Az öreg székely bölcsessége

Először is elnézést kérek, hogy laikusként társadalomtudományi kérdésben szólni merészelek. A Két Magyarország van című vitához szeretném szerény véleményemet hozzáfűzni. A nemrég sok nyilvánosságot kapott, Felszabadulás vagy megszállás témájú vita szorosan kapcsolódik a két Magyarország megítéléséhez. Sok-sok érvet sorakoztattak fel különösen a felszabadulás mellett. Érthető, mert a magyarok többsége, ha felszabadulást mondott is, lélekben a megszállásra gondolt. De tények is bizonyítják ezt, többek között a ’45 utáni első választás fölényes kisgazdagyőzelme. Úgy vélem, ezt a vitát fölösleges volt kezdeményezni, hiszen egyértelmű, voltak, akik az előző rendszerben rosszul érezték magukat, vagy éppen, főként német kényszer folytán, koncentrációs táborból szabadultak, felszabadulásként, illetve kiszabadulásként élték meg a szovjet bevonulást. 1956 viszont szintén egyértelműen bizonyította, hogy az ország csaknem egy emberként szállt szembe a szovjet megszállókkal. Tehát az ország kettészakadt, akiket megszálltak, és akiket felszabadítottak, volt, akit megszabadítottak (ettől, attól) kiszabadítottak börtönből (málenkij robotra). A kettészakítás kezdetét nehéz lenne meghatározni, de a nagy szakadás valóban ’48-hoz kötődik, amikor is a szovjet hadsereg „őrző gondoskodása” mellett a kommunista párt vezére, az eszme megcsúfolója, Rákosi hatalomra került. A választást így is csak nagy csalással sikerült megnyernie. Ötvenhat – mint már említettem – megmutatta itthon és a világnak is, szeretnénk megszabadulni a megszállóktól.
Sajnos az újabb megszállás még jobban felerősítette a kettészakadást. Nagyon sokan – akik látták, hogy a nagy szabadságszerető népek nemigen siettek segítségünkre – végképp elvesztették hitüket. Vagy elmentek, vagy a ’48-asokhoz hasonlóan beálltak a sorba. Ezek egy részéből a reformkommunisták és azok az értelmiségiek, akiknek erősebb volt az anyagiakhoz való vonzalma, mint a haza becsülete.
Egyáltalán nem csodálkozom Sárközy professzor magyarázatain, amelyek egyértelműen a balliberális szemléletet igazolják, a saját érdekeket a nemzet érdekei elé sorolva. Egyébként nem vagyok ellensége a jó értelemben vett nemzetköziségnek. Az is nyilvánvaló, hogy a világ efelé halad. Csakhogy amíg az angol angolnak, a francia franciának, a német németnek mondja és érzi magát, maradjunk meg mi is magyarnak, nem csak szavakban, tettekben is.
Tény, hogy a magyarságtudat már hosszabb ideje csorbát szenved. Az álszocializmus közel fél évszázadában pedig félelmetes mélységet ért el. A nagy béketáborban mi voltunk a leginkább internacionalisták, a magyarságtudat hangoztatása fasiszta megnyilvánulásnak számított. Ugyanekkor a szlovák, ukrán, román, szerb nacionalizmus virágzott körülöttünk. Sajnos, akik a magyarságtudatot üldözték, ma is köztünk vannak. Nem csak szavakkal, tettekkel is üldözik. Ijesztgetik a lakosságot a kettős állampolgársággal. A határon túliaknak pedig eszük ágában sincs az anyaország kenyerét elvenni, csak szeretnének nemcsak érzésben, de névleg is magyarok lenni. Nem ők tehetnek róla, hogy Trianon következtében a határainkon túlra szorultak. Nem kellett volna őket eltaszítaniuk. Ekkor hallottam egy erdélyi öreg (közel százéves) bácsitól: „Hogy nevezheti egy ilyen párt magát magyarnak? A neve egy nagy hazugság, se nem magyar, se nem szocialista. A liberális párt őszintébb, legalább a nevében nem hazudja, hogy magyar.” Tudom, sokan felhördültek volna ezek hallatán, de az öreg székely bizonyára nekik is megismételné.
Nos, hát itt van az a törésvonal, ami Angliában, Franciaországban egyáltalán nincs, Németországban (az NDK miatt) pedig csak kismértékben. Az pedig, hogy ezt a Fidesznek tulajdonítják, szimpla rágalom. Talán a Fidesz az MSZMP utódpártja, óriási anyagi lehetőségekkel, köpönyegforgatókkal, az árusítás, a csalás sunyi fegyverével, öntelt, öndicsőítő vezetőikkel? Nem.
A két Magyarország csak akkor szűnhet meg, ha a szociáldemokráciát megcsúfoló balliberálisokat megállítják az ország csődjéhez vezető mély kátyú előtt. Ez a tétje az áprilisi választásoknak.

Magyar Miklós
Budapest