Bush kész a megelőző csapásra

Iraki nehézségei ellenére az Egyesült Államok továbbra is kész megelőző csapást mérni azokra az államokra, amelyek fenyegetést jelentenek rá nézve, s ezek közül Irán lehet a legveszélyesebb – idézett a The Washington Post a Fehér Ház egy új dokumentumából, amely az amerikai nemzetbiztonsági stratégia kérdéseivel foglalkozik.

A washingtoni lap előre közölt részleteket a nyilvánosságra hozandó dokumentumból. „Az iráni rezsim támogatja a terrorizmust, fenyegeti Izraelt, a közel-keleti békefolyamat kisiklatására, az iraki demokrácia szétzilálására törekszik” – áll a dokumentumban. A negyvennyolc oldalas jelentés előszavában George Bush amerikai elnök arról ír, hogy a diplomáciának elsőbbséget kell biztosítani a konfrontációk elkerülésére, de leszögezi, hogy Washington nem mond le a megelőző csapásról. Közben huszonhét év után először közvetlen diplomáciai kapcsolatfelvételt ajánlott Irán az Egyesült Államoknak. Ali Laridzsáni, az iráni nemzetbiztonsági főtanács titkára tegnap a teheráni parlament zárt ülése utáni sajtóértekezleten jelentette ki, hogy Abdel-Azíz al-Hakímnak, a legfontosabb iraki síita tömörülés, az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa (SCIRI) vezetőjének kérését teljesítve Irán kész tárgyalásokba bocsátkozni az Egyesült Államokkal az iraki problémák rendezése érdekében, elősegítve egy független és szabad iraki kormány megalakulását.
A december közepén megválasztott iraki parlament tegnapi alakuló ülésén a képviselők egyetlenegy lényegi kérdésben sem tudtak egyetértésre jutni, így nem dőlt el, ki lesz a miniszterelnök, illetve ki foglalhatja majd el a parlamenti elnöki posztot. Ibráhim al-Dzsaafari hajlandó lemondani abbéli szándékáról, hogy az új iraki egységkormány vezetője legyen, amennyiben az irakiak ezt követelik tőle – adta hírül tegnap a BBC. A jelenlegi ügyvezető kormányfő nyilatkozata a december közepén megválasztott parlament tegnapi alakuló ülése után hangzott el. Elemzők szerint az egységkormány megalakítása elé éppen Dzsaafari személye gördít akadályt: jelöltségét kevesen támogatják, sokan felelősnek tartják azért, hogy nem tett eleget az Irakban eluralkodott erőszak, a vallási felekezeti lázongás megfékezése érdekében. Az alkotmány értelmében ugyan a legnagyobb parlamenti frakció – vagyis a választásokon 128 mandátumot szerzett, az Egységes Iraki Szövetség néven tömörült irányzat – jelölhetett miniszterelnököt, azonban Dzsaafari kinevezése sokak nemtetszését váltotta ki. A síita vallású ügyvezető kormányfő véglegesítését nemcsak a szunnita felekezetűek (az ország lakosságának húsz százaléka) és a kurd kisebbség (17 százalék) nem támogatja, hanem a síiták egy része sem.