A régi, hazug márciusok

Március 15. nemcsak a régmúlt történelem emlékezetének karbantartására alkalmas, hanem arra is, hogy érzékelhető példával illusztráljuk gyermekeinknek a kommunista diktatúra lényegét. A kitelepítés, a lefüggönyözött fekete autó rettenete, vagy a munkás-paraszt hatalom szolidaritásának hazugsága számukra nehezen átélhető, de minden szabad világban nevelkedett, a politikai cenzúrát és félelemkeltést nem ismerő ifjú emberben érzelmeket kelt, ha elétárják a hetvenes-nyolcvanas évek március tizenötödikéinek történetét. Amikor a szülők ünneplés helyett dolgozni mentek, a pesti diákokat biztonsági intézkedésként tanítási szüneti napon is az iskolában foglalkoztatták, a Petőfi-szobor körül pedig több volt a titkosrendőr, mint a koszorúzó. A tavaszi napsütésben az ifjúság nem ünnepség-, hanem „téglanézőbe” járt a hivatalos programokra (idén téglák helyett kommandósokat láthatott), hogy szembesüljön a rendszer hazugságával. E békeidőben a rendőrség nemcsak szétverte a hívatlan gyülekezőket, meg is torolta a diákok merészségét: egyetemistákat tiltottak ki az ország összes tanügyi intézményéből, sőt zártak egy-két esztendőre börtönbe. A szocialista szabadság és szolidaritás dicsőségére.
Ha tehát Rózsa T. Endre a hallgatók elé tár egy, Azok a régi szép március tizenötödikék a Kádár-korszakban! című műsort, joggal reménykedhetünk, hogy érdemes utódainkat is a készülék elé szólítani. Akik a hívó szóra odaültek, gyorsan el is mentek. Az emlékező műsor műfajának paródiáját sikerült ugyanis ezúttal megalkotni. Rózsa T. a stúdióba hívott két jeles történészt, Katona Tamást és Tőkéczki Lászlót, valamint két egykori márciusi ifjat, akik börtönt is szenvedtek az 1972-es tüntetés után. Ámde ez utóbbi két vendég nem jött el, így emlékező, aki személyes élményeit idézte volna, nem akadt. Maradtak magukban a történészek, megerősítve a műsorvezetővel, nekik azonban sok ismeretük nem volt a témáról. Rózsa T. így magához ragadta a szót, demonstrálta, milyen sokat tud a hatvannyolcas diákmozgalmakról – megtudtuk, hogy a focipályák ismert és kedvelt tapsritmusa is tőlük ered –, francia mondatokat idézett, helyreigazította a tétován megszólaló vendégeket. Az első harmad, bár abban sem esett sok szó a Kádár-kori márciusokról, kétséget kizáróan az övé volt.
Rózsa T. elfáradt, mire erőre kapott Katona Tamás. Minden negyvennyolcas műsorok médiasztár-történészéről tudjuk, ha álmából ébresztik is, komplett és szórakoztató előadásra képes a korszakról. Mármint 1848–49-ről. Kedves, anekdotázó hangján hamar elénk idézi a lányok álma Vasvárit, a sovány Petőfit vagy a szigorú Kossuthot. A végeredmény: tarolt Katona, Rózsa T. az erős kezdéstől kimerülten pihegett, Tőkéczki a partvonalon csendben szemlélődött.
Ekként emlékezett a közszolgálati rádió azokra a bátor és forrongó Kádár-kori március tizenötödikékre.
(Azok a régi szép március tizenötödikék a Kádár-korszakban!, Kossuth rádió.)