Mátrai hordó

K Ö N Y V E S H Á Z

Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján… szintén tizenkilenc. Akár kvízkérdés is lehetne, hogy mi az, amiből tizenkilencnek kellene lennie, de jelenleg csak tizennyolc létezik. Talán sokan kitalálták, hogy a kérdésre a megyei napilapok száma a válasz. Évekkel ezelőtt ugyanis megszűnt a Pest Megyei Hírlap, hazánk többi megyéjében azonban mindenhol működik megyei napilap.
Az öt kiadó gondozásában megjelenő lapok munkatársai pótolhatatlan, talán a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemlő missziót teljesítenek. A lapok újságírói sokszor – tegyük hozzá jogosan – érzik úgy, hogy „bármilyen érdekeset, jót írnak is, leírt szavaik nem jutnak túl még a megyehatáron sem”, éppen ezért „nem ismerik őket más tájak olvasói, de még az ott dolgozó kollégák sem”. Baktai György, a megyei sajtóból válogató kötet szerkesztője az olvasók szolgálatát szem előtt tartva azt tűzte ki céljául, hogy más megyék olvasói is bepillantást nyerhessenek egy adott terület és sajtóterméke életébe.
A Megyei tükör a sajtóműfajok széles palettájáról válogat: olvashatunk riportot, interjút, portrét, tudósítást, jegyzetet. A cikkeket színesíti a szerzők fényképes bemutatkozása és a fotósok alkotásai. Így nemcsak a megyék életét ismerhetjük meg az írásoknak köszönhetően, hanem az azokat bemutató újságírókat, fotóriportereket is. Kiderül, hogy hivatástudatuk és szűkebb pátriájuk szeretete erősebb, mint a tudat, hogy szavaik talán nem jutnak messzebb megyéjük határainál.
Nem lehetett könnyű feladatuk a válogatást végzőknek, hiszen több mint ötezer írás közül félszáz került be a kötetbe. Olyan műveket olvashatunk Baranyától Zaláig, amelyek az adott megyére vonatkoznak, de témáik súlyánál fogva akár az országos sajtóban is helyet kaphattak volna. A kötetnek köszönhetően kialakul egy sajátos országkép, amely az elmúlt esztendő Magyarországát és az újságírók által feltárt történéseket mutatja be: az ügynökmúltját vállaló pécsi férfit; a Dél-Afrikából hazatért, kalandos éveket megélt kunfehértói családot; a kisnyéki tanyavilágban élő Fazekas doktort vagy a munka nélküli komondort; a miskolci villamos sorsát; az algyői olajmező történetét; a székesfehérvári interaktív múzeum tervét; a csernobili katasztrófa radioaktív porától szennyezett vonatok tisztításának körülményeit Hegyeshalomban; a mátraiak tele hordóját és borbánatát; a Szelim barlang filmesek által történt megcsúfítását; a kaposvári megyés püspök iszlámról mondott gondolatait; a 850 ezer forintos gyógyszert; a Takler-féle regnumot; az állatok nyelvén beszélő vasi nyugdíjast; veszprémi családok fűtési gondjait; a nagykanizsai kínai kereskedőket.
A felsorolt írások témája igazolja a kötet szerkesztőjének szavait, amelyek szerint „a megyei lapok újságírói témaérzékenyek, bátran bírálnak, ha kell, de örömmel, lelkesítően írnak a követendő példákról, nemes cselekedetekről”.
A Megyei tükör írásait olvasva tehát megtudhatjuk, hogyan éltek Magyarországon az emberek, és milyen témák foglalkoztatták a megyei napilapok újságíróit 2005-ben. Érdemes visszatekinteni az elmúlt év írásaira, hiszen ezek ma is aktuálisak lehetnek, talán azért, mert „maradandó értéket képviselnek”.
(Megyei tükör Baranyától Zaláig. Félszáz történet a magyar vidékről. Szerk.: Baktai György. A Sajtóvilág külön kiadványa, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)