A lisszaboni stratégia számos gazdasági célkitűzést fektetett le, s ezek még a fejlett nyugati uniós tagállamok számára is óriási kihívást jelentenek. Hazánk jelenlegi gazdasági helyzete aligha teszi lehetővé a dokumentumban meghatározott célok végrehajtását.
– Magyarország számára a lisszaboni stratégia eddig sikertelen. Hiszen annak jóváhagyásakor, 2000-ben az Európai Unió politikusai úgy gondolták, hogy 2010-re az EU lesz a világ legnagyobb össztermékét előállító közössége, amely megelőzi még az USA-t is. Ez a törekvés nem sikerült, még a csatlakozó országok teljesítményével sem. Európa jelentősen lemaradt az Egyesült Államok gazdaságához képest. Sőt, az új vetélytársak – például Kína, Oroszország és India – hihetetlen lendületet produkálnak. És azért több, mint érdekes, hogy ez a stratégia nem valósul meg… Egy gazdagodó környezetben a magyar gazdaság is sokkal dinamikusabban fejlődhetne, nagyobbak lennének a pénzügyi fejlesztést támogató alapok, amelyeket el lehetne nyerni. Ha nincs pénz, nincs pénzügyi alapja a szolidaritásnak.
– Az EU gazdasága sem úgy fejlődik, mint az elvárható lenne. A kétszázalékos növekedési ütemmel nem fogjuk be sem az USA-t, sem Japánt. Nem lehetne jobban felpörgetni a vén kontinens szekerét?
– Véleményem szerint Európának sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelnie a termelésnek. Ráadásul az a tudásalap, amit Európa célul tűzött ki, felettébb tévesen lett értelmezve. Egyáltalán nem biztos, hogy még több bölcsészre, esztétára van szükség, hanem több mérnökre, autószerelőre vagy éppen esztergályosra. Tehát a tudásalapnak az egész társadalmat át kell fognia, a termelésnek és a munkának vissza kell hogy jöjjön a becsülete. Az a baj, hogy nem eléggé motiváltak a fiatalok, a pályakezdők. Ugyanakkor a 2004-ben csatlakozott uniós országokban sokkal motiváltabbak a fiatalok, ebből adódóan Kelet-Európában nagyobb lesz a gazdasági növekedés.
– Hazánkban az okozza a gondot, hogy nagyon alacsony az aktivitás a munkaerőpiacon. 1990-ben például 1,5 millió állás tűnt el az országban. A mutató most sem kedvező, hiszen a tízmilliós országban alig négymilliónyian dolgoznak. Magyarán kevesen adóznak, kevés pénz folyik be az államkasszába. A lisszaboni stratégiának 70 százalékos a foglalkoztatási szintje. Ez mikorra érhető be?
– Szerintem azért, mert valaki nem jelenik meg a statisztikában, attól még létezik, dolgozik, de mit csináljon egy ország? Magyarországnak rossz a stratégiája. Miért dolgoznék, ha 30 éves koromig ingyen tanulhatok az adófizetők pénzéből? Emellett a magyarok híresek arról is, hogy különböző módszerekkel (például rokkantsági alapon) előbb kerülnek nyugdíjba. Nálunk az unióhoz képest többszörös a rokkantak száma, ami a valóságban nem igaz. Valószínűleg dolgozik valahol az az 1,5 millió ember, aki dolgozhat – vagy a szürke-, vagy a feketegazdaságban. Ennek a kifehérítését csak alacsony adóval és érdekeltségekkel, nem pedig büntetésekkel lehet megoldani. Az unió miért tűzte ki stratégiai célként a magas foglalkoztatási arányt? Mert ha felbomlanak a családok, nincs egészséges szaporodás, vagyis az eltartottak száma, tehát a nyugdíjasok és a gyerekek száma meg fogja haladni a munkavállalókét – és az tragédia. Az unió bővítésének egyik alapvető célkitűzése ez volt. Azt gondolom, hogy ezekre a problémákra Magyarországon is oda kell figyelni. Kell a gyerek, kell a fizikai munkás. Nem tartható az az arány, hogy egy fizikai munkásra több diplomás jut. Ha túl sok az okos és kevés a szorgalmas, akkor általában nem születik eredmény.
– Gyakran érezzük ebben a posztszocialista blokkban, hogy másodosztályú uniós tagok vagyunk. Ebben a szituációban az uniós irányelvek, jelesül a lisszaboni stratégia jogos követelmény-e az EU részéről?
– Ugyan ellopták tőlem a gondolatot, de én még 1989–90-ben, a rendszerváltás legelején – amikor mindenki arról beszélt, hogy Európai Unió tagjai leszünk – mondtam, hogy bizony, mindenki vegye tudomásul, ott nem a díszlépcsőn fognak minket fogadni, hanem a cselédlépcsőn kell bemenni. Vagyis mi lépünk be az elitklubba, és nem fordítva. Nem szabad tehát elfelejteni: nem mi szabjuk a feltételeket, és csak munkával és teljesítménnyel tudunk tekintélyt kivívni. Jogos az EU részéről, hogy amíg mi több pénzt kapunk az uniótól, mint amennyit befizetünk, mert nem olyan jó a teljesítményünk, addig tudomásul kell venni, jogosan, de nem kimondva: mi másodosztályú tagok vagyunk. Ha egyszer olyan teljesítményünk lesz, hogy több lesz a befizetésünk, akkor nagyobb lehet a hangunk. Nekünk élni kell a lehetőséggel, nem pedig keseregni. Vagy tenni ellene.
Célfrissítés. A lisszaboni stratégia 2000-ben azért készült, hogy az EU a világ legversenyképesebb térségévé váljon. A közösség a múlt évben aktualizálta a lisszaboni célokat. Ezek három területre koncentrálnak: a versenyképesség további erősítésére, az évenkénti legalább háromszázalékos gazdasági fejlődésre, illetve arra, hogy a közösségben 2010-ig legalább hatmillió új munkahely létesüljön.
origo.hu
Ferencz Orsolya: Magyarországnak is komoly figyelmet kell fordítania az űrszektorra
