Önéletrajzot írok

Kisebbik lányom felvételire készül. Két hete az egész család a jelentkezési lapokon dolgozik, egyesült erővel próbáljuk kitölteni. Nem egyszerű dolog. Eddig azt hittem, a személyi jövedelemadó-bevallásnál nincs bonyolultabb szertartás. Van. „A” lap, „B” lap, iktatószám, emelt szintű, osztatlan BA meg AB, a vércsoportot kérjük az okmánybélyeg hátán feltüntetni, a csekkeket a homlokunkra ragasztani, a felragasztott csekkek csak akkor érvényesek, ha azonosító számaik megegyeznek az intézmény karainak száma osztva a beadott jelentkezési lapok számával. Mellékelni kéretik iskolai bizonyítvány, gimnáziumi ellenőrző könyv, nyelvvizsga-bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány, születési bizonyítvány, házassági anyakönyvi kivonat, arcképes madárinfluenza-igazolvány, mindezen bizonyítványok eredetiségét igazoló hatósági tisztiorvosi bizonyítvány száj- és körömfájásról. És önéletrajz.
Na de mégis miféle önéletrajza legyen egy tizenhét éves gyereknek? Született, apja-anyja, óvoda, általános iskola, középiskola, érdeklődési kör, szabadidő. Slussz! Nem?
Ezt nem lehet ilyen hebehurgyán. A gyerek sorsáról van szó. Az Edinának például beírta a papája, hogy Oxfordban tanult az édesapja. Angolt. Két hétig. Nyáron. 1927-ben. A Krisztinának meg beírták, hogy megnyerte az iskolai főzőversenyt.
És mindez számít valamit, kérdezem hitetlenkedve.
Rosszat nem tehet.
Na jó, kiscsibém, lássuk azt az önéletrajzot. Mire is jelentkezel? Anglisztikára? Mi az, hogy anglisztika? Földigiliszta. Annak legalább van értelme. Ahogy mondani szokják. Na jó. Vegyük komolyan. Kezdjük az elején. Írjad. Ekkor és ekkor születtem Budapesten, az Angol utcában. Mi? Dehogy fognak utánanézni! Most az X. Y. gimnázium angol szakos tanulója vagyok, szorgalmam gyümölcseként az idén nyáron középfokú C típusú nyelvvizsgát tettem. Mi? Nem írod le, hogy szorgalmad gyümölcse? Miért nem írod le? Jó, mindegy. Gyerünk. Leghőbb vágyam, hogy angol tanulmányaimat elmélyítsem, ezért most a felsőfokú nyelvvizsgára készülök. Mi ciki? A leghőbb vágyad? Dehogy ciki! Mit tudod te, mi kell ezeknek! Na, erissz! Rittyentek én olyan önéletrajzot neked, hogy kettéáll a fülük. Majd én megcsinálom. Írtam én már elég önéletrajzot. Lássuk csak. Szüleim szerint igazi nyelvtehetség vagyok, amit az is igazol, hogy meg tudom érinteni a nyelvemmel az orrom hegyét. Kedvenc ételem az angolna. A tavalyi tanévben iskolai cserediákprogramon vettem részt. Svédországban. Viszont kedvenc filmem az Angol beteg. Édesanyám is szoros kapcsolatban áll a nyelvekkel. Fül-orr-gégész szakorvos. Mindennapi eszköze a spakni, egy keskeny kis lapocska, amivel lenyomja bárkinek a nyelvét, és így meg tudja állapítani, hogy milyen fejlett a nyelvérzéke. Édesanyám szerint én igazán kitűnően fejlett nyelvérzékkel rendelkezem. Szeretem a latin-amerikai prózát, különösen Bulgakovot és Dosztojevicset, akiket – bár nehézségekbe ütközik a mi kis városunkban megszerezni őket eredetiben – csakis angol nyelven olvasok. Fejlett botanikai érzékem már kicsiny koromban rám ragadt, kiváltképpen az angolkertek váltanak ki belőlem lenyűgöző hatást. 2002 nyarán kétszer is jártam a vácrátóti arborétumban, egyszer pedig a vidámparkban (apukám szerint ezt régen angolparknak hívták). Kedvenc kutyám az angol agár, az angol pitbull, az angol dán dog és az angol német juhász. Szetterben csakis az északírt szeretem. Skót whiskyben mindegy. A 2003-as nyári szünidő alatt a Budapesti Állat- és Növénykertben vállaltam nyári munkát, a rovarházban a pókokat meg a skorpiókat és egyéb förtelmes jószágokat kellett volna etetnem, de én mindig csak a Harry Pottert bújtam, amely egy angol szerző műve, és én már akkor is a felvételire készültem. Kedvenc hangszerem az angolkürt. Különben nálunk ez családi hagyomány. Nem az angolkürt, hanem hogy az egész család bolondulásig anglomán. Édesanyám kislány korában az angolkisasszonyoknál tanult majdnem, édesapám viszont, szülei legnagyobb örömére, már egészen pici gyermek korában angolkóros volt. Egyszerűen falta a betűket. Az angolnyakú pulóvereket azért szeretem, mert benne van a szóban, hogy angol, és könnyen átfér rajta a fejem. A vécénk is angol, hálásak vagyunk Angliának, mert a nem angol vécék büdösek és teli vannak pókokkal. Apukám kedvencei az angol sörök, bár nagyon rossz ízűek és drágák. Engem sok minden érdekel, nyitottan állok az élet kapujában, de a legjobban az angol nyelv és az angolszász kultúra vonz, mint a Rolling Stones, amelyről kevesen tudják, hogy ördögszekér, vagy Britney Spears, akinek a nevében is benne van, hogy brit, ráadásul egy kék szemű szuronyos hal. Az uralkodócsaládok közül a kedvencem az angol királynő, mindent kivágok róla és beragasztom egy nagy spirálfüzetbe. Kutatásaimat a jövőben szeretném kiterjeszteni a herendi porcelánra is, mert Viktória királynő bevezette ezt a magyar unikumot a Windsor-palotába, és annyira megbecsülte magyar étkészletét, hogy ötven éven át esténként Albert herceggel vacsorázott. Mindenképpen ilyen irányban szeretnék tovább tanulni. Legkedvesebb sportom a futball, mert a lest ugyan nem értem, de angolok találták ki, tehát biztosan igazuk van. Minden év november 25-én engesztelő gyertyát gyújtok a londoni hat–hármas erőszaktétel emlékére. Kedvenc csapatom sokáig a Real Madrid volt, de aztán megtudtam, hogy az nem angol, azóta inkább a Beatlesnek szurkolok, bár tudom, hogy ők meg liverpooliak. Kedvenc ételem a virsli, mert úgy tudom, az lókolbászból van, és az apukám szerint az angolok sokat tettek a lovakért, például ilyen az epsomi derbi, ahol valóságos ménesek cserélnek gazdát. Szeretem az angolokat, mert a mi nyelvünkben angolosan távozni annyit tesz, mint észrevétlenül elillanni, vagyis hogy „to take a French leave”, ami egy jó példa arra, hogy az angolok is csak emberek, meg hogy hogyan lehet a kölcsönös előítéletek ellen harcolni. Az anglikán egyházról szinte semmit sem tudok, de igen nagy szeretettel gondolok rá, valahányszor eszembe jut. Az angolszalonnát is kedvelem (I like it), de ezt már nem is merem bevallani, mert elfogultnak tűnhetek, vagy még felmerül valakiben, hogy szótárból másolom a szavakat, ami egy marhaság, mert akkor nem hagytam volna ki az Angola, angolkeringő, angolszász szócikkeket. Remélem, ennyi is elegendő ahhoz, hogy visszafogott soraim mögül kivilágoljék az angolszász civilizáció és kultúra iránti olthatatlan szomjam. Ezért hát a nagy angol költő szavaival most le is zárom szerény önéletírásomat (autobiography): „Antes de que te cases mira lo que haces”, vagyis hogy, mielőtt házasodsz, jól nézd meg a lovad.