Európa: hol a határ?

Jelentést nyújtott be Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke a parlament strasbourgi ülésén, amely sürgeti a bizottságot, hogy az Európai Unió bővítésével és belső integrációjával kapcsolatban vegye figyelembe az európai közvélemény jogos aggodalmait. A rendkívül óvatosan megfogalmazott jelentés felveti az unió befogadóképességének fogalmát, és felszólítja a bizottságot, hogy ez év végéig dolgozza ki azokat az elveket, amelyek meghatározzák az unió bővíthetőségének határait.
Elmar Brok felveti, hogy az alkotmány elfogadásával kapcsolatban kialakult patthelyzet „megakadályozza az uniót, hogy befogadókapacitását növelje”, és arra figyelmeztet, hogy az uniónak, mielőtt határozatot hoz újabb tagállamok felvételéről, megfelelő költségvetési eszközöket kell biztosítania, hogy az unió ezen országokra vonatkozó politikáját finanszírozni tudja. Azon országokkal kapcsolatban pedig, amelyek az uniónak perspektivikusan sem lesznek tagjai, a bizottságnak megfelelő szomszédsági kapcsolati elveket kell kialakítania. Itt minden valószínűség szerint elsősorban az Ukrajnával kialakítandó kapcsolatokról van szó. Brok azt is sürgeti, hogy az unió a leendő tagállamok felvételénél legyen hangsúlyos tekintettel a kisebbségek helyzetére (kisebbségek alatt mindenekelőtt a roma kisebbséget értve).
A bővítés, és ezzel együtt Európa határainak kérdése egyébként a most tavasszal kezdődő nemzeti lakossági fórumokon is hangsúlyos helyet foglal el. Az alkotmány elfogadásával kapcsolatos sikertelenséget látván ugyanis az unió vezetői elhatározták, hogy egy „reflexiós” periódust iktatnak be, amelynek keretében a következő uniós választásokig az egyes országokban különböző fórumokon vitatják meg, hogy mi az, ami nem tetszik az „európai népnek”. A vitára szükség is van, mert az Eurobarometer legutóbbi felmérése szerint az osztrákok, a németek és a franciák ugyancsak ellene vannak a bővítésnek, míg a Törökországnak már gyakorlatilag megígért tagságot az unió lakosságának 55 százaléka ellenzi, és csak 31 százaléka támogatja. E tekintetben az osztrákok a legelutasítóbbak, ahol 80 százalék ellenzi a török tagságot. Az osztrákok egyébként az unió egészével is igen elégedetlenek, csak 32 százalékuk tekinti úgy, hogy az unió jó dolog, vagyis ha a mai tudásuk alapján kellene uniós tagságukról dönteni, akkor nagy többséggel a „nem” mellett voksolnának. A további bővítés elutasítása növekvő tendenciájú, és ez az eredmény annak ellenére jön ki, hogy az Eurobarometer – miután politikailag nem korrekt közvélemény-kutatási eredmények közlése miatt egyszer már megütötte a bokáját – most mindent megtesz, hogy a válaszok politikailag korrektek legyenek, és ezt szem előtt tartva állítja össze a kérdőíveket. Emellett a média mindenkit szélsőségesnek nevez, aki a bevándorlás vagy a további bővítés ellen emel szót.
Kérdéses azonban, hogy az unió vezetői meddig hagyhatják figyelmen kívül a lakosság véleményét. Az e tekintetben sokkal több tapasztalattal rendelkező közép-európai kollégáik felhívhatnák a figyelmüket arra, hogy a lakossági vélemények tartós figyelmen kívül hagyása vagy a többség akaratával nem egyező politika kikényszerítése egy idő után politikai robbanáshoz vezethet, és akkor az is elvész, amit egyébként az európai együttműködésből meg lehetne tartani, ha ez az együttműködés Európa népeinek akarata mentén, nem pedig annak ellenében történne.