Veszni hagyott uniós pénzek

Igencsak nehéz helyzetbe hozták magukat az EU új tagállamai, hiszen míg a decemberi brüsszeli csúcson szinte késhegyig menő vita folyt néhány ezreléknyi többlettámogatásért, addig a 2004 és 2006 között rendelkezésre bocsátott pénzeknek ugyanezen országok csak igen kis részét voltak képesek lehívni. Magyarországnak különösen nincs oka büszkélkedni.

Harmincmilliárd euró. Ez az a pénzösszeg, amivel az Európai Parlament jó esetben még meg tudja emelni a tanács által múlt decemberben Brüsszelben elfogadott büdzsét. A tagállami hozzájárulásokból kialakuló százalékarány egy felső határt jelöl, a cél pedig az, hogy az érintett országok lehívásaik során minél inkább megközelítsék ezt az értéket.
Csakhogy a strasbourgi honatyák ma már úgy tűnik, korántsem annyira elszántak, mint három hónappal ezelőtt. Tudják, kétszer ad, aki gyorsan ad, ráadásul senki sem szeret szélmalomharcot vívni. „Az EP számára nem elfogadható az összeg” – csengenek még vissza sokak fülében Joseph Borell szavai, ám a határozott házelnök spanyol nyelven tett decemberi kijelentése igencsak más megvilágításba kerül a bizottság friss pénzügyi kimutatásának fényében.
Kiderült ugyanis, hogy a tíz újonc tagországból idáig nem akadt olyan, amelyik a 2004–2006 között rendelkezésére álló strukturális alapokból a kifizethető pénzeknek akár csak a harmadát is lehívta volna. Szlovénia és Észtország 28,8 százalékkal éllovas, Magyarország pedig a középmezőny hátsó részén kullog a maga 22,5 százalékával.
*
Az összeg a 2004-ben kifizetett 10 százalékos előlegből és a 2005-ös 12,5 százalékos teljesítésből áll öszsze. Sovány vigasz, hogy a régi tagok helyzete sem túl fényes, Luxemburg és Hollandia például ötven százalék alatt maradt. Az ellenpélda Írország és Ausztria: ők a lehívható pénzek háromnegyedét már zsebre tették. Utóbbi négy országot azonban valószínűleg kár is összehasonlítási alapként emlegetni, függetlenül attól, melyikük mennyire bánt ügyesen a közkasszával.
Gyakorlóév – mondták 2004-ben Budapesten, ezzel próbálva elsimítani a hibás politikai manőverekből eredő kellemetlenségeket. A rákövetkező évben a „csoda” ismét elmaradt. S ami talán a talán legmegdöbbentőbb tény: a 2006-os esztendőben az eddigi lehívások során nálunk valamivel jobban teljesítő Lettország mellett Magyarország az egyedüli, amelyik eddig egyetlen centhez sem volt képes hozzáférni.
Az ügyetlenkedés nehéz helyzetbe hozza a képviselőket, hiszen nem egyszerű feladat úgy több pénzért lobbizni, hogy közben a rendelkezésre álló összeggel sem tudunk gazdálkodni – mondja Surján László. A képviselő ízléstelennek tartja, hogy a miniszterelnök és a kormány egyéni sikerként tünteti fel az eredeti brit (akkori soros elnöki) javaslathoz képest elért előrelépést, hiszen „az közös munka eredménye volt”.
A Pénzügyminisztérium ráadásul a lehívásokat is sikerként próbálta feltüntetni, azt állítván, hogy elsők vagyunk az új tagok közül a kifizetések terén. „Ez csak akkor igaz, ha az előttünk álló öt országot nem számítjuk” – fogalmaz a néppárti honatya. Surján László szerint objektív adatokról van szó, s még a kampány sem lehet indok arra, hogy a kormány ne nézzen végre szembe rossz teljesítményével.
A közös pénzügyek mindenesetre az EP napirendjén maradnak, s várhatóan csütörtökön szavazásra is bocsátják a jelenlegi perspektívában szereplő számokat. A BruxInfo addig is emlékeztet, hogy a jelenleg érvényes szabályok szerint a tagállamok a 2006-ig terjedő költségvetési ciklusban odaígért strukturális támogatásokat az n+2 szabály értelmében legkésőbb 2008 végéig használhatják fel, tehát az új tagállamoknak még három évük van a rendelkezésükre álló pénzek lehívására.