Hangzó Erdély

A N Y A N Y E L V Ü N K

Idén száz esztendeje született az Erdélyi magyar szótörténeti tár megalkotója és első hét kötetének szerkesztője, Szabó T. Attila. Nagy művéről már megjelenése után több mint kétszáz méltatás született nyelvészek, néprajztudósok, történészek, művelődéstörténészek, írók és irodalomtörténészek tollából. Nem ok nélkül való ez a tudományos munkák között szokatlan, széles körű siker és a szépirodalmi méretű példányszám. Szabó T. Attila valóban egyedülállót alkotott, amikor kidolgozta nagyszótárának koncepcióját.
A szótörténeti tárban a címben szereplő „erdélyi magyar” meghatározással a történeti Erdély nyelvhasználatára szűkítette le a nyelvföldrajzi határt. Az Erdélyi Fejedelemség a XVI. századtól hivatalos nyelvévé a latin helyett a magyart tette, ami a köz- és magánéletben a magyar nyelvű írásbeliség gyors terjedését eredményezte. Ebből a levéltárba került hatalmas és sokszínű anyagból, a magyar nyelvű erdélyi írásbeliség legkülönfélébb iratfajtáiból – fejedelmi levelekből, guberniumi rendeletekből, törvénykezési iratokból, számadáskönyvekből, falutörvényekből, birtok- és vagyonösszeírásokból, anyakönyvekből, tanúvallatásokból, céhiratokból, nemesi és jobbágylevelekből, naplókból, családi levéltárak missziliseiből – gyűjtött össze fél évszázados munkával Szabó T. Attila másfél millió szóadatot azok teljes mondat-, sőt szövegkörnyezetével együtt. Ez később még kiegészült néhány erdélyi történet- és emlékíró (Apor Péter, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Kemény János) munkáinak nyelvi anyagával.
S a végeredmény: az anyagból felhangzik a régi erdélyi magyar nyelv megannyi árnyalata a fejedelmi udvari stílus csiszolt fordulataitól a közéleti iratok hivatalos, a magánlevelek familiáris nyelvén át a tanúvallatások szókimondó beszédmódjáig. Kirajzolódik a magyar nyelv múltbéli arculata, az erdélyi városok és falvak mindennapos nyelvhasználata. Ez a gazdagság tehát a nem kizárólagos szakmai siker oka, amelyet Benda Kálmán történész az első kötet megjelenésekor ekként indokolt: „Eddigi nyelvtörténeti szótáraink megelégedtek az egyes szavak értelmének rögzítésével. Szabó T. Attila újítása és roppant nagy érdeme, hogy időben és helyileg pontosan meghatározott idézetei révén az élet egészére, elmúlt korok gazdasági és társadalmi viszonyaira, műveltségi körülményeire és gondolkozására is ablakot nyit… a magyar nyelvtudomány egésze is alighanem a legelőkelőbb helyek egyikét tartja fenn számára. De talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, jelentősége legalább akkora történeti, művelődéstörténeti vonatkozásban. Sokkal több, mint valamely általános értelemben vett szótár, nem is szótár már, hanem lexikon, az erdélyi, sőt az egész magyar nyelvterület eddigi legnagyobb művelődéstörténeti forrásgyűjteménye, enciklopédiája.”
Több mint három évtizede jelenik már meg az Erdélyi magyar szótörténeti tár. Egyetlen hosszabb, de igazolt szünetet tartott: a romániai diktatúra kilenc évig akadályozta az ötödik kötet kiadását. 2005-ben azonban már a tizenkettedik kötet hagyta el a nyomdát, a sorozat jelenleg a T betűnél tart. Az ötödik kötettől kapcsolódott be a munkába az Akadémiai Kiadó, 1997-ig a Kriterionnal, azóta a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesülettel közösen jelenteti meg a szótárt. Szabó T. Attila 1966-ban még egymaga fogott az első kötethez, amely végül 1975-ben jelent meg, a második kötet munkáit már az általa toborzott munkaközösség is segítette. Ők folytatják és teljesítik majd be Kósa Ferenc főszerkesztő vezetésével az alapító nyelvész életművét.
A jeles műnek már elkészült a „könnyebben forgatható” internetes változata is: az Erdélyi magyar elektronikus szótörténeti tár.