Aland szigetek: új időzóna

A Botteni-öböl kapujában fekvő Aland szigeteket a IX. század óta lakják svédek. A szigetcsoport a Nemzetek Szövetsége 1921-ben hozott döntése alapján Finnországhoz tartozik, a finneknek azonban garantálniuk kell a 96 százalékban ma is svédek által lakott tartomány autonómiáját, demilitarizált státusát, valamint a svéd nyelvű közigazgatást és oktatást. Ebből adódóan közhivatalokban csak alandi lakosok tölthetnek be állást, állami támogatásban pedig csak svéd tanítási nyelvű iskolák részesülhetnek. A szigetcsoport 1856 óta demilitarizált övezet: a helyi fiataloknak nem kell katonai szolgálatot teljesíteniük, a finn hadsereg pedig nem gyakorlatozhat a térségben. Az alandi autonómiamodell sarkalatos pontja mindazonáltal a regionális állampolgárság, pontosabban az állandó lakhelyhez kötött jogok elve. Földet, ingatlant, részvényt csak alandiak vásárolhatnak, s üzleti tevékenység folytatására is csak helyi lakosok jogosultak. „Állampolgárságot”, vagyis állandó alandi lakhelyet kétféleképpen lehet szerezni: születésénél fogva az a személy juthat hozzá, akinek legalább egyik szülője szintén születés által – vagyis nem bevándorlóként – rendelkezett ugyanezzel a státussal, bevándorlókként pedig azok a finn állampolgársággal rendelkező személyek igényelhetik, akik legalább öt éve a tartományban élnek, és megfelelő szinten beszélik a svéd nyelvet.
A tartományi parlament, a lagting több területen is törvényalkotó kompetenciával rendelkezik. Alandnak 1954 óta saját zászlaja van, 1984 óta pedig bélyegeket ad ki. A szigetcsoport az EU-csatlakozásról 1994-ben önálló népszavazást tartott, amelyen a résztvevők 51 százalékos többséggel az „igen” mellett döntöttek. Tavaly tavasszal Finnország-szerte meglepetést keltett, amikor az alig 25 ezer lakosú szigetcsoport politikusai jelezték, hogy – noha a finnországi Svéd Pártnak van képviselője az Európai Parlamentben – a jövőben önálló képviselőt szeretnének küldeni Brüsszelbe. A hasonló esetek azonban egyáltalán nem ritkák. Danne Sundman, az alandi tartományi gyűlés képviselője például nemrég azzal a céllal kezdett kampányba, hogy Aland a Finnországban használt kelet-európai időzónából térjen át a közép-európaiba, amelyben Svédország is van, mondván, a szigetcsoport az élet legtöbb területén nem a finn, hanem a svéd „ritmust” követi…
Az alandiak demokráciáról alkotott elképzelése azonban korántsem merül ki saját önállóságukban és autonómiájukban. Ennek legfőbb bizonyítéka a tartomány székhelyén, Mariehamnban 1992 óta működő békeintézet (Fredsinstitut), amely különböző konfliktusban álló népcsoportok – többnyire autonómiát követelő kisebbségek – számára igyekszik segítséget nyújtani céljaik eléréséhez. Elsősorban találkozókat és szemináriumokat tartanak, amelyeken a békeintézet munkatársai megismertetik a résztvevőkkel az autonómia különböző megoldásait, az alandi modell működését pedig a gyakorlatban is bemutatják. A békeintézethez – amely 2004 óta konzultatív státussal rendelkezik az ENSZ gazdasági és szociális bizottságában – az elmúlt években számos helyről fordultak segítségért. Közvetítettek többek között Franciaország és Korzika, Ukrajna és a Krím félsziget, Azerbajdzsán és Karabah, Indonézia és Kelet-Timor között. Magyar részről eddig nem keresték meg őket.