Eltemették Milosevicset

Szombaton este pozsarevaci családi házának udvarában eltemették Szlobodan Milosevics volt szerb és jugoszláv elnököt, aki egy hete halt meg a scheveningeni börtönben. Temetésén családjának tagjai közül senki nem jelent meg. A Moszkvában élő özvegye és fia nem tartotta biztonságosnak a hazautazást, lánya pedig nehezményezte, hogy a Markovics család házának udvarában temetik el apját, nem pedig Montenegróban, ahonnan származnak.

Már sötétedett, amikor Milosevics koporsóját a sírba bocsátották, miután felolvasták özvegye és fia utolsó üzenetét. Az egyházi szertartás a bejelentés ellenére elmaradt. A sír körül már csak legközelebbi munkatársai és a külföldi delegációk lehettek jelen, amikor hat óra tájban kőlappal befedték azt. A belgrádi szkupstina épülete előtt megtartott búcsúztatáson visszafogott becslések szerint is csaknem nyolcvanezren vettek részt, főleg idősebb emberek. Voltak, akik „Szlobó” nevét skandálták, Milosevics, Seselj, Mladics, Karadzsics – valamennyien hágai vádlottak – képeit hordozták, NATO-ellenes és Hága-ellenes transzparensekkel érkeztek, s kimondottan politikai beszédeket hallhattak.
A tömeg előtt szocialista és radikális párti politikusok éltették az elhunytat, ismét elhangoztak a milosevicsi időket idéző szólamok arról, hogy a Nyugat gyarmati megaláztatásra akarta kényszeríteni Szerbiát, a nemzet legjobbja pedig szembeszállt ezzel, felkelt a „nemzetközi imperializmus Góliátjai”, az Egyesült Államok és a NATO ellen.
*
Voltak olyanok is – kihallatszottak a tömegből –, akiknek nem tetszettek a Borisz Tadics elnök elleni durva jelszavak. A szocialista párt által szervezett nagygyűlés politikai célokat szolgált, üzenete pedig az volt, hogy folytatják Milosevics megkezdett művét. Ezt ígérték a szocialista és radikális szónokok, ezt üzente Scheveningenből barátjának a „világ legbánatosabb embere”, Vojiszlav Seselj. A Milosevics-rezsim valamennyi szabadlábon levő funkcionáriusa az emelvényen volt. Döbbenetes kép annak, aki azt hitte, hogy ilyen látványtól már megkíméli a sors. Egy pillanatra visszatért a múlt, minden rossz emlékével. Most ismét dicsőítette őt a nép éppen azon a helyen, ahol 2000. október 5-én elsöpörte hatalmát.
Állami tisztségviselő nem jelent meg sem a belgrádi búcsúztatáson, sem a temetésen. Tiszteket azonban lehetett látni annak ellenére, hogy megtiltották a részvételt. Igaz, nyugállományú tisztek voltak, ám rájuk is vonatkozik a tilalom, hogy nem ölthetnek egyenruhát. Külföldi delegációk nemigen voltak, csak néhány baloldali szervezet küldte el képviselőjét. Kivétel Oroszország. Ott volt ugyanis Szergej Baburin parlamenti alelnök, Gennagyij Zjuganov kommunista pártelnök és Leonyid Ivasev tábornok.
A belgrádi parlament elől fehér halottaskocsin vitték Pozsarevacra a zászlóval letakart koporsót. A tömeg megnyílt a kocsisor előtt, és a gyászoló tüntetők virágot szórtak a koporsót szállító járműre és az úttestre. Milosevics szülővárosában szintén tízezrek voltak a főutcán és a főtéren, itt is, mint Belgrádban, sokan érkeztek Szerbia más részeiből, még Boszniából is.
A belgrádi „gyásznagygyűléssel” párhuzamosan a szerb főváros központi terén, a Köztársaság téren több ezer fiatal gyűlt össze sms-ekkel megbeszélt találkozóra megemlékezni a Milosevics-korszak végéről. Soha több ne történjen meg ez Szerbiával, üzenték. Ugyanott egy másik, agresszív csoport is megjelent Milosevics képével, és hangosan skandálta Karadzsics nevét, s a srebrenicai áldozatokkal gúnyolódott. A rendőrség eltávolította őket, hogy meggátolja a nyílt öszszetűzést. A színes léggömbökkel „felfegyverzett tavaszvárók” azután sétáltak a városban, majd a Kalemegdánon egyszerre elengedték a ballonjaikat. Vasárnap újvidéki fiatalok Most már valóban vége van címmel tartottak rendezvényt. Bojan Kosztres vajdasági házelnök pedig Belgrádba utazott megkoszorúzni a Milosevics-rezsim áldozatainak sírját: Zoran Djindjicsét, Ivan Sztambolicsét, Szlavko Csuruvijáét.