A parasztságon múlik az ország jövője

Az MSZP–SZDSZ-kormány 2002-ben, a választások után elsőként a falusiakat büntette meg, főként a gazdálkodókat. Azonnal megszüntették a családi vállalkozások támogatását, előnytelenül megváltoztatták a földtörvényt, jelentős pénzeket szedtek el a falusi önkormányzatoktól, majd elkezdődtek a községi iskolabezárások. A hangzatos ígéretekből alig teljesült valami. A lényegesen jobban támogatott külföldi termékek mellett versenyhátrányba került a hazai mezőgazdaság – fogalmazzák meg kisgazda beszélgetőpartnereink, akik szerint a szocialisták várhatóan fel fogják szabadítani a földpiacot. Elmaradt így a földalapú támogatás is. Négy év alatt a kormányzat késleltette a kifizetéseket, amelyek meghaladták a 300 milliárd forintot, ez rettenetesen hiányzott a vidéknek.

Minden eladó, minden megvehető
Boros Imre volt kisgazda agrárminiszter, közgazdász, négy évig országgyűlési képviselő, jelenleg a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke.
– Mintha jelentősebb számban maradtak volna el a kisgazda szavazók a választások első fordulójában. Érthetetlen, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók kemény négy évvel ismerkedtek meg a Medgyessy–Gyurcsány-kormány alatt. Ezzel egyetért?
– Az MSZP–SZDSZ-kormány 2002-ben, a választások után elsőként a falusiakat büntette meg, főként a gazdálkodókat. Azonnal megszüntették a családi vállalkozások támogatását. Előnytelen módon megváltoztatták a földtörvényt, aztán jelentős pénzeket szedtek el a falusi önkormányzatoktól, majd kezdődtek a községi iskolabezárások. Tehát a vidék szenvedte meg a leginkább, ahol a polgárok nem mentek el akkor szavazni. Zala megyében például több mint kétszázötven kisközség van, közülük – önhibájukon kívül – a forráshiányos települések száma megduplázódott. Ami azt jelenti, hogy minden évben kiegészítő állami támogatásért kell rimánkodniuk.
– Nem volt véletlen ezek szerint a gazdák tüntetéssorozata a fővárosban?
– Még hosszú ideig türelmesek is voltak. Hiszen már 2004-től több európai uniós támogatást, jogos járandóságot kellett volna kapniuk a gazdálkodóknak, amit nem kaptak meg. Elmaradt így a földalapú támogatás is. Négy év alatt a kormányzat késleltette a kifizetéseket, amelyek meghaladták a 300 milliárd forintot, ez rettenetesen hiányzott a vidéknek. A megnyert pályázatokat sem fizették ki.
– Ha a szocialisták és a szabad demokraták kerülnek hatalomra, véleménye szerint a Gyurcsány-féle neoliberális gazdaságpolitika mivel jár majd?
– A neoliberális gazdaságpolitika elve, hogy minden eladó, minden megvehető. A legnagyobb veszély a földet fenyegeti. Néhány év múlva lejár a magyar föld védettsége. Ezt a földpiacot várhatóan a szocialisták fel fogják szabadítani azzal, hogy megváltoztatják a földtörvényt. S ekkor egy olyan piac, amelynek értéke az európai árak szerint körülbelül 20-25 ezer milliárd forint, az a föld egy-kétezer milliárd forintért alapvetően a spekulánsok és a külföldiek kezébe fog kerülni.
– Vagyis ha a vidéki embernek nincs földje, akkor otthona sincs.
– Nemcsak a vidékinek, de a városinak sem lesz otthona. Hiszen az a földterület egyben a Magyar Köztársaság szuverén államterülete is. És ha azt, ami a talpunk alatt van, eladják a külföldieknek, akkor bérlők leszünk a saját országunkban. Eddig már tizennégyezermilliárd forinttal el vagyunk adósodva. Az eltelt négy év alatt nagyobb adósságot csinált a kormányzat, mint amit Kádár harminckét év alatt. Négyezermilliárd forint, azaz tizennyolcmilliárd euró új adósságot csináltak 2002-től.
– De lassan nincs mit eladni.
– Még lehet. A föld után a jövőt is el lehet adni. Elkezdték az autópálya-építéssel. Külföldiek építik az autópályát hitelből. A magyar állam pedig kötelezettséget vállal a hitelek visszafizetésére és a kamatok törlesztésére. Ez azt jelenti, hogy előre bekódolják a magyar földön élők jövőbeli adófizetési kötelezettségét.
– Ennek a jövőképnek a tudatában a kisgazda választóknak mi a teendőjük?
– Csaknem negyven helyen kampányoltam négy évvel ezelőtt. Akkor azt mondtam az embereknek: Menjetek el választani, mert a kés először a ti nyakatokat éri. Nem mentek el. A jóslatom bevált. Most is csak azt tudom mondani a kisgazdáknak: Menjetek el a második fordulóban választani, mert most ez a kés a nyakatokat el is vágja.
Birtok nélkül, szolgaként
Várhelyi András, az FKGP volt parlamenti frakcióvezető-helyettese, jogász, címzetes egyetemi tanár.
– Mit gondol a magyar parasztról? Megtett-e mindent sorsa jobbra fordulásáért?
– Mondják, a magyar parasztságnak nincs vezére – mindig volt! Nincs hite, nincs emlékezete – mindig volt! 1945 után megmérgezték, lelőtték, gulágra cipelték, likvidálták, ahogy lehetett. Beleverték a parasztot a földbe, verték gumibottal, kínozták szöges szekrénnyel, hogy megértse, nincs fontosabb, mint a tsz-szervezés. Minden közös, mindenki elvtárs… Most pedig, 2006-ban a verők, a tsz-szervezők, az elvtársak gyerekei, unokái, milliárdos vagyonszerzők azt üzenték nekik, hogy április 23-án, vasárnap jó lesz az idő, süt majd a nap, menjenek ki a földre dolgozni, etessék a jószágot! A szavazás, a választás az elvtársak dolga, abba ne üssék bele az orrukat. Ezzel hárommillió paraszt alól lehet kivenni a földet! Mert kiveszik, az biztos.
– Lát-e más alternatívát?
– Nincs más menekvés, nincs más értelmes megoldás: szavazni kell a nemzeti oldal képviselőjelöltjeire, mert különben nem lesz mit „túrni”, nem lesz mit „etetni”. Nem lesz több felvonulás, gazdatüntetés, mert nem lesz gazda. Nem kell a szürkemarha, nem kell a rackajuh, a mangalica, a kendermagos – amelyek egyenként mind génvilágcsodának számítanak –, nem kell! Csak a magyar föld kell, ez a 93 ezer négyzetkilométer, amit már vásárolnak, vesznek, mérik, adják.
– Mit üzen a gazdáknak?
– A magyar parasztságon múlik az ország jövője. Ezt gondolják meg! A parasztember: szuverén. Ha földnélküli, akkor szolga. Vége van! Jószág nélkül végképp vége van. A vermek hamar kifogynak. S akkor lehet – ha lesz miből – venni hulladékot, állati takarmányt, génmódosított moslékokat a csillogó áruházláncokban.
El kell menni szavazni
Markó István, a rendszerváltozás első négy évének országgyűlési képviselője, jelenleg a Magyar Gazda- és Polgárpárt társelnöke. Dédnagyapja Nagyatádi Szabó István, aki a XX. század egyik legbefolyásosabb kisgazda politikusa volt.
– A fővárosban tíz százalékkal többen mentek el szavazni, mint a falvakban. Mi az oka, hogy például Békés megyében – ön Gyulán él – a gazdák egy része nem voksolt az első fordulóban?
– A politikától való elfordulásnak a legfőbb oka a kiábrándultságban keresendő. A magyar parasztság úgy érzi, hogy a politikai hancúrozás eszközévé vált, és csak ígérgetéseket kapott. A gazdák életkörülményeiben semmi lényegi változás nem történt, inkább a vidék leszakadásának folyamatát tapasztalhatjuk. Az eltelt négy évben hangzatos ígérgetésekkel tévesztették meg az embereket: jön az EU-s támogatás, megnyílnak a pályázati lehetőségek, nő a mezőgazdasági tevékenység jövedelemtermelő képessége, és sorolhatnám tovább. Ezekből alig teljesült valami. Jött valamennyi uniós mezőgazdasági támogatás, de vele együtt jött a lényegesen jobban támogatott külföldi termék is. Így versenyhátrányba került a mezőgazdaság.
– Mit hozhat a neoliberális gazdaságpolitika?
– Azt, hogy nem tudja kezelni a támogatások csapdájába került mezőgazdaságot. Ez a struktúra mindenütt a világon a bankoknak kedvez, mivel ők bonyolítják le a támogatási és hitelkonstrukciókat, lefölözve a hasznot. A hazai áru piaci védelmére nincsenek válaszaik, a magyar föld eladását is pusztán piaci akciónak tekintik. Mindezek az ország érdekeivel ellentétben külföldi célokat szolgálnak.
– Mi lenne a teendő?
– A mezőgazdaságból élőket, a kisvállalkozókat, az iparosságot, a kiskereskedőket, akik maguknak munkahelyet, családjuknak megélhetést biztosítanak, nos ezeknek a helyzetét konszolidálni kell. Ez vonatkozik az élelmiszer-termelésre és a szolgáltatásra is. Erre olyan nemzeti program kell, amelyet a Fidesz-kormányzás négy évében tapasztalhattunk. Kisgazdák, kisvállalkozók nélkül nem lesz magyar kis- és középpolgárság, amely egyben a magyar demokrácia letéteményese is. Ez a fajta gazdasági szemlélet távol áll a liberális gazdaságpolitikától. A globális környezeti károsodás, a nagyvárosok embertelen légköre mindenhol a világon felértékeli a vidéki életet. A falusi élet, az új életformák igenlése fel kell hogy gyorsítsa például az alföldi térségek fokozatos fejlesztését, ahol újra kialakulhatnak a tanyasi élet korszerű formái. Erre egy nemzeti vidékfejlesztési, újrapolgárosodási tervet kell készíteni. Mint politizáló ember, csak arra szólíthatom fel a többmilliós gazdatársadalmat, a kisgazdákat, a vidéki vállalkozókat, hogy menjenek el szavazni, és támogassák a nemzeti erők képviselőit. Mint hívő református ember, azt tudom üzenni, hogy a Jóisten egy-egy emberöltő alatt ritkán ad kegyelmi pillanatokat, ritkán bízza ránk sorsunk irányítását. Ez a húsvét utáni alkalom ilyen, ez egy ránk bízott sorsválasztás. Ne rontsuk el!
Megbénulhat a mezőgazdaság
Rátosi Ferenc a 6800 lelkes Sümeg kisgazda polgármestere. A Veszprém Megyei Közgyűlésben az FKGP frakcióvezetője volt.
– A Dunántúlon sem aktivizálták magukat a kisgazdák a választáson. Miért?
– Mert még mindig nem heverték ki az FKGP széthullását. A kisgazdák még mindig azt emlegetik, hogy soha annyi támogatást nem kaptak a mezőgazdaságban, mint a polgári kormányzás négy évében, 1998-tól 2002-ig. Akkor tudtak kedvező hitelfelvételekkel gépeket vásárolni, jól működött a földalapú támogatás. Ez a jogos járandóság folyamatosan csökkent, s ezért nem volt véletlen az óriási agrárdemonstráció a kormány ellen. Úgy látom, ha az MSZP–SZDSZ-kormány hatalomban marad, akkor a mezőgazdaság pénzügyi válsága tovább mélyül, és a kisebb gazdálkodók helyzete kilátástalanná válik. Az Európai Unióba lépésünk óta kezd katasztrofálissá válni a magyar mezőgazdaság. Ha a magyar állam nem tud a gazdáknak jobb támogatási rendszert kitalálni, ha a magyar termékek – húsok, tejtermékek, zöldségek, borok stb. – nem tudnak a külföldi árukhoz hasonló feltételekkel a piacra kerülni, akkor megbénulhat a mezőgazdaság.
– Ha ilyen rossz a helyzet, van-e más alternatíva?
– A Fidesz gazdasági programját jónak tartanám. Sajnos az első fordulóban a párt nem tudott olyan pozícióba kerülni, hogy kormányozni tudná az országot. Véleményem szerint jobboldali összefogással kormányzó párt lehetne, ami újra a fejlődés pályájára állítaná a magyar gazdaságot. 1998-ban az FKGP fegyelmezetten visszalépett a nemzeti erők javára, és kormányra emelte a jobboldalt. Én most azt kérem a kisgazdapárt minden tagjától, hogy tegyék félre a sérelmeiket, és szavazzanak a Fidesz jelöltjeire. Az MDF választóinak is ugyanezt üzenem, mert most a nemzet érdekéről van szó.
Magukra hagyott térségek
Horváth Béla mérnök-közgazdász az első rendszerváltó parlament országgyűlési képviselője. A polgári kormányzás idején az FKGP-frakció helyettes vezetője volt.
– Ön szerint mit kapott a jelenlegi kormánytól az eltelt négy év alatt a vidék Magyarországa?
– Az MSZP–SZDSZ-es kormány másodrangú állampolgárnak tekinti a vidéki embert, a magyar gazdákat. Ha megnézzük a kormány csupán papírra vetett beruházásait, akkor láthatjuk, hogy nem épült és nem is fog épülni autópálya Budapest és Pécs között, fittyet hányva a dél-dunántúli megyék lakosságára. Az ország délkeleti térségei, például Békés megye, szinte leesnek a térképről, az ott élők az elmaradt térségi fejlesztések miatt kirekesztődnek az ország vérkeringéséből. A zsáktelepülések sorsa sem változott semmit ebben a ciklusban, az elkerülő utak nélküli falvakban, városokban élőket is leírták a szocialisták.
– Mivel járhat az állami tulajdon elkótyavetyélése?
– Ismét „internacionalista” erők kezére akarják juttatni a magyar termőföldet, pedig már 1939-ben felhívás hangzott el az akkori kisgazda pártelnöktől, hogy: „A magyar földhöz a magyar embernek több joga van, mint bárki külföldinek!” A szocialisták a Volán autóbusz-társaságok privatizációjára készülnek. Ezzel végképp röghöz kötötté akarják tenni a vidéki lakosságot, elzárva a gazdasági-kulturális élettől, a piacra jutás lehetőségétől.
– Bejelentették, a miniszterelnök szabad demokrata politikusokkal indul vidékjárásra. Ön szerint mi az SZDSZ vidékpolitikája, mit üzenhet Kuncze Gábor vagy Magyar Bálint a gazdáknak?
– Az attól függ: bőrüléses luxuslimuzinnal mennek-e a gazdák közé, vagy Kóka úr helikopterével húznak el a magyar vidék felett. Az SZDSZ-nek amúgy sincs programja az általuk élhetetlenné tett főváros, a Budapesten kívüli Magyarország felemelésére, a magyar mezőgazdaság gondjainak megoldására. Ha az SZDSZ az MSZP-vel ismét kormányra kerül, akkor az egyenlő további óvodák, iskolák és posták bezárásával.
– Ebben a helyzetben mit kellene tenniük a gazdáknak?
– Dózsa György népe, Esze Tamás talpasai, az ostrom sújtotta budapestieket ellátó gazdák, 1956 vidéki hősei mindig a nemzeti oldalon álltak. A magyar föld megművelői nem segíthetik hatalomra a vidék elárulóit, a padlást lesöprők, a kuláklistázók utódpártjainak jelöltjeit. El kell tehát menni, és a közös jobboldal jelöltjére kell szavazni április 23-án! A kisgazdák a történelem során soha nem voltak fásultak, amikor a hazát veszély fenyegette. Most újra erről van szó, a hazafias kötelesség mindnyájukat az urnák elé szólítja. A haza nem eladó!