Románia erős embere

Csütörtökön – Szász Jenő polgármester meghívásának eleget téve – Székelyudvarhelyre látogatott Traian Basescu román államfő. Rendkívül érdekes az érv is, amiért az ünnep után egy nappal érkezett a székely anyavárosba. Az elnök újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, azért nem jött korábban, mert tudatában van annak, hogy a gépkocsikonvoj megjelenése, valamint az elnöki jelenléttel járó protokolláris kötelezettségek (a román himnusz eléneklésétől a zászlókig) igencsak megzavarták volna a magyarok ünnepségét. Basescu megköszönte Szász Jenőnek, hogy a polgármester tartotta a szavát, és rendbontás nélkül, az előzetetes megbeszélések szerint zajlott a nagygyűlés, és ezért természetes, hogy ő is betartotta a látogatásra tett ígéretét.
Március tizenötödike kapcsán más is történt Erdélyben: a román kormány által szétküldött közlemény szerint Calin Popescu-Tariceanu kormányfő telefonbeszélgetést folytatott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel (akinek üzenetét több erdélyi városban kifütyülték). Beszélgetésük során mindketten egyetértettek abban, hogy a két ország között lévő stratégiai partnerséget nem szabad ezen a napon „extrém erők” megnyilvánulására használni. A miniszterelnökök elutasítottak minden olyan szélsőséges megnyilvánulási formát, amely esetleg alkotmányba ütközőnek nyilvánítható, de Gyurcsány Ferenc azt is kijelentette, hogy a magyar kormány nem szándékozik beleavatkozni Románia belügyi problémáiba.
Az RMDSZ központi rendezvényén, Kézdivásárhelyen nagyságrendekkel kevesebben vettek részt, mint a székely nagygyűlésen. Míg Udvarhelyen még a román sajtó szerint is meglehetősen visszafogott, józan beszédek hangzottak el, Markó Béla RMDSZ-elnök és miniszterelnök-helyettes meglehetősen radikális beszédet tartott, arra szólítva fel a tömbmagyar vidéken élő román hivatalnokokat, hogy tanuljanak meg magyarul, mert magyar kenyeret esznek. A százezres magyarságú Marosvásárhelyen az RMDSZ által szervezett ünnepségen az Udvarhelyi Híradó tudósítása szerint mintegy kétszázan vettek részt, miközben a harmincezres Udvarhelyen a sajtóorgánumok tizennégyezer és húszezer közé tippelték az ünneplők számát.
A székelyek autonómiájáért kiálló nagygyűlésen Szász Jenő világosan kifejtette: Erdély, Székelyföld és Csángóföld magyarjainak a szabadság a román jogállamiság keretei között megvalósuló európai autonómiát, azaz területi és személyi elvű önrendelkezését jelenti. Az erdélyi magyarok a román állam polgáraiként és a magyar nemzet tagjaiként egyaránt hozzájárultak Magyarország és Románia eredményes euroatlanti csatlakozásához, térségünk biztonságához és nyugalmához, rendületlenül bízva a párbeszéden nyugvó békés politikai megoldások erejében, bízva a szülőföldjükön egyenlő méltósággal élhető élet lehetőségében. A polgármester új párbeszédet javasolt a közös jövőről a román honfitársakkal és politikai osztállyal. Szerinte nem megalkuvásra, hanem őszinte és tiszta beszédre, egyenes cselekedetekre van szükség.
Basescu gesztusa és Szász Jenő beszéde jelzi: átalakulóban vannak a politikai erővonalak Erdélyben, Bukarest immár nem kizárólag az RMDSZ-szel akar és tud a román–magyar viszonyról tárgyalni. A kérdést akkor értjük meg teljes mélységében, ha egy gondolat erejéig foglalkozunk a román belpolitikával is. Az elmúlt napok eseményei alapján úgy tűnik, Traian Basescu elnökké választásával lejárt a jelenlegi román politikai elit szavatossága. A rendszerváltást követő legnagyobb kádercserének lehetünk szemtanúi. Szerdán lemondott a képviselőház elnöki, valamint a legnagyobb ellenzéki párt ügyvezető elnöki funkciójáról Adrian Nastase, az a politikus, akiről tavaly sokáig úgy tűnt, hogy ő fogja megnyerni az elnökválasztást. Így múlik el a világ dicsősége: nemrég még valószínű volt, miniszterelnökből köztársasági elnökké avanzsál, most az a legfőbb gondja, hogy ne csukják le a „Tamara nagynéni ügyként” ismertté vált korrupció miatt.
Az egykori hajóskapitánynak sikerülni látszik az, amibe a korábbi jobboldali elnök, Emil Constantinescu belebukott: felszámolja a régi rendszer embereiből kialakult hálózatokat. Constantinescunak nem volt meg ehhez a kellő politikai ereje és főleg a hátországa: ahogy a mandátuma végén keserűen fogalmazott, őt az egykori szekusokból álló román hírszerző szolgálat buktatta meg. Basescunak – úgy tűnik – itt is vannak emberei, ezért tankként csörtet végig a bukaresti eliten, és fenekestül felforgatja a becsontosodott viszonyokat. Ami pedig nagyban történik Bukarestben, az kicsiben jelentkezik az erdélyi magyar környezetben is: az RMDSZ rugalmatlan és elbalkániasodott csúcsvezetése nem érezheti magát biztonságban. A leggazdagabb magyar, a szenátorság mellett másodállásban dollár tízmilliókat összeharácsoló Verestóy Attila körül is szorul a hurok – erős emberét, az állami vagyonalap egykori igazgatóját már letartóztatták.
A különböző ünnepségeken részt vevők száma is azt bizonyítja, hogy az elitcsere igénye az erdélyi magyar közösségben is megfogalmazódott. Az RMDSZ elvesztette a tömegek bizalmát, azt a kritikus tömeget, amely a választások idején a jogos elégedetlenség ellenére bevitte őket a hatalomba. Kifulladt a tizenhat éves folyamat, mely során tucatnyi esélyt szalasztott el Markó Béla a kiegyezésre és az érdekek megfelelő képviseletére. Úgy tűnik, az embereknek elegük van a kijárásos, lepaktáló politikából.
A hangulatváltás a román sajtóban is megtörtént. Az Adevarul tegnapi vezércikke Az emberszámba vétel joga címet kapta, és arról szól, hogy a székely anyavárosba érkező elnöknek tengelyszaggató gödrökön kellett átautóznia a különben komoly turisztikai potenciálú Székelyföldön. A szerző szerint az RMDSZ potentátjai rátették a kezüket a különböző forrásokra, és személyes vagyongyarapodásra használták fel a lehetőségeiket, miközben a székely falvak lakói szegénységben és a világtól elzárva élnek. A párt a hatalomban maradás érdekében mindenkivel szövetkezett, csak a saját választóival nem, és ez vezetett a politikai alternatíva kialakulásához. A román elnök áttörte a kiszorítottak köré vont kommunikációs falat, emberszámba véve azokat a romániai magyarokat is, akiket nem szeret az RMDSZ csúcsvezetése.
Basescuról tudni kell, hogy patrióta, ám roppant gyakorlatias politikus. Konok, és nehezen felejt: nyilván emlékszik még arra, hogy az RMDSZ a választások idején az utolsó pillanatig Adrian Nastasét és a kommunista utódpártot támogatta, hogy aztán a hatalomba kerülés érdekében a voksolás után gyorsan átálljon a másik oldalra. Basescu patrióta, de nem kirekesztő: az ország új helyzetéhez igazodva egy lassan kialakuló európai térben keres új partnereket, miközben otthon megpróbálja felszámolni a régi, korrupt politikai rendszert. Új minőséget jelent a Balkánon: következetesebb, elvekhez hűbb kapcsolatot lehet fenntartani vele. Szász Jenő és az általa vezetett Magyar Polgári Szövetség ehhez jó partner lehet, hiszen elveiket nem kell becserélniük személyes előnyökre. Változhat a román–magyar viszony is. A diplomatikus semmitmondás ideje után eljöhet a gyakorlatias cselekvés kora. Basescu Románia erős embere lesz várhatóan még egy cikluson át – ehhez habitusa és az ottani politikai rendszer is megteremti a szükséges feltételeket. Ha ezt a helyzetet felismeri Magyarország, és Budapesten is egy patrióta, következetes kormány alakul, minden adott az új román–magyar együttműködéshez. Ebben az esetben megoldható egy nyolcvan éve megoldatlan kérdés: a székelyek által igényelt, az európai normákhoz maradéktalanul igazodó közösségi autonómia.