Legutóbbi tanácskozásukon megfedte Gyurcsány Ferenc a kamarát, mert nem áll a kormány gazdaságpolitikai tervei mögött. Egy köztestületnek feltétlenül le kell tennie a garast valamelyik oldalon?
– Az a fő baj, hogy a kamara szerepét és jelentőségét kevesen ismerik. Egy köztestület nem vállalhat fel semmilyen politikai szerepet, semmilyen irányba nem köteleződhet el. Hazánkban felfokozott a hangulat. A miniszterelnök ebben a kérdésben túlment azon a határon, ameddig el lehetett volna mennie. Szerintem már ő is megértette ezt, legalábbis feltételezem, hogy így van. A demokráciákban természetes, hogy a kamara elnöke és a miniszterelnök másként látja a helyzetet. Az igazi baj akkor lenne, ha sohasem lenne vita…
– Jelenleg a gazdaság szereplőinek elvárásai azonosak: mindannyian sürgős beavatkozást, reformokat, és az államháztartás rendbetételét sürgetik. A kialakult helyzetben ezek megvalósíthatók?
– Való igaz, a gazdaság szereplői között az elvárások tekintetében szinte közmegegyezés uralkodik. A problémákat egyformán látjuk, és a megoldásokra is hasonló válaszokat adunk. Három változat lehetséges. Az egyik, hogy az új kormány azt mondja, hogy nem csinálok semmit. Ennek nagy veszélye van, mert erre a befektetők idegesen reagálhatnak. A másik, hogy a következő kabinet érdemi reformokba kezd, de a társadalmi ellenállás miatt ezeket felszínesen, vagy egyáltalán nem hajtja végre. Ismerve a magyar valóságot, én ettől félek a legjobban. A harmadik út az, hogy a kormány nekiáll, és egy bizonyos szintig határozottan, ha úgy tetszik, az ellenérdekeket letörve viszi végig elképzeléseit.
– A kamarai tagvállalatok viszszajelzései alapján mi a legnagyobb gondja ma a magyar gazdaságnak?
– Az, hogy tulajdonképpen kettészakadt a makrogazdaság. Van egy rosszul működő állami szektor, és egy piaci elvek alapján működő magángazdaság. A másik probléma, hogy a gazdaság is kettős, mert van nagyvállalati kör, ami jellemzően multinacionális kézben van, exportra termel nagyon nagy hatékonysággal, és emiatt jól működik, és van egy kisvállalati kör, amely a túlélésért küzd. Ennek a kettőnek az átlaga jó, de ettől még a kicsik élettere zsugorodik.
– Az állam gyengélkedése előbb-utóbb komoly hatással lehet a magángazdaságra is.
– A magas államháztartási hiány az egész társadalom számára negatív következményekkel jár. A deficit ugyanis többek között hat a jegybanki alapkamatra. Az irányadó kamat pedig megjelenik a banki kamatokban, a különböző költségekben. Ha egy családi házat veszek, vagy autót lízingelek, esetleg a cégemnél bővítem a raktárt, a magas államháztartási hiány „megjelenik” az én kiadásaim között is.
– Meddig tartható fenn következmények nélkül a nagyvállalatok, valamint a hazai kis- és közepes vállalkozói szektor helyzete között feszülő ellentmondás?
– A hazai kis- és közepes vállalkozások többszörös nyomás alatt működnek. Ennek a felelőssége csak részben terheli a kormányt, ám enyhíteni tudna a helyzeten. Az egyik pressziót a globalizáció okozta hatások jelentik. A másik gond az európai uniós integráció. Ráadásul itt van a rosszul és drágán működő állam, amit a magas központi elvonásokon keresztül éreznek meg a cégek. Ez a három együtt már nehezen viselhető el. Egyébként az unióhoz korábban csatlakozott országokban is végbementek negatív folyamatok. Ilyesmi nálunk is várható volt, de hatásait alábecsültük. Ezért kellene egy olyan kormányzati politika, amely a mostani felzárkózási szakaszban segíti a vállalkozásokat.
– Remélhetőleg előbb-utóbb teljesítjük az euró átvételének pénzügyi feltételeit. A nagy kérdés az, hogy felkészült-e erre a gazdaság és a társadalom?
– Fel kell mérni az euró bevezetésének hatásait, ami kormányzati feladat. Ugyanakkor meg kell célozni a közös valuta átvételekor kívánatos árfolyamokat. Utóbbit alapvetően a tőkepiacok fogják kialakítani, de mi ezt is befolyásolhatjuk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az előttünk levők már bejárták ezt az utat, tehát meg tudjuk nézni, hogy mi történt. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy az előttünk járók más fejlettségi szinten vannak.
– Ismét a kamarai törvény módosítását szorgalmazzák. Segítené ez a szervezet munkáját?
– Egy jogszabály-módosítás hozzájárulhatna az európaibb kamarák létrejöttéhez. A gazdasági köztestületek máshol több száz év alatt alakultak ki. A francia kamara ötszáz éves, ott van egy szerves fejlődés, amiről Magyarországon nem beszélhetünk. Itt a rendszerváltás minden struktúrát szétzilált, amiket újra kell építeni. A fejlődést fel lehet gyorsítani, ha a kormány és a kamara között van egy bizalom, partnerség. Ez fontos eleme a magyar gazdaság fejlődésének.
– Öt éve önkéntes a kamarai tagság. Milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban?
– Pozitívak, ugyanis az önkéntes tagság megteremtette a kamara legitimitását. Csak az lehet tag, aki hisz abban, hogy kell ez a köztestület. Az fizet tagdíjat, aki egyetért azzal, hogy szükséges egy gazdaságszervező erő. Negyvenezer tagunk van, a gazdaság produktumának kétharmadát előállítókat képviseljük, ami nagyon komoly erő.
– Ezek szerint mégsem verte szét a kamarákat az önkéntes tagságról döntő Orbán-kormány, miként azt annak idején feltételezték.
– Kétségtelen, hogy az új forma megváltoztatta a rendszert, és a mai napig vitákat vált ki, mert az európai modellek, a francia, az olasz, a német és az osztrák kamarák a kötelező tagságra épülnek. A mi kamaránkat erősen meggyengítette a kötelező tagság megszüntetése, viszont megerősítette az, hogy aki tag maradt, valóban mögöttünk áll.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
