozatot, a haját az úttestre fésülik, és egy autóval a felgyorsulás után olyan közel állnak meg a lány fejéhez, amennyire csak tudnak. A győztes az, aki a „hajvágáson” a legrövidebb „frizurát” képes produkálni.
Ezektől a helyzetektől szabadulnak meg azok a lányok, akiknek sikerül egy-egy magas beosztású rendőrrel vagy nemzetközi rendfenntartó katonával összeállni.
Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó, egykori boszniai külszolgálatos katona beszámolt például arról, hogy az egyik, nem a magyaroknál szolgáló tiszt elújságolta neki, „külön bejáratú lakásában külön bejáratú kincset őriz”. Mint kiderült, egy prostituáltat tartott maga mellett a külszolgálat alatt, aki egyben a házvezetőnő szerepét is betöltötte. Ezért egy fillért sem kellett fizetnie, csak meg kellett védenie a lányt, és néha „bizonyos információkkal kellett szolgálnia bizonyos üzletembereknek bizonyos emberekről”, vagy egyszerűen csak „szemet hunyni egyes tevékenységek felett”.
A történet kísértetiesen hasonlít arra az esetre, amelyet a Novotnik ezredes által említett tanulmány idéz fel. Egy nemzetközi rendfenntartókhoz tartozó tiszt, aki Bosznia-Hercegovinában szolgált, elhatározta, hogy hosszú távra vásárol magának egy lányt. A tiszt a lány útlevelét magánál tartotta, és ezzel kényszerítette a maradásra. A prostituált végül beletörődött a helyzetébe, hiszen a tisztnél még mindig jobb volt, mintha napi 10-12 klienssel kellett volna közösülnie. Egy év elteltével azonban a tisztet más körzetbe vezényelték, ezért a lányt vissza kellett adnia az emberkereskedőknek. A lány később megszökött, és egy jogász felkérésére tanúvallomást akart tenni fogvatartói ellen. Két héttel azután, hogy közölte a szándékát a jogásszal, betörtek az apartmanjába és kivégezték.
Az emberkereskedők a jelentés szerint Moldáviából, Romániából és Bulgáriából százszámra csempészik be a lányokat kis balkáni falvakba, ahol fogva tartják őket. Az úgynevezett balkáni útvonal sémája Romániából kiindulva kétféle lehet. Egyrészt Romániában felbérelt toborzó csoportok segítségével gyűjtenek jelentkezőket legálisnak beállított nyugat-európai munkára az ország északkeleti részéből, és innen a délnyugati határhoz viszik őket 160-180 fős csapatokban, férfiakat és nőket vegyesen.
Az egész csoportot ezután átcsempészik Macedóniába, ahol válogatás következik. A férfiakat görögországi illegális munkákra viszik, a lányokat pedig a volt Jugoszlávia utódállamaiba árverezik el a szexipar számára.
A másik kialakult gyakorlat szerint albán bűnözők bérelnek fel toborzó csoportokat, illetve szállítókat kizárólag nők átcsempészésére Szerbiába vagy Macedóniába. Itt egy „vendéglátó családhoz” kerülnek, amíg nem találnak a számukra „munkát”. Néhányukat Albániába viszik, és onnan motorcsónakokon csempészik át Olaszországba, a többieket viszont eladják a Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Albánia területén működő szervezett bandáknak.
A hadműveleti területeken tartózkodó békefenntartók feladatai közé nem tartozik az ilyen jellegű bűncselekmények elleni fellépés, a Cimic-alakulatok viszont egy felkészítést követően jelentős segítséget nyújthatnak a hatóságoknak. A Magyar Honvédség a délszláv háború óta ugyan ismét egyre nagyobb létszámban van jelen az érintett térségben, de a NATO speciális tanfolyamán – mint Bocskai Istvántól, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjétől megtudtuk – senki sem vett részt az állományból.
Az emberkereskedők elleni akciókban ugyanis – a nemzetközi gyakorlat szerint – eddig a rendőrség, illetve a csendőrség intézkedett. A magyar hadseregtől minden évben több tiszt viszont részt vesz egyéb Cimic-tanfolyamokon, ahol elsősorban a katonák és a polgári lakosság jó kapcsolatának kialakításáról tanulnak a résztvevők. Ehhez persze nem ártana segítséget nyújtani a hatóságoknak a korrupció, a kábítószer- és az emberkereskedelem, illetve a prostitúció gondjainak kezelésében, mert erre a szakértők szerint a „balkáni tűzfészekben” független, nemzetközi erők nélkül nincs túl sok esély.
origo.hu
Nyoma veszett egy 16 éves ukrán lánynak Budapesten
