Védőfal

Közérdek, hogy a régészeti, műemléki és részben természeti szempontból védett, régészetileg nagyrészt feltáratlan Óbudai-sziget értékei megmaradjanak. Erre is garanciákat kell adnia – hosszú távra – az új szabályozási tervnek, amelynek közigazgatási egyeztetése befejeződött.

Amint arról már hírt adtunk, az Álomsziget Kft. óriásberuházást tervez az Óbudai-szigeten. Szállodákat, konferencia- és wellnessközpontot, jachtkikötőt és szórakoztató létesítményeket akar építeni a déli szigetcsúcson. A sziget északi része, a városi park háborítatlan marad.
Hogy hol milyen funkciójú, méretű épületeket lehet elhelyezni, azt a települések, kerületek szabályozási terve (itt: KSZT) határozza meg – kötelező érvényű rendeletként. A régi részletes rendezési tervek 2003 végén lejártak, az újak elkészítése időbe telt.
Budapest III. kerületének önkormányzata 2003-ban jelezte a fővárosi önkormányzatnak, hogy az új KSZT-ben csak a réginél sokkal mérsékeltebb beépítést tart elfogadhatónak. Amikor kiderült, hogy az ÁPV Rt. el akarja adni az 1991-ben létrehozott Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. többségi állami üzletrészét, arra kérték az ÁPV Rt.-t, hogy a privatizációs eljárást csak az új szabályozási terv elkészülte után zárják le. Szabó Magdolna, a III. kerület alpolgármestere az ÁPV Rt. vezérigazgatójának 2003-ban írott levelében hangsúlyozta: „a területért közigazgatási szempontból felelős önkormányzatként a közösségi és összvárosi érdekek képviseletében” kívánják megalkotni az új szabályzatot. Tekintettel arra, hogy „ilyen egyedi, nagy értékű területnek, mint a sziget egésze, közfunkciókat kell szolgálnia”. A privatizációt ennek ellenére sietve végrehajtotta 2003-ban az ÁPV Rt.
Ezért 2003. szeptember 24-én a III. kerületi önkormányzat változtatási tilalmat rendelt el a volt hajógyár területére. A tilalom három évre szólt, tehát az idén szeptemberben lejár. Ezért is nagyon fontos, hogy elkészült az Óbudai-sziget új szabályozási terve (Mű-hely Rt., Nagy Béla).
A Mű-hely Területfejlesztő és Tervező Részvénytársaságot még az Óbudai-sziget hajógyári területének privatizálása előtt bízta meg a főváros a sziget új szabályozási tervének elkészítésével. (Ez az iroda készítette az 1993-as rendezési tervet is.) Azért származik a megbízás a fővárostól, mert fővárosi szintű szabályozást igénylőnek minősített, különlegesen fontos területről van szó.
Óbuda területén található a római kori Pannonia Inferior provincia székhelye, Aquincum. Az óbudai Kisszigeten kezdte építeni palotáját és a hozzá tartozó hatalmas palotanegyedet még helytartóként a későbbi Hadrianus császár. A Nagyszigeten épültek ki a kormányzó székhelyét védő katonai létesítmények. Az egész szigetet utak hálózták be, és hidakon át vezettek a Duna túlsó oldalán lévő őrtornyokhoz és erődökhöz. Régészetileg védett az öböl, ahol megtalálták a római kori kikötő maradványait. A szigeten áll a Széchenyi István által támogatott hazai hajógyártás történetét idéző számos védett műemlék épület is. Az egésznek együtt van igen nagy jelentősége mint a főváros, az ország, Európa örökség- és tájvédelmi szempontból különleges kincsének. (A szigeten 135 állatfaj él, közülük 121 védett, 89 fát egyedi védelemre javasoltak a szabályozási tervben.)
A most elfogadásra váró – a korábbinál lényegesen kisebb beépíthetőséget engedő – szabályozási terv szakmai egyeztetések során alakult ki. Korábbi változatát tavaly részletesen megvitatta a Fővárosi Tervtanács (2005-ben Szentpéteri Márton számolt be róla az Építészfórumon), az idén év elején véleményt mondott róla a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH). A KÖH Felügyeleti Igazgatósága 2006. január 30-i levelében írta meg észrevételeit és a változtatásokra vonatkozó javaslatait Sipos Gábornak, a III. kerület főépítészének. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a KSZT szellemében megvalósuló beruházáshoz kapcsolódó majdani régészeti feltárássorozat a Nagyszigetnek elsősorban a helytartói palotával szemben fekvő területén hozhat felszínre olyan emlékeket (a palota védművei, védőfal bástyákkal, utak, gazdasági épületek), amelyek összessége és eredeti összefüggésben való bemutatása esetleg szükségessé teheti az elkészült szabályozási terv módosítását. Ezért azt javasolja, hogy az érintett területen még a beruházások megtervezése előtt végezzék el a régészeti feltárásokat. Azok ugyanis alapvetően befolyásolhatják az építés helyét. Olyan területre, ahol bemutatásra, védelemre érdemes emlék kerülhet elő, nem szabad építeni.
Befejeződött a szabályozási terv közigazgatási egyeztetése, az egyeztetések során kialakult legutolsó változat elfogadásra vár. (Ebben már a tízezerről 3500 fős befogadóképességűre csökkentett konferencia-központ szerepel.) A közeljövőben először a vétójoggal rendelkező Fővárosi Közgyűlésnek kell nyilatkoznia arról, hogy egyetért-e a tervvel, ezután dönt róla a III. kerületi önkormányzat.
A törvény előírja, hogy a lakossággal ismertetni kell a tervet „a helyben szokásos módon”. A kerületi főépítész arról tájékoztatta lapunkat, hogy erre hamarosan sort kerítenek. (Hogy mikor, azt a polgármesteri hivatal honlapján, valamint az Óbuda című lapban közzéteszik, és mi is hírt adunk róla.) Tekintettel arra, hogy kiemelt figyelemre érdemes területről van szó, a kerületi önkormányzat felkéri a tervezőt, hogy ő mutassa be a szabályozási tervet az érdeklődőknek.
Ha ezt a tervet elfogadják, a beruházónak szerződést kell kötnie a Budapesti Történeti Múzeummal a régészeti feltárásokra. Az építkezést a törvény szerint a majdani érvényes építési engedély birtokában (régészeti és műemléki védettségű területről lévén szó, ezt a KÖH adja ki) csak akkor kezdheti el az építtető, ha a régészek átadták a terepet.
Nemzetközi figyelemre számíthat az ásatás, hiszen az örökség- és tájvédelmi szempontból egyaránt rendkívüli jelentőségű Óbudai-szigetnek Európában nincs párja, és régészetileg nagyrészt még feltáratlan. A szigetre mint egészre kell figyelni – ezért nem szerencsés, hogy vele összefüggésben többnyire csak a nyaranta ott megrendezett fesztivált vagy a Hadrianus-rezidenciát, netán a laikusoknak oly kedves „palotarekonstrukciót” szokás emlegetni.
„A római helytartó palotája, amely itt a kérdés központjának látszik, bár római kori örökségünk legfontosabb, legszebb emléke, az egész szempontjából mégiscsak a gomb. De ki törődik a kabáttal, az egészszel?” – idézzük ismét az új szabályozási tervhez korábban készült örökségvédelmi tanulmányt.
A kerületi főépítész hangsúlyozza, hogy a szabályozási terv szakmailag megalapozott, és közérdekű fejlesztésekkel párosul, éppen az a célja, hogy az egésszel törődjön. Elkészítésekor az volt a kiindulópont, hogy hosszú távra tegye lehetővé a sziget régészeti, műemléki és természeti értékeinek megőrzését, védelmét.